Segíteni menekülteken, a marginalizálódó társadalmi rétegen – Szociológus Napok a háborús válság jegyében

Az orosz–ukrán konfliktusról, a kialakulóban levő háborús válságról és annak következményeiről tartottak előadást a meghívott szakértők a 12. Szociológus Napokon csütörtökön. A rendezvény második napja a Remény és reménytelenség: ukrajnai menekültek Kolozsváron című kiállítás megnyitójával indult, amelyet követően a szervezők kihirdették a minden évben kiírt Venczel József-esszéverseny országos döntőjének és az önkéntesek versenyének díjazottjait.

– mutatott rá László Éva, a Magyar Nyelvű Szociológia és Szociális Munka Intézet igazgatója.

A teljes délutánt felölelő előadássorozatot Fodor Edinának, a kolozsvári Egy tál meleg étel program koordinátorának, illetve Péter Eszternek, az Absolut Egyesület elnökének beszámolója nyitotta meg, amely során a meghívottak az ukrán menekültek számára szervezett önkéntes megmozdulások tapasztalatait osztották meg a hallgatósággal.

Fodor Edina elmondta, hogy a háború kitörését követően a segítségnyújtás sokakban egyfajta természetes indíttatásként jelent meg, a kincses városban például a Vă ajutăm din Cluj (Kolozsvárról segítünk) ernyőszervezethez kapcsolódva több egyesület is biztosított különböző felajánlásokat az Ukrajnából érkező menekültek számára. Ehhez csatlakozott az Egy tál meleg étel program is, amely a háború kitörését követő első hetekben az állomás egyik termében, az ún. tranzitzónás projekt keretében látta el ingyen, meleg étellel a menekült családokat.

Az ukrán kamaszok számára elindított délutáni foglalkozások kapcsán Péter Eszter megosztotta, hogy

az Absolut Egyesületnek korábban Kijevben és Harkivban is voltak projektjei, így a háború kitörését követően harmincöt családdal közvetlenül is kapcsolatba kerültek.

Kezdetben a hétköznapi teendőkben és a kisebb gyerekek foglalkoztatásában nyújtottak segítséget, majd, amikor kiderült, hogy kamaszoknak szóló tevékenységek alig léteznek, maguk igyekeztek legkevesebb heti egy foglalkozással pótolni a hiányt.

„Ahhoz, hogy az egész működjön, azt is meg kellett néznünk, mi az, amit a kamaszok szeretnének csinálni. Hamar kiderült, hogy a harmincöt családból érkező tizenhat kamasz nagy része valamilyen művészeti iskolából jött, így ebbe kapaszkodtunk bele. Elsődleges célunk egy olyan közeg biztosítása volt, ahol a kamaszok jól érzik magukat” – vázolta fel Péter Eszter. Hozzátette, a kezdeti elképzeléseket a részvevők igényei formálták, így

a foglalkozások idővel személyiségfejlesztő formát is öltöttek, hiszen kamasznak lenni önmagában sem egyszerű, főleg akkor nem, ha ezt még egy háborús helyzet is tetézi.

A meghívottak elmondták, hogy a menekülteknek nyújtott segítség időközben annak függvényében alakult és fejlődött, hogy hányan érkeztek a városba. Fodor Edina megosztotta, hogy a menekültek érkezésével arányosan, az ételt felajánló program is organikusan növekedett, arra is volt példa, hogy a rendőrség segítségével újabb termeket nyitottak meg a rászorulók számára. Mint mondta,

nagyon erős szolidaritást és türelmet tapasztalt a programban részt vevő önkéntesek részéről, akiknek egyetlen céljuk a menekültek kiszolgálása volt.

„Ahogy telt az idő, és a nap több szakában is érkeztek menekültek, elkezdődött egyfajta csökkenés. Most már változó az érkezők száma, de még mindig nem mondhatjuk, hogy vége. Amikor úgy gondoljuk, hogy többen már nem jönnek, újabb hetvenfős csapat érkezik meg” – fejtette kis Fodor Edina.

Hozzátette, a spontán helyzeteket a közel háromszáz fős önkéntes csapat nélkül nem lehetne megoldani. A kamaszoknak tartott foglalkozások szervezői a márciusi tíz-tizenöt főhöz képest visszaesésre számítottak, azonban időközben kialakult egy stabil mag, akik számára igyekeznek minél változatosabbá tenni a tevékenységeket – osztotta meg az Absolut Egyesület elnöke.

Az egyre elterjedtebb segítő munka kapcsán elmondta, hogy már a háború előtt is tapasztalta, hogy sokan segítenének, de nem tudják, hogyan. A háború körül azonban sok olyan jellegű platform jött létre, amelyhez bárki könnyen csatlakozhat és hasznossá teheti magát. Mindkét meghívott egyetértett abban, hogy

az önkéntesség nagyszerű lehetőség bármilyen marginalizálódó rétegen való segítésre. Emellett egy-egy program keretében új kapcsolatokat lehet teremteni és a társadalom különböző rétegeibe is mélyebb bepillantást lehet nyerni.

Fodor Edina ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az ilyen jellegű segítő munkában az önkénteseknek meg kell tanulniuk egyfajta távolságot tartani a történésektől, ugyanis

Elmesélte, hogy a háború kezdetén és sokszor még most is nehezére esik távolságot tartani az Ukrajnából érkező menekültek történeteitől. „Ahányszor érzem, hogy implikálódóm, libabőrös vagyok. Az első napokban nem tudtam aludni az izgalomtól és attól a gondolattól, hogy miben vagyunk benne” – tette hozzá.

Hasonlóan élte meg a kezdeti időszakot Péter Eszter is, aki elmondta, hogy a hírek hallatán kezdetben a düh erősödött fel leginkább benne, ami átcsapott csalódottságba, majd abba, hogy ma már megszűri azokat a híreket, amelyeket a háború kapcsán olvas és hall. „A munkánkban mindig vannak kisebb sikerélmények, amelyekre nagy szükség van, hogy tovább tudjuk csinálni. Nem feltétlenül megünnepelni kell ezeket, hanem inkább bekarikázni, tudatosan figyelni rájuk, különben megbénít a helyzet” – összegezte az egyesület elnöke.

Szolidáris kultúra a pandémia idején: a krízishelyzetek társadalmi hatásait járja körül a Szociológus Napok

A járvány- és a háborús helyzet keltette válság kérdéseit járja körül a BBTE Szociológia és Szociális Munka Intézetének szervezésében megrendezett 12. Szociológus Napok idei kiadása.