Harc vagy megbékélés a nyakunkon ülő varjakkal

Erdély számos településén problémát jelent a károkat okozó varjak jelenléte, lakott és mezőgazdasági területeken egyaránt. Így van ez Szatmár megyében is, ahol a helyi sajtó korábbi beszámolói szerint „amit nem pusztított el az aszály, azt elpusztították a hatóságok által védett varjak”.

Példaként többek között Halmit említik.

Incze Lajos, a község polgármestere a Krónikának megerősítette, hogy valóban elszaporodtak és komoly problémát jelentenek a gazdák számára a madarak, melyekkel szemben tehetetlenek. Veres-Szászka Judit biológus, a Román Madártani Egyesület munkatársa ugyanakkor lapunkkal ismertette, törvény tiltja valamennyi madárfaj zavarását a költési időszakban, tehát ilyenkor valóban tilos fellépni ellenük, ami miatt sokan azt hiszik, védett fajnak számítanak – ám ez nem így van.

Incze Lajos, Halmi RMDSZ-es elöljárója a Krónikának kifejtette, rengeteg panasz érkezett hozzájuk a varjakkal kapcsolatban. Sok gazda jelentette, hogy az elültetett palántákat is kiszedték a földből, kilyukasztották a csepegtetős öntöző rendszereket, amely nagy kárt jelentett az aszály sújtotta időszakban.

Eközben azon kívül, hogy elriasztják őket, nincs semmi törvényes módszer velük szemben. Mikor elhajtják őket, távoznak, aztán egy idő után visszatérnek. Halmi elöljárója szerint a polgármesteri hivatal és a református templom között húzódó parkban amíg egy-két éve le nem metszették alaposan a fákat, addig nem lehetett ott közlekedni. Azóta a madarak elköltöztek oda, ahol találnak magasabb élőhelyet.

Innen is látszik, hogy a természet megoldja a problémáit. Jobban, mint az ember” – vélekedett a polgármester. Hangsúlyozta, hogy különösen intelligens állatokról van szó, amelyek emiatt jelentős károkat okoznak a mezőgazdaságban. Eközben a gazdák semmiféle kártérítést nem kapnak, ezért Incze Lajos szerint úgy látja, hogy törvénnyel kellene megoldást nyújtani erre az országos problémára.

A varjakra vonatkozó jelenlegi szabályozásokról, illetve a madarak viselkedéséről Veres-Szászka Judit biológust faggattuk. A Román Madártani Egyesület munkatársa elmondta, a varjak mindenevők, így a költési időszak befejeztével, főleg a vetési varjakat (Corvus frugilegus) gyakran látni a kaszálókon és szántóföldeken – innen ered mind népi, mind tudományos megnevezésük.

Viszont a le nem aratott gabona helyett sokkal szívesebben keresgélnek a tarlókon és friss szántásokon gerinctelenek és szétszóródott magvak, illetve a diófák alatt lehullott diók után. Napjainkban pedig kedvenc „terülj-terülj asztalkájuk” a nem megfelelően tárolt háztartási hulladék. A szakember szerint egyrészt az út menti fasorok kivágása, és így fészkelőhelyeik eltűnése, másrészt a könnyen hozzáférhető és bőséges táplálékforrás az, ami a lakott területek felé kényszeríti és vonzza őket.

Az általuk okozott károk nagy részét a városokban tapasztalt problémák, az általuk okozott zaj és a kolóniák környékén lehulló madárürülék teszi ki.

„Ebben az időszakban, egészen a tél végéig a számuk jelentősen megduzzad az északról hozzánk érkező állományoknak köszönhetően, így, ha hosszabb-rövidebb útra indulunk, hatalmas varjúcsapatokat figyelhetünk meg a szántóföldek környékén. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy mostanra a terményeket betakarították, így azokban akkor sem tudnának kárt tenni, ha táplálékuk jelentős hányadát tennék ki” – mutatott rá a biológus.

Aki arra is kitért, hogy ezek az állatok valójában nem védettek. A törvény a költési időszakban tiltja minden madárfaj zavarását, ám mivel a legtöbb velük kapcsolatos konfliktus akkor éleződik ki, amikor visszatérnek a városi parkokban épített kolóniáikba – és ilyenkor valóban tilos fellépni ellenük –, az emberek többségében ez úgy ülepedik le, hogy védett fajnak számítanak.

Ugyanakkor a kihalással fenyegetett fajok 2021-es európai „vörös listáján” már sérülékeny kategóriába került,

mivel – pontosan a fészkelőhelyek tönkretétele miatt – az európai állomány 30 százalékos csökkenést mutat. Az idén megjelent romániai vörös listán a faj nem veszélyeztetett besorolást kapott.

Veres-Szászka Judit arról is beszélt, hogy ha listát kellene írni ezen madarak pozitív tulajdonságairól és hasznukról, az egyik legfontosabb a takarító szerepük. Mindenevőként elfogyasztják az elhullott állatokat (többek között a számos elütött állatot is), így lehetséges fertőzésforrásokat számolnak fel, míg a településeken feltakarítják az általunk szétdobált ételmaradékokat, egészségesebbé téve környezetünket.

A szántókon és gyepeken gerincteleneket és akár pockokat is fognak, megakadályozva azok elszaporodását.

Fészkeiket többek között ritka és védett fajok (pl. kék vércse, erdei fülesbagoly) használják költésre, így ezek jelenléte szorosan kapcsolódik a varjakéhoz. Emellett a varjúfélék a madárvilág egyik legintelligensebb csoportja, fejlett szociális struktúrával rendelkeznek, így képesek játékra, eszközhasználatra, és viselkedésük megfigyelése igazán jó időtöltés lehet bárki számára.

„Sajnos pont a fejlett intelligenciájuk és remek alkalmazkodóképességük az, amely a velük való konfliktushoz vezet, de Európa számos pontján a városi biodiverzitás elfogadott részét képezik, így lehet, hogy nálunk is részben a saját alkalmazkodóképességünkön és intelligenciánkon múlik, hogy együtt tudjunk élni velük” – fejtette ki a szakember.

A vetési varjú a hatályos törvény értelmében vadászható, viszont fő problémaként a szakember szerint nem annyira azok elszaporodásáról, mint inkább a településekre való koncentrálódásukról kell beszélni. Ez ellen pedig a legjobb megoldás egyrészt a településeken kívüli facsoportok, illetve út menti fasorok ültetése, hogy alternatívát biztosítsunk számukra a parkjaink helyett.

Másrészt, és talán ez a legfontosabb, a megfelelő hulladékkezelés.

A szemétlerakóhelyek megfelelő kialakításával és kezelésével megszüntető ezen madarak fő táplálékforrása a települések környékén, arra ösztönözve őket, hogy azoktól távolabb nézzenek élelem után.

Kolozsváron a többi európai nagyvároshoz hasonlóan számos varjúkolónia található, amely a már ismert konfliktusokhoz vezet. A fő probléma itt is a pataréti szemétlerakó, amely állandó és bőséges táplálékforrást biztosít a számukra.

Az itteni városvezetés a parkok fáinak agresszív nyesésével próbálta felszámolni a nagyobb kolóniákat, arra ösztönözve ezzel a madarakat, hogy a parkok közepéből a lakónegyedek tömbházak közötti fáira költözzenek, tovább mélyítve a konfliktust a madárfaj és városlakók között.

„Vizsgálatokból, és talán saját tapasztalatból is tudjuk, hogy a jó általános közérzethez elengedhetetlen a természet közelsége. Ezért tartunk cserepes virágot és ezért fektet számos nyugat-európai és romániai nagyváros és kisebb település is minél többet zöldövezetek kialakításába.

Viszont azt is el kell fogadnunk, hogy ennek a sokszínűségnek részei olyan fajok is, mint a varjak, amelyek, bár hangosak, de szépek, viccesek és ugyanúgy a város lakói, mint mi magunk” – összegzett Veres-Szászka Judit biológus.