2009. október 22., 09:192009. október 22., 09:19
„Az ügy megértéséhez vissza kell lapoznunk a történelemkönyvben” – mondta lapunknak Boros Károly csíktaplocai plébános. Mint kifejtette, a 17. század végén Ghica moldvai fejedelem 7835 hektár erdőt adományozott az akkor már létező csíksomlyói Szent Péter Római Katolikus Egyházközségnek azért, hogy ez a pünkösdi búcsúk idején szállást és élelmet biztosítson a Kárpátokon túlról a csíksomlyói Szűzanyához zarándokló híveknek.
Boros Károly szerint a számos hivatali okmány mellett erről a korabeli plébános bejegyzése is tanúskodik a Historia Domusban (az egyházközség életét, jelentős eseményeit, történetét bemutató, nyomon követő munka). Mint mesélte, az 1929-es agrárreformkor az egyházi tulajdonban lévő erdőket is kisajátították, de ezerhektárnyi erdőt továbbra is meghagytak a csíksomlyói, illetve az akkor már önállósult csíktaplocai egyházközségnek.
Utóbbiak mindkét egyházközség nevében igénylik vissza az erdőt. 1940–43 között a magyar állam visszaosztotta a román agrárreform során elkobzott erdőket a helyi önkormányzatoknak, de az említett ezer hektár továbbra is egyházi tulajdonban maradt. A második világháború utáni időszakból, 1947-ből még mindig egyházi bérbeadási szerződések tanúskodnak arról, hogy a kérdéses terület a „Szent Péter-egyházközség” tulajdona volt.
„Hivatalosan 1953-ban államosították a területet, de még a kommunizmus éveiből származó térképeken is magánerdőként jelölték” – magyarázta a plébános paksamétányi dokumentummal, térképpel bizonyítva szavai hitelességét. Az erdő egy része jelenleg közigazgatásilag a Neamţ megyei Tarkőhöz tartozik.
A per tárgyát képező ezerhektáros erdőterület a Barátos, Tarhavas, Nagyhavas és Balányos nevű dűlőkben terül el, amiből 600 hektárnyi Neamţ, 400 hektárnyi pedig Bákó megye közigazgatási területére esik. A régi iratok szerint a „Szent Péter-egyházmegyéhez” négy település, Csomortán, Csobotfalva, Várdotfalva és Csíktaploca római katolikus hívei tartoztak. Ezeket a közösségeket az egyházi terminológiában „polgári községeknek” nevezik.
„Ezt használta ki a tarkői polgármesteri hivatal ügyvédje azt állítva, hogy a terület több községnek a tulajdona, holott szó sincs erről” – magyarázta Boros Károly plébános, hozzáfűzve, hogy véleménye szerint a fordító félreértelmezte a „polgári község” kifejezést. Ugyanis nem különálló önkormányzatokról, hanem a csíksomlyói egyházközséghez tartozó, azt alkotó falurészekről, negyedekről van szó, hangsúlyozta a plébános, aki szerint mindezt a csíkszeredai és csíkpálfalvi polgármesteri hivatal is igazolja.
Boros Károly közölte, a két egyházközség azt követően fordult jogorvoslatért előbb a békási bírósághoz, majd – miután ez visszautasította keresetét – a Neamţ megyei törvényszékhez, illetve a bákói és moineşti-i bíróságokhoz, miután a tarkői önkormányzat visszautasította a visszaigénylési dossziét. „De mindhiába, mert nincs politikai akarat” – fakadt ki a plébános. Mint mondta, annak ellenére tagadták meg a restitúciót, hogy az iratcsomók benyújtásakor a tarkői jogtanácsos úgy fogalmazott: „ez a dosszié a legteljesebb.”
Ennek ellenére később „megalapozatlan”-nak ítélték a kérelmet, idézte fel a plébános. Hozzátette, a tarkőiek annyira ellenségesen viszonyultak hozzájuk, hogy amikor néhány egyháztanácsossal elment szemügyre venni a visszaigényelt erdőt, szinte megverték a moldvai erdészek. „Sok fa hiányzik a területről, de kifizettek azzal a magyarázattal, hogy gyérítik az erdőt” – összegezte a látottakat Boros Károly.
A csíktaplocai római katolikus egyházközség esete a Neamţ megyei hatóságokkal nem egyedi – mint ismeretes, a moldvai térség és Hargita megye között évek óta dúl a vita a megyehatárról. Gyergyószentmiklós önkormányzata folyamatosan azzal szembesül, hogy a Gyilkostó üdülőtelep térségében a Neamţ megyei hatóságok jelentős területeket foglalnak el illegális építményeikkel, illetve feljebb költöztetik a megyehatárt jelző táblát, egyre nagyobb területeket tekintve magukénak.
Noha ez ügyben számos alkalommal tárgyalóasztal mellé ültek a két megye elöljárói, a tárgyalásoknak még mindig nincs megnyugtató eredménye. A neamţiak továbbra sem ismerik el az 1968-as megyésítéskor kijelölt határokat, és míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás-patak Békás-patakba ömlését ismerik el határként.
Az ügyben legutóbb augusztusban egyeztettek a két megye elöljárói, az akkori döntés szerint egy már meglévő bizottság feladata tisztázni a helyzetet. Ennek ellenére nem sokkal a tárgyalás után a Neamţ megyeiek építkezni kezdtek az alagút fölötti térségben, a Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkostó üdülőtelep területén. Az építkezést pedig csak akkor voltak hajlandóak leállítani, amikor a helyi önkormányzat bírságot helyezett kilátásba. Azonban ez sem ment simán, részletezte az ügyet a Krónikának Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.
Mint mondta, a gyergyószentmiklósi önkormányzatot többször is fel kellett szólítania hivatalos levélben, hogy rójon ki bírságot a törvénytelenül építkező neamţiakra. „Ha kifizetik, akkor azzal elismerik, hogy jogtalanul építkeztek, ha meg nem fizetnek, akkor a közigazgatási bírósághoz kell fordulniuk” – magyarázta Borboly kifejtve, hogy ezáltal próbálják jogi útra terelni a vitás kérdést. Ugyanis a kijelölt bizottság, amelynek feladata lenne a vitás kérdés intézése, továbbra sem végzi a munkáját, Borboly szerint legfőképp azért, mert a Neamţ megyeiek nem értettek egyet azzal a Hargita megyei javaslattal, hogy cseréljék ki a testület tagjait.
A tanácselnök ugyanakkor levélben szólította fel a Nemzeti Parkőrséget, illetve az Országos Útügyi Hatóságot, hogy az érvényben lévő törvények értelmében járjanak el hivatalosan a törvénytelenül építkező neamţiakkal szemben. „Előrelépésnek tekintem viszont, hogy a gyergyótölgyesi erdészet esetében sikerült elérnünk, hogy perbe fogják a Neamţ megyeieket szintén törvénytelen építkezés miatt” – mondta Borboly, hozzáfűzve, hogy a továbbiakban arra kéri majd az RMDSZ felső vezetést, hogy kiemelten foglalkozzon a Neamţ és Hargita megye közötti határvitával.
Három évtizeddel ezelőtt még közel húsz perc állt rendelkezésre ahhoz, hogy valaki kimeneküljön egy háztűzből, ma már csak 3-4 perc maradt erre, mert az otthonok többsége szintetikus anyagokkal van tele. Kacsó István tűzoltóparancsnokkal beszélgettünk.
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Megkezdik a Kis-Küküllő vizének a sótalanítását – döntötte el szombaton az Országos Vészhelyzeti Bizottság. Hosszabb távon pedig új vízellátási lehetőségeket keresnek, hogy a Maros megyei települések ne legyenek kiszolgáltatva a Korond-patak vizének.
A Maros megyei katasztrófavédelmi felügyelőség június 12–26. között 12 841 300 liter vizet osztott szét azokon a településeken, amelyeken a Kis-Küküllő vizének megnövekedett sótartalma miatt vészhelyzetet rendeltek el.
„Politikai jelentéstartalommal bíró lépésnek” tekinti az RMDSZ, hogy továbbra sem térhet vissza hivatalába Soós Zoltán, Marosvásárhely korrupcióval gyanúsított polgármestere.
Több mint 9000 nyolcadik osztályt végzett diák vett részt pénteken a kisebbségek anyanyelv és irodalom írásbeli vizsgáján – tájékoztatott az oktatási minisztérium.
Közel hat évvel ezelőtt újították fel az ópálosi szivattyúállomást, amellyel több ezer hektár termőföldet lehetne öntözni Arad megyében, de a berendezés csak néhány hónapig működött, mert a Marosból a csatornába szivattyúzott víz elszivárgott.
Nicușor Dan államfő hétfőre összehívta a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülését.
Viharos, zivataros időjárásra figyelmeztető előrejelzéseket bocsátott ki pénteken az Országos Meteorológiai Szolgálat.
Bihar megye az elmúlt években felismerte, hogy az egyik legnagyobb természeti erőforrása – a termálvíz – jóval több lehetőséget rejt magában, mint amit eddig kihasználtak.