Erdőgazda, alulfizetve

Említett procedúra lefolytatásának egyetlen helyes módja a következő: az elégedetlenségét kifejezni óhajtó alkalmazott susputyol valamit a Hatamato nevű kollégával (második íróasztal balra). Majd, ebédszünetét kihasználva, roppant komoly arccal térdre ereszkedik, s a – munkavédelmi szempontból eléggé el nem ítélhetően – direkt erre a célra magával hozott tőrrel önkibelezésbe fog, amit nevezett Hatamato feszülten kísér, hogy beretvaéles szablyájával eltávolítsa a munkatárs fejét, mielőtt az tovább karistolhatná magát.

Csak vicceltem. Japánsztrájk során a felkelő nap fiai változatlanul végzik feladatukat, csak nem járulnak hozzá építő jellegű javaslatokkal a munkafolyamathoz. Amit arrafelé komolyan szokás venni, a vezetőség havi prémiumokkal jutalmazza az ötleteket.

Drasztikus hatással bírna, ha az erdészek valóban alkalmaznák az elvet. Mondjuk, a kollégák nem szólnának Józsinak, ha dől a fa. Oda se pisszentenének, akármekkora vérmedve tátogtasson a málnásból. Vak hang se, ha fatolvajokkal találkoznak. (Ez valahogy érvényes sztrájkperióduson kívül is.) Pedig nem könnyű hülye pörgekalappal patrulálni a vadont látástól mikulásig, miközben az asszony egyedül otthon. Ha lekuporodik egy fa mögé, rögtön ott egy magyarországi turistacsoport, s kiabálják, hogy ufó! Ha elhullott koponyát, szarvasagancsot lel, azt rögtön haza kell neki vinni, s kiszögezni a nappaliban, akkor is, ha a stílbútorokat kedveli inkább. Ünnepe sincs, az egész karácsonyt végigidegeskedi, beér-e Bukarestig az a kamion fenyő, amit krumpliszsákok takarnak a rendőr szeme elől. Első vétkes, ha lopják a község fáját, pedig a falusi gáterek se energiafüvet aprítanak.

Egy barátom mesélte a történetet, szakadó eső odakint, férfiak behúzódva a vendéglátó-ipari egység asztalaihoz. Csuromvizesen lép be az erdész, pohárka védőitalt vételezne magához megfázás ellen. Mire rögtön megkérdi egy hang: – Mi van Józsi, beázott a műhely?

S még meg sincsenek fizetve érte.