Aktuális illemtan

A „pesti arszlán” – ki akönyvet legnagyobb részben saját tapasztalataifolytán szerzé – cikornyás körmondataibólegy megszűnt világ fura figurái integetnek ki, akikatillában vagy frakkban ülnek vacsorához, fiatalhölgyek társaságában kizárólaggörög istenek neveinek sorolásával mulatjákaz időt, kínosan ügyelnek kézmozdulataikra, demég arra is, hogy tőlük telhetően hangjuk kellemesencsengő legyen. Akit például rekedt, tompa hanggal vertmeg a balsors, annak a könyvecske szerint kutya kötelességea szabadban, egy pohár víz ivása utánegzercíroztatni hangszálait. És ez még aszelídebb instrukciók köréből származó,a fiatalember például, aki magát a társaságbanmegkedveltetni óhajtja, nem használhat rövidítéseket,ismétléseket, segédszócskákat, nemejtheti ki az „aztán” vagy a „több efféle”szavakat. Az „izéről” az illemtan hallani sem akar mintmegbotránkoztató, végletes neveletlenségre,mi több, aljas jellemre (!) valló förtelemről. Aszerző végtelenül egyszerű magyarázattal szolgála felsorolt szabályok betartásáról. Azértkellenek, hogy jelenlétünk ne zavarja a másokét.Hogy ne hagyjunk kellemetlen érzéseketembertársainkban, akikkel közös térbe zárvalétezünk.
Internetes felvételekennézegetem ugyanazon város utcáit, melyeket azegykori illemtanszerző is koptatott. Már nem lepődömmeg a forradalmi márciust égő barikádokkalünneplőkön. Sem az őket szorgalmasan kardlapozórendőrosztagon. Két nyugdíjaskorú polgárláttán – egyikük férfi, másik nő– viszont megdöbbenek. Olyan válogatott, kimunkálttrágárságokat hordanak egymásra, hogynémelyik kifejezés létezésérőlnem is tudtam. Aktuális lenne a káromkodásillemszabályait is egybefoglalni.