Divat lett az ékezet?

A minap viszont érdekes jelenséget észleltem az egyik közjegyzői irodán. Hivatalos iratot kellett aláírnom, és az tűnt fel, hogy a nevemet ékezetek nélkül írták le. Ugyanakkor arra is felfigyeltem, hogy a többi magyar név is ékezetek nélkül szerepel az aktán. Szóvá tettem – amúgy humorosan –: nehogy gond legyen idő múltával abból, hogy „az aláíró személyek nem azonosak az aktában szereplő nevekkel”. Mert például a Vakar Almos nem ugyanazt fedi, mint a Vákár Álmos, és folytathatnám az ékezetelhagyásos mókás névváltozatokat. Abban viszont egyetérthetünk, elemi igény, hogy egy személynevet helyesen tüntetünk fel egy aktán, főleg Gyergyószentmiklóson, ahol a lakosság közel 90 százaléka a hivatalos népszámlálási adatok szerint is magyar. Amikor ezt kifejtettem, a mindentudó titkárnő azzal vigasztalt, ne izguljak, mert a román neveket is ugyanúgy ékezetek nélkül írják, mint a magyarokat. Mi több, nézzem csak meg figyelmesen az aktát, mert a teljes román szöveg ékezetek nélkül van írva, és higgyem el, hivatalos helyeken soha senki nem reklamált emiatt. Ha meg nem tetszik, nyugodtan fordulhatok más közjegyzőhöz, de jobb, ha előre tudom, sehol nem használnak ékezeteket. Abba már bele sem mertem gondolni, milyen bonyodalmak származhatnak például egy adásvételi szerződésben az ékezetelhagyás miatt, inkább visszavonulót fújtam, de halkan megjegyeztem: „Csak úgy említettem, nem kekeckedni akartam...” Erre negédesre váltott a titkárnő és készségesen kioktatott: „Higgye el, a mai világban már nem divat ékezetekkel írni…”