Do you speak Moldişh?

Egy lelkiismeretes nyelvész öt perc után a mélybe vetette volna magát a tet?teraszról.

A kikezdhetetlen humorú craiovai színész harmadrészt érthetetlen hadarásába a kolozsvári és marosvásárhelyi magyarok félmondatai vegyültek, ezeket hevenyészett angolsággal azonnal lefordította valaki Marcella, a helyi idegenvezet? iránti udvariasságból. Az egyik, Duna-melléki halászfaluban nevelkedett lány élénk privátbeszélgetés során kívánta csiszolni tévéb?l szerzett idegennyelv-tudását a bukaresti, angol–kínai f?szakot végzett kollégával. Marcella révén a székely anekdotakincs gyöngyszemeivel ismerkedett a szálloda arab portása, aki krónikus unalmára nálunk keresett enyhülést. (Talán ennek, talán a belénevelt angol gyarmati udvariasságnak köszönhet?en beleegyezett, hogy éjszaka is ússzunk a szálloda medencéjében.)

Hajnali kett? el?tt értelmetlen lett volna lefeküdni, túl meleg az éjszaka az alváshoz. A sirokkó végigborzolt a teraszon, egy kevés, Afrikából hozott vörös homokot szórt ránk, cserébe elvitte a lányok parfümjének illatát. Az öbölb?l felhallatszott a tér teraszainak zaja, a mészk?zátonyoknak loccsanó hullámok renyhe hangja, a maguk közt lökdös?d? színes halászbárkák kongása. A soknyelv?, soknép? sziget éjszakai neszei, keveredve a mi bábeli, angol–

spanyol–román–magyar–arab, és ha egyik sem segített, nemzetközi jelbeszéddel értekez? csapatunk zajával. Pontosan értettük egymást. A szavak színét, ízét, hangulatát is. Itthon a tomboló „ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy” közhely szellemében az óvodában kezd?dik, az egyetemig tart a feszített idegekkel, összeszorított szájjal történ? idegennyelv-oktatás. A legszorgalmasabbakat meg is tanítják egy vagy több idegen nyelvre.

Kommunikálni viszont szinte senkit.