A siménfalvi kosárfonás kiváló mestere

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a kiváló mester címet kosárfonásban?
– Elsősorban a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek kell aktív tagja lenni, mivel a kiváló mesteri címet a szövetség adományozza. Részt kell venni többféle pályázaton, különböző munkákat kell bemutatni kiállításokon, táborokban, országos vagy nemzetközi szintű rendezvényeken. A munkákat néprajzszakos zsűri vizsgálja, és e tevékenységeket pontozza. Az országon belüli szereplés egy pontot ér, szakmai bemutatással külföldön öt pontot lehet szerezni, és legkevesebb 600 pontot kell elérni.

– Kitől tanulta és mióta foglalkozik kosárfonással?
 – Apámtól tanultam még gyermekkoromban. Amikor kosárral dolgozott, leültem mellé, és próbálgattam fonni, ellesni a mesterséget. Játékból tanultam meg a kosárfonást, és előbb sajátítottam el, mint az olvasást. Ma már unokáim is tudnak kosarat fonni: 2–3 éves korukban már hántották a vesszőt, azzal játszottak. Később, amikor pénzt akartak kérni, mondtam, hogy fonjanak kosarat, és megveszem tőlük a kész terméket. Kicsi korukban megtanulták, hogy a pénzért meg kell dolgozni.
 
– Milyen szerszámokat használ?
– A szerszámok egyszerűek. Egy kosárfonó alapeszköze a kacor, ez a fő szerszám, amivel már kosarat lehet készíteni. De használunk metszőollót is, ami a vessző pucolását segíti: ezzel lehet egyenesebben, gyorsabban és simábban vágni. Néha előkerül a méteres szalag, ár és gyalu is, amivel vékonyabbra gyaluljuk a vesszőt. A vessző szaporítására használjuk a hasítót: ez egy söprűnyél vagy két centis fa, ami be van mélyesztve. A hasító elhasítja a vesszőt három felé: így olcsóbb lesz a kosár, és egy szálból máris három szálat kapunk.

– Mennyi időt vesz igénybe egy kosár elkészítése?
– Valójában ez hosszú folyamat. Ott kezdődik a kosárfonás, hogy a vesszőt meg kell termelni, vagy be kell szerezni. A vessző november elejére, közepére érik meg, amikor a hóharmat megüti és a leveleit elhullatja. Amennyiben megszárítjuk és olyan helyen tároljuk, ahol nem kap nedvességet, a leszedett vesszőt hosszú évekig lehet tárolni. Legalább 3–4 órát főzzük százfokos vízben, főzés után a héja könnyebben elválik a fás résztől, így egyszerűbb meghámozni. Miután megfőtt és meghámoztuk, a termést vastagság és hosszúság szerint osztályozzuk, majd hagyjuk száradni. Mielőtt hozzálátnánk a kosárfonáshoz, a vesszőt újra beáztatjuk, amíg visszakapja eredeti nedvességét. Csak akkor tudunk jól dolgozni, ha nedves: munka közben is locsoljuk, hogy ne száradjon ki. Lényegében ezért dolgozunk zárt térben, mert ott könnyebben megmarad a vessző nedvessége. Tehát az alapanyag sok fizikai átalakuláson megy keresztül. Azt szoktam mondani: a jól előállított vessző könnyebben szót fogad, és oda hajlik, ahová kell.

– Milyen fajta vesszőkből lehet jó kosarat készíteni?
– Kéthektáros területen termelek vesszőt, ami évente biztos pontnak számít, de természetesen az időjárás ugyanúgy befolyásolja a vesszőtermést is, mint a többi mezőgazdasági munkát. A nemesített fajtákat termesztjük: tavasszal puha szántóföldbe kerülnek a vesszőtőkék, amit később kapálni és permetezni kell. De ha egy fűzfabokrot visszavágunk, azon is mind vessző terem. Ha ezt megmetsszük, új hajtásokat dob, és októberre kész az alapanyag. A vadon termő vessző között van szürke fűzfa, selyemfűzfa és vörös fűzfa. Használni szoktuk a kendervesszőt is, ami szintén vadon nő. Ha szükséges, nádat vegyítünk vesszővel. Használunk venyigét is, abból készítjük a venyigekosarakat, a különböző gömböket és dísztárgyakat. Kertek fonására, székek és kosarak készítésére jó a mogyorófa 2–3 éves hajtása is.

– Hogyan készülnek a különböző színű fonott termékei?

Piros és barna színű vesszőink vannak: a szín attól is függ, mennyi időn keresztül és hány fokos vízben főzzük a nyersanyagot. De tudunk fekete színűt is készíteni: a hámozott vesszőt vizes edénybe tesszük, vasat teszünk mellé, és így tartjuk 3–4 napig, amíg a vasoxidtól megszíneződik. De hamuval, diófa levelével vagy fekete bodzabogyóval is szoktunk színezni.

– Kosarakon kívül milyen más termékek készülnek a családi műhelyben?
– Szinte bármit elkészítek az egyszerű parasztkosártól kezdve a különböző cifra kosarakig. Dísztárgyakat (békát, kacsát, elefántot, teknősbékát, hóembert, bakancsot) vagy háztartási eszközöket, például éjjeli lámpákat, lámpaburákat is szoktam fonni. Vannak bútorrendelések is, így bármilyen szekrényt vagy különböző kerti bútorokat, paravánokat elkészítek.
 
– Termékeire milyen a kereslet?
– Mindig a kereskedők a legnagyobb vásárlók: megvesznek nagyobb mennyiséget és árulják. De magánszemélyek is rendelnek kosarakat vagy különböző bútorokat. Külföldre is dolgozom, többek között német és francia céggel vagyok összeköttetésben, azok is kereskedők.

– Mennyire különleges munka a kosárfonás?
– Olyan munka, ahol folyton ott kell lenni nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Folyamatosan kell dolgozni és figyelni, szálanként kell fonni minden darabot, másként nem lehet haladni.

Évente 340 napot dolgozom, és naponta legalább 6 darab kosarat készítek el, ami egy év alatt több mint 2000 darab. Ezen kívül van a többi rendelés. A teljes folyamat kézimunkán alapszik: munka közben nem használunk villanyáramot és semmiféle tartósítószert. Teljesen bioterméket hozunk létre. A magam ura vagyok, önállóan dolgozom. Amit megtermelek, az az enyém. Nem számít tehernek az sem, hogy fejben már hajnali 5 órakor elkezdem a munkát, átgondolom az újabb rendeléseket, és megtervezem a legújabb termékeket. A reggeli kávé után jöhet a napi munka, ami akkor jó, ha tele van kihívásokkal.

– Vannak olyan termékek, amelyekre különösen büszke?
– Vannak különböző tárgyak, amiket én terveztem és készítettem: ilyen a hóember, a bakancs, a különböző kacsák, házikók, játszóházak – ezekre mindig szívesen gondolok. Valójában minden kosárra, ami vevőre talál, büszke vagyok, hiszen e szakmában a termék kitűnő kivitelezése számít a leginkább.

Évente rengeteg kisiskolást tanítunk meg a kosárfonás fortélyaira: gyakran hívnak iskolákba bemutatóórákat tartani – például az Iskola másként program keretében, de cserkésztáborokba, kézműves táborokba is vannak felkéréseink. A feleségemmel és a két unokámmal szívesen megyünk és tanítjuk kosarat fonni a gyerekeket. Évi 2000 kosár készül csak az iskolások által: számomra ez is nagy öröm, és büszkeséggel tölt el, hogy tovább adhatjuk nemcsak a család körében a mesterséget, hanem országszerte is.

Jakab Mónika