Toldi animáció. Egy sorozat az egész családnak

Arany János Toldi című művének megfilmesítése – pontosabban animációs filmrevitele – kihívás, szép és izgalmas feladat egyben, méltó az idén elhunyt Jankovics Marcellhez. Az 1846-ban megjelent elbeszélő költemény kis túlzással minden magyar gyerekkorának, fiatalkorának a része, része kéne, része kellett volna legyen, az egyik „alap” kötelező olvasmány, és épp ezért kihívás 2021-ben elővenni.

A Kecskeméti Rajzfilmstúdió új animációs sorozatát szeptember 19-én kezdték vetíteni a Duna Televízión – vasárnap esténként, a művel összhangban előhangból és tizenkét részből áll.

Az animációs film igyekszik a régi „rajzfilmek” és a kortárs alkotások stílusát ötvözni, mindezt úgy, hogy tiszteleg a mű és alkotója előtt. Utóbbit teszi azáltal is, hogy az elbeszélő költeménnyel ellentétben

az animációban a költő, Arany János is megjelenik „szereplőként”, pontosabban szellemként, délibábként, ő meséli a történetet.

Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író olyan művei által ismert, mint a János Vitéz, a Fehérló Fia vagy az Ember tragédiája, illetve szakértője volt a Magyar Népmesék alkotógárdájának is. A Magyar Népmesék hagyományos világa visszatér a Toldi epizódjaiban is, ám érződik az újítás szándéka, hogy az alkotó igyekezett a fiatalokhoz, a képregény-filmeken, a Marvel-univerzumban felnőtt gyerekekhez szólni (Toldi figurája néhol egészen szuperhősösnek tűnik).

A Toldi animációs sorozat szinte kizárólag a képi világa által tud újító lenni

– bár tény, hogy csak kis mértékben törekszik erre, hiszen szövege többnyire követi az eredeti alkotást, de néhol kihagyja az elbeszélő költemény bizonyos részeit, mondanivalójukat képekkel pótolva. A szöveget Széles Tamás mondta fel, aki nem mellesleg Ben Affleck és Paul Rudd szinkronhangja is, ami ad egy különös frissességet a szövegnek, azzal együtt, hogy retorikailag is teljesen helyén van a dolog, stílusa nem túlzó, de érzékletes és kifejező.

Az animációs sorozat főcímdala Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklós históriája című költeményének első és második versszakának megzenésített változata. A szöveget maga Jankovics Marcell választotta, a zenét Krulik Zoltán szerezte, Korzenszky Klára énekelte fel. A historizáló hangzású ének hangulatos és szép, tökéletesen talál a főcím egyéb elemeihez, de tény, hogy nagyon távol áll az újítás csírájától is, inkább a Magyar Népmesék rajongóinak kedvence lesz, mint a mai fiataloké.

Az alkotás legnagyobb erénye a csodálatos képi világa, amelyet klasszikus, kézzel rajzolt technológiával teremtettek meg.

A képek szépek és élnek. A képen nem csak, hogy követik a költeményt, hanem még pörgőbbé is teszik, és izgalmas világot, érdekes történéseket tárnak a néző elé, a sok alaposan kidolgozott részlet gondoskodik arról, hogy a néző egy percig se unatkozzon. Az alkotásban sok a humor is, néha vicces, érdekes szófordulatok elevenednek meg a „filmvásznon” rajzok, rövid jelenetek formájában.

A mű központi figurája is jól megalkotott, pontosabban Jankovics ügyesen vászonra vitte az Arany által megálmodott figurát, a szőke és izmos legény egy igazi hős, akiről elhisszük, hogy bármire képes.

A Toldi egyetlen „hibája” épp az, ami a lényege, tehát, hogy sorozat.

A vasárnap esténként megnézett énekeket szeretné folytatni a néző, hisz a színes világ annyira beszippantja, hogy jó lenne nem kizökkenni belőle egy egész hétre. A Toldi lehetne akár egy egészestés animáció, a család élvezné, ott ülne miatta a képernyő előtt két-három órát is. Egy olyan alkotás, amelyet életkortól függetlenül a család minden tagja élvezhet, szerethet, látványos, érdekes, izgalmas, tulajdonképpen egy jó eszköz a kötelező olvasmány megszerettetésére. De nem csak. A Toldi-animáció önmagában egy értékes, valószínűleg pár év vagy évtized múlva egy klasszikusnak titulált mű lesz.