Vályog, az olcsó falazóanyag

Nyugat-Európában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a vályogból épített lakóházak, Romániában azonban annyira ismeretlen ezen ősrégi technológia modern változata, hogy nincs is még törvényileg szabályozva. Ez a helyzet még mindig jobb, mint a magyarországi, ahol csak a jogszabályok áthágásával lehet vályogházat építeni. A vályogházak növekvő ázsiója egyáltalán nem meglepő, hiszen a vályognak egy sor előnyös tulajdonsága van – állítja Ertsey Attila műépítész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szent István Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, a magyar ökologikus és organikus építészet jelentős képviselője.

Ajánlatos szigetelni

„Környezetbarát, helyi anyag, olcsó és jó a páraszabályozó képessége. A vályogfal beszívja a fölös párát, amikor pedig száraz a levegő a lakásban, akkor visszaadja” – magyarázza a szakember, aki óraadó tanárként a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is tanított. A vályognak nagy előnye más, bonyolultabb technológiákkal szemben, hogy nemcsak maga az anyag olcsóbb, hanem lehetővé teszi a kalákában való munkát. Ennek következtében egy vályogház akár 20 százalékkal olcsóbb lehet, mint egy azonos méretű, téglából épült ház. Ugyanakkor a legendák körébe tartozik az a széles körben elterjedt vélekedés, hogy a vályog kiváló hőszigetelő, mondja Ertsey Attila. „Az egykori konfortszintnek megfelelt, azonban napjainkban már ajánlatos külső szigeteléssel is ellátni” – ajánlja a műépítész, aki visszajáró vendég Erdélyben, népfőiskolák, konferenciák rendszeres meghívottja.

A vályogot sárból vagy agyagból, illetve szemcsés-, valamint rostos adalékokból (homok, szalma, pelyva, szecska, esetleg nád) készítik. Az adalékok arányának növelésével nő a vályog hőszigetelő képessége, ellenben csökken a teherbírása. A vályogfalak fő tulajdonságai a következők: gyakorlatilag éghetetlen, a téglafalaknál kedvezőbb hőtárolási és hangszigetelési képesség, a téglafaléval nagyjából megegyező hőszigetelő képesség, zsugorodási hajlandóság, kis nyomó- és igen csekély szakítószilárdság.

Vert faltól a favázig

A modern vályogtechnikák a hagyományos eljárásokra épülnek, bizonyos gépesítéssel, a hatékonyság növelése céljából, mondja Ertsey Attila. A legősibb vályogtechnológia az úgynevezett vert fal, melyet az egész világon műveltek. Ez nem feltételezi téglák előállítását, a vályogot zsaluzatba öntik, majd döngöléssel tömörítik. Az eljárás jellegéből fakadóan a nyílászárók helyét utólag kell kivágni. A modern építészetben az anyagot géppel keverik, hogy a lehető leghomogénebb legyen, a döngölést azonban nem gépesítik, kézzel végzik.

A vályogtéglából készült fal az előbbinél újabb keletű, a Kárpát-medencében elterjedtebb technológia. A vályogtégla úgy készül, hogy a megfelelően megkevert és nedvességtartalmú alapanyagot faformákba, úgy nevezett vályogvető keretbe öntik, majd száradni hagyják. A formákból kivett téglákat a szárítás során az esőtől és a kiszáradástól egyaránt védeni kell. A vályogtéglagyártásnak fejlettebb változata a préselt vályog, melynek előállítására kézi, valamint gépi, hidraulikus téglapréseket is használnak. Hidraulikus préssel lyukacsos téglát is elő lehet állítani, melynek a homogén téglánál jobb a hőszigetelő képessége.

A vályogtéglából készülő házaknál a fal felhúzásával egy időben helyezik el a tokokat, melyekbe utólag építik be a nyílászárókat. A vályogépítkezés legfejlettebb változata a favázas vályogépítés. Ennek során a vályogot egy előre gyártott faszerkezetbe építik be. A favázas vályogépítés előnye, hogy gyorsan elkészül, ugyanakkor kiküszöböli a vályogtégla azon hátrányát, hogy esőre érzékeny, ezért csapadékos időben nem lehet dolgozni vele, hangsúlyozza Ertsey Attila. A vályogfalak hőszigetelésére különösen alkalmas a szénabálás technológia. Ezen amerikai eredetű eljárás során a vályogfal és a faváz közé szénabálák kerülnek.

Legnagyobb ellensége a nedvesség

„A vályog egyetlen ellensége a nedvesség. Ha eső nem áztatja, alulról nem nedvesedik, akkor örök életű lehet, több száz éves vályogépületek is vannak” – nyilatkozta a műépítész. A talaj felől történő nedvesedés megakadályozása céljából ajánlatos egy szigetelő réteget elhelyezni a fal és az alap közé. Vályogból jobbára földszintes, manzárdos házakat szoktak építeni, ugyanakkor az anyag statikai tulajdonságai lehetővé teszik, hogy magasabb épületekhez is felhasználják. Ennek ékes példája, hogy Jemenben tízemeletes, több száz éves vályogépületek is vannak.

Magyarországon növekvőben van a vályog népszerűsége, annak ellenére, hogy a túlszabályozás miatt törvényesen tulajdonképpen nem lehet vályogból építkezni, ez ugyanis nem tartozik a minősített építőanyagok közé. A legtöbb nyugat-európai országban, például Németországban – bár az építkezési rendszabályok szigorúbbak, mint Magyarországon – szabad vályogból lakóházakat építeni.

Hiányos szabályozás

Romániában a vályogépítkezés nincs tételesen szabályozva. Az építési engedélyekre vonatkozó 50-es törvény nem ejt szót a vályogról. „A 10-es törvény szabja meg azon kritériumokat, amelyeknek meg kell, hogy feleljen egy lakóépület. Nem vagyok benne biztos, hogy a vályogházak megfelelnek minden feltételnek” – nyilatkozta Sorin Stoica, a Hargita Megyei Építészeti Felügyelet munkatársa, aki szerint a vályogból való építkezés idehaza a törvényesség határán mozog. A szakember nem tud róla, hogy az utóbbi években Hargita megyében kiadtak volna építési engedélyt vályogházra. Magyarországtól eltérően ugyanakkor idehaza a biztosítótársaságok kötnek biztosítást vályogházakra.