Cosa Vostra

Én – valahogy kitalálva egy sötétségbe burkolózott, fantasztikus növényektől buja füvészkertből – ráleltem Róma leghangulatosabb kisvendéglőjére, ahol fröccsöt rendeltem. Őt – mindeddig ismeretlen tettesek – az utcakőre térdepeltették egy metrólejáró szájánál, és szabályos kivégzés keretében tarkón lőtték. Két menekülni próbáló társa is golyót kapott.

Eddig a történet: rövid és véres, akár a hajdani – emlékeznek még? – La Piovra (A polip) egyik epizódja. Csak az olyan markáns közhelyek, mint Szicília, maffia, leszámolás stb. sora bővült mára, 2007-re egy újabbal: illegális román bevándorló. Corrado Cattani, a mindent megoldó felügyelő szerepében Walter Veltroni római polgármesterrel, aki a tragédiát követő napon felszólította a román államot, kezdjen valamit az Itália területén naponta két tucat bűncselekménybe belekeveredő fiaival. Nem akarom kitalálni, nyilatkozatának sorai között valójában mire is gondolt a tehetetlenségét kényszerűen beismerő polgármester. Ahogy azt sem szeretném tudni, valójában hány román állampolgár tartózkodik feketemunkásként, éneklő koldusként, áruházi tolvajként Rómában. Minden számadatnál meggyőzőbbek a mindennap külföldről szatelliten hazaszállított tragédiák. A németországi építőtelepeken alkalmazott, a sokhavi munka végén egyetlen eurót sem keresők, a spanyol eperültetvényeken rabszolgakörülmények közepette hajszoltak, a balatonparti kőművesmunkáknál átejtettek feldolgozhatatlan történetei. A jelenség, amelynek szereplője becslések szerint 2–3 millió(!), az országhatárokon túl saját, de meghatározó többségében nem konvencionális módszerekkel „boldoguló” állampolgár. Akikkel szó szerint nincs mit kezdenie az ígérettevésre és megszorító intézkedésekre egyaránt képtelen román államnak. A folyamatos hallgatásából csak egyetlen válasz olvasható ki. A remény, hogy több millió embert mégsem lőhetnek tarkón.