Újonc érkezett a műhelybe. Állítólag kiképezték a szakiskolában, mondjuk az alapfogalmakkal nem is volt baj, de hol áll az iskolai képzés attól, amit az öreg szakik tudnak... Szegény fiú észre sem vette, hogy ugratják, amikor az egyik kolléga ifjú barátunk kenyérbe esésének mindjárt a második napján elküldte, hozzon egy veder ampert, mert a hegesztőkészülék nem működik rendesen.
Bement a raktárba az üres vederrel, és kérte, de amannak is volt annyi humorérzéke és embersége, hogy nem égette le az újoncot – annak idején vele kíméletesen bántak az öregek – , hanem csendesen, hogy a többiek meg ne hallják, odasúgta: Menj, mondd meg Pistinek, hogy a múltkor vitt haza eleget, hozzon hazulról... Eltelt vagy két hét, és megint küldték a raktárba: Kérek szépen tíz deka reszelőzsírt, mert melegedik a satu... A raktáros majdnem elröhögte magát, de mérhetetlen önuralomról téve tanúbizonyságot, megint közelebb hajolt az ifjonchoz, és csak csendesen: Menj, és mondd meg annak a bolondos Pistinek, hogy a múlt hónapban vitt az anyósának eleget, kérjen tőle. Ifjú inasunk természetesen nem merte egy az egyben úgy emlegetni a Pisti anyósát, miként a raktáros tette, hanem körülírta: A raktárból azt üzenik, hogy a kedves feleségének a kedves édesanyjának tetszett vinni a múltkor, a kamrában talán van egy kis maradék... Megint eltelt egy kis idő, és olyan hét múlva ifjú tanoncunknak megint mennie kellett. Ezúttal a kazánházba. Azzal az üzenettel, hogy mondja meg Iszlai bának, hogy mit képzel maga vén szivar, ne mind zárja el a meleg vizes csapot, amikor fürödnek, mert hátramennek. Az üzenet részeinek a nehézségi fokát figyelembe véve hátulról kezdte: Ne tessék elzárni a csapot, mert a kollégák hátrajönnek. A vénszivarazással és a jajibázással nem tudott mit kezdeni, ezért inkább elhallgatta, majd illedelmesen elköszönt: a Viszontlátásra, Isz Lajos úr.
Látogatottsági adatok