A kerti szerszámok

Valamelyik nap, vaktában szörfözve a különböző tévécsatornák között, megakadt a szemem egy idősödő, testes hölgyön, akit elsőre az unatkozó háziasszonyok széles csoportjába soroltam volna, s aki rejtélyes okokból tartózkodhatott a stúdióban – ugyanis hirtelen nem tudtam eldönteni, miért üldögél egymagában, és néz unott tekintettel a kamerába, miközben lazán játszadozik egy pakli kártyával.

Aztán világosodni kezdett lassacskán az elmém, s onnantól lenyűgözve figyeltem a produkciót. Mondhatni pszichológiai megfontolásból. Mindig is érdekelt ugyanis, mi vesz rá bizonyos embereket (nem szeretném a nemi diszkrimináció látszatát kelteni, de főleg nőnemű egyedeket), hogy méregdrágán betelefonáljanak egy tévéstúdióba, s az ott ülő, az egész cécót láthatóan borzasztóan unó, önjelölt jövendőmondónak a következő kérdéseket tegyék fel: megtörténhet-e, hogy a becses férje jelenleg épp egy másik hölgy ágyában hancúrozik? Ha igen, ő mint feleség hogyan kezelje az ügyet? Van-e rá halovány esély, hogy neki és/vagy a kedves lányának része lesz bizonyos világi örömökben, ugyanis újabban ebből hiányt szenved(nek)? Lesz-e fizetésemelése záros határidőn belül? És az abszolút kedvencem: ki lopta el a kerti szerszámokat? Talányos kérdések, de jósnőnknek mindenre van válasza. Két hanyag mozdulattal megkeveri a kártyákat, s még csak ki sem teríti rendesen, már mondja a választ. Az egész művelet mintegy három perc – a jóshölgy időnként tüsszent egyet, hűvös lehet a stúdióban –, s nem ám afféle interaktív játék: a telefonkapcsolat gyorsan megszakad, mielőtt a páciens feltehetné a kínos részletkérdéseket.

Tudom már, mi lehet a megoldás problémáimra. Miután felmostam magam a padlóról (ahová hisztérikus röhögőgörcseim miatt kerültem), a következő kérdéslistát állítottam össze: ki törte be a szobám ablakát a minap? Mért van az, hogy a vízmelegítő sokadik javítás után is vacakol? Mikor lesz végre sok pénzem? És mikor jön el már a világvége, hogy Bruce Willis megmenthesse az emberiséget?

Figyeljék a következő adást.