Dömötör és a kongresszus

Szászfenesentémát váltott, mert eszébe jutott, hogy akötelező sorkatonai szolgálat megszűnt, a bakákatdecemberben szélnek eresztették, az egykori laktanyákpedig ott állnak üresen. Látjátok? Mennyijó szállást lehetne ezekben létrehozni…Főleg egyetemistáknak és a kiugrási lehetőségetKolozsváron kereső, vékonypénzű újságíróknak,akik a volt kaszárnyában olcsó pénzértlakhatnának, és nem kellene havi kétszázötveneurós lakbért lepengetniük egy kétszobástömbházlakásért. Plusz rezsit. A buszonlegtöbben bólogattak, ki egyetértésből, kialvásból, a többiek pedig kérték,hogy hallgasson már el. És akadt, aki unta már asok beszédet, és a Dömötör kezébenyomta a butykost: nesze, igyál egy kicsit. Emez kis szünetettartott, de az itókától nemhogy elkábultvolna, hanem még jobban megjött a mondókája.Valahol Bánffyhunyad környékén elfogyott aköményes, valaki egy flaska falmelléki bort húzottelő. De Dömötör tovább nyomta a szöveget,és csak akkor hallgatott el, amikor a kongresszusi teremben,illetve kicsit később, a Szabadság-szobor előtt mártényleg csendben kellett maradni.
Aztánhazafelé ugyanúgy. Nagyszalontánál megintelfogyott egy flaska vörösbor, ezúttal ménesi,Dömötör pedig hozta a formáját. Ésa szövegét. Nagyváradnál néhánydoboz sörrel próbálták lecsendesíteniegy kicsit, a Királyhágón innen viszont márcsak a borvíz maradt. S amint ez is fogyott, úgyszaporodott a Dömötör mondanivalója. Aztánvalaki javaslatára a busz népe a közakaratmegnyilvánulásaként kikiáltotta: tankolásaz útba eső első benzinkútnál. Mindenekelőtta Dömötörre való tekintettel, remélvén,hogy amíg iszik, legalább hallgat. Egy kicsit.