Circus minimus

Az ilyen politikusokat aztán el lehet vígan küldeni a média barlangjaiba, hogy találkozzanak a „demokrácia vérebeivel\" vagy hasonló állatfajtákkal, és nyertesen kerüljenek ki, mind az említett fenevadakkal, mind a jelen lévõ politikai ellenfelekkel vívott verbális csatából. Fõképp ha a beszédkészség túltengõ impertinenciával és arrogáns viselkedéssel párosul. Ezek a tulajdonságok igazán vadul valamely nagyobb politikai esemény környékén törnek felszínre, amikor bizony nyomulni kell.

A minap is tanúi lehettünk az egyik kereskedelmi televízió választásokat kiértékelõ vitamûsorában ezeknek az elsöprõ, senkire és semmire tekintettel nem lévõ megnyilvánulásoknak. Ráadásul a zászlóvivõ egy aránylag szép és csinos hölgy, akinek pártja ráadásul a bányabéka feneke alatt van, de aki ha egyszer magához ragadta a felajánlott szót, többé nem engedi szabadon, és mond, összefüggések, logika és hasonló szamárságok mellõzésével. A moderátor sajtós úriember elvileg le tudná állítani, viszont elkövette a hibát, hogy meghívott még néhány hasonló kaliberû egyént. Ezáltal minden próbálkozása meddõvé válik, a mûsor pedig merész ívben eltér az eredeti rendeltetésétõl, a nézõ pedig egy adott pillanatban úgy érzi magát, mintha piaci forgatag közepén állna, hangok összevisszaságától szédülten. Mindenki beszél, támad, vádol, ráadásul az eredeti témától teljesen függetlenül. Olcsó zsivaj és cirkusz lesz az egész fennköltnek tervezett vitából. A képernyõre meredõk valószínûleg semmit sem értenek az egészbõl, mindössze a mûsorvezetõt sajnálhatják, és rádöbbenhetnek „nemtudomhányadjára\", hogy kiket küldtek szavazataikkal érdekeiket képviselni. Na, de legalább jól lehet szórakozni, és kenyérre pedig csak jut valamibõl.