Békeidő

Ha pedig valaki az életét kockáztatja a balkáni térség, Európa vagy az egész világ békéjéért, és vállalása nyomán maradandó sérüléssel hozzák haza, nem kell ám fukarkodni az elismeréssel. Nemcsak ingyenprotézist, esetleg villanymotor-meghajtású tolószéket és rokkantnyugdíjat érdemel, ennél sokkal többet. Megérdemli, hogy érdemei elismeréseként soron kívül előléptessék a katonai ranglétrán, megérdemli, hogy az államfő, a miniszterelnök, a védelmi miniszter (utóbbi felfüggesztése esetén a védelmi tárca államtitkára) meglátogassa őt a kórházban, megérdemli, hogy egy egész ország példaképének tekintse, hogy gördeszkás suhancok kérjenek tőle autogramot az utcasarkon. De még ennél is többet érdemel. Megérdemli, hogy Andreea Marin vagy Andreea Raicu beszélgessen vele egy televíziós adásban.
Az szerintem teljesen mellékes, hogy az őrmester nem a csatatéren, hanem a futballpályán szerezte sérüléseit. Egyáltalán nem releváns, hogy nem dum-dum golyó, nem repeszgránát zúzta össze a koponyáját, hanem a rosszul rögzített futballkapu, amelyre egy laktanyán belül vívott barátságos mérkőzés közben felcsimpaszkodott. Itthon úgyis futball-lázban ég az ország. Kapjon repeszgránátot, dum-dum golyót az, aki háborút fenntartani megy; a békefenntartóknak békés sebesülés dukál.