„Egyelőre nem beszélhetünk invázióról, annak ellenére sem, hogy amíg az 1990-es években csak elszórtan jelezték jelenlétét az ország déli részén, addig ma már minden megyében jelen van. Még nem áll rendelkezésre erről sok adat és nincs hosszú távú vizsgálat arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van ennek az állatfajnak az őshonos állatállományra” – vélekedett érdeklődésünkre dr. Farkas Attila, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Karának egyetemi adjunktusa, az erdőmérnöki szak tanulmányi programfelelőse.

A téma egyik hazai szakértője annak ellenére is így gondolta, hogy a sakál terjedése európai jelenség, már a balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában is megjelent. Úgy néz ki, az ember beavatkozása nélkül megtalálta a neki megfelelő élőhelyet meg táplálékot, és kihasználja azt.

Amit mindenképp jó tudni

Hogy a hazai gazdálkodókra vagy vadállományra mikor fog ez valós veszélyt jelenteni, arról még korai beszélni – tudtuk meg. A sakál ugyanis – éppúgy mint a farkas – a kutyafélékhez tartozik, de

Az élőhelyeiket tekintve ugyan már van átfedés, de még itt sem egyértelmű a jövőbeni tendencia. Tény, hogy vannak olyan helyszínek, ahol a sakál nem tudott megmaradni a farkaspopuláció mellett (egyelőre bulgáriai hosszútávú megfigyelések alapján levont következtetésről beszélünk). Ennek oka az is lehet, hogy a domináns faj – esetünkben a farkas – nem zsákmányként ugyan, de vadászhat-vadászik a sakálra, csak azért, hogy csökkentse a konkurenciát. Így tehát

és Farkas Attila szerint megtörténhet, hogy a farkas által stabilan benépesített területeken a jövevény nem is fog elszaporodni. Az is igaz, hogy az apróvadaknak nem hiányzik egy újabb ragadozó, bár egyesek szerint

„Ugyanakkor ahogy a farkas–sakál párban a domináns egyértelműen a farkas, a sakál–róka párban az előbbi az uralkodó, aminek az is következménye lehet, hogy megritkul a rókapopuláció. De az is megtörténhet, hogy felosztják egymás között az élőhelyeket. Még egyikre sincs sincs bizonyíték” – mondta Farkas Attila.

Nyomulnak a nagyvadak

Kiss Attila, a Katrosa Vadásztársaság vezetője egyértelműen soknak ítéli a sakálok példányszámát – két egymásutáni este hatot is lőtt (noha nagyon rejtőzködő és óvatos vadállat a sakál), és úgy tapasztalja, a nyulak, őzgidák is megsínylették jelenlétüket.

– mondja –, de Borosnyó és Kommandó környékén is jelen vannak. Egyszer hajtást is rendeztek egy olyan területen, ahol tudtak a jelenlétükről, mégsem sikerült egyet sem lőni – ezt annak tulajdonítja a vadásztársaság vezetője, hogy behúzódhattak a környéken levő rókalyukakba.

Ráadásul már olyat is megörökített egy magyarországi vadkamera, hogy a malacozó vaddisznó mellől szedte el a szaporulatot. Abban azonban biztos a megkérdezett, hogy egyre több a sakál, főleg Sepsiszéken és Orbaiszéken, míg Erdővidéken a farkasok az erdők urai.

Szentgyörgyön is bemutatkozott a nádi farkas – erről Csákány László, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke számolt be, aki három éve a sepsiszentgyörgyi gyümölcsösben, de az előpataki út mentén levő legelőn saját szemével is látta a sakált, illetve az általa széttépett juhokat. Természetfotósként pedig

– békésen megfértek egymás mellett, ami valószínűleg azt jelentette, hogy nem kellett versengeniük a táplálékért –, de ha egy szűkösebb területen osztoznának, akkor lehet, hogy a rókát prédájának tekintené a sakál – erősítette meg Csákány László a Farkas Attila által elmondottakat, de a szakmai körökben is egymásnak ellentmondó megfigyelések miatt tartózkodott az egyetlen érvényes igazság kinyilatkoztatásától.