Balogh Levente

2019. augusztus 02., 08:54

Politikai szekták és zenei safe space-ek

Ha valaki konzervatív, akkor nem hallgathat liberális – vagy annak mondott – előadókat, illetve ha valaki liberális, akkor nem zenélhet konzervatív – vagy annak mondott – közönség előtt – ez a két, sommás és igencsak sarkított álláspont hasított bele az internet nyilvánosságába az idei, jubileumi Tusványos zenei felhozatala kapcsán.

Előbbi Szentesi Zöldi László kormánypárti újságírótól származik, aki azért ment neki a szervezőknek, amiért liberálisként számon tartott együtteseket – a Kiscsillagot és a Quimbyt – hívtak meg a rendezvényre. Az eszmefuttatás lényege az, hogy az erdélyiek még mindig nehezen értik a „magyar világot”, mivel ugyan még mindig panaszkodnak a 2004. december 5-i szavazás eredményére, de meghívják „az Orbán- és magyarfóbiás alibi előadókat”. A kioktató, lekezelő és fölényeskedő bejegyzés számos reakciót szült, a vitát a szerző végül úgy zárta le, hogy törölte azt – egy meglehetősen durcás hangvételű kommentár kíséretében.

A „vörös sarokban” Tamás Gáspár Miklós filozófus-közíró áll, aki mintegy másfél évtizeddel ezelőtt még megfontolandó dolgokat írt kimondottan élvezetes stílusban, ám egy ideje jelentős fordulat állt be a gondolkodásában, és a neomarxizmus lánglelkű prófétájaként szurkálja a ködöt. Ő meg egy dagályos, tudálékos, unalmas és kiszámítható mondanivalójú – miszerint Magyarországon szélsőjobb rendszer, fasiszta diktatúra uralkodik – írásban Lovasi Andrásnak, a Kispál és a borz és a Kiscsillag frontemberének ment neki, amiért egy kormánypárti rendezvényen lépett fel. „Kórusként” csatlakoztak hozzá azok a civilek, akik például a Quimby Erdélyből posztolt bejegyzése alatt fröcsögtek egy sort ugyanezért. A baloldal, illetve a balliberális oldal részéről már a Quimby korábbi tusványosi fellépései kapcsán is megtapasztalhattuk ezt a szektás hozzáállást, miszerint aki az „övék”, az nem léphet fel olyan rendezvényen, amelyet nem az „övéik” szerveztek. Ebben pedig implicite az is benne van, hogy aki nem az ő politikai nézeteiket osztja, vagy a bandák rajongójaként olyan rendezvényen vesz részt, amelyet a „másik oldal” szervez, az nem is érdemli meg, hogy élőben hallgassa őket.

Ez a durván kirekesztő hozzáállás egyrészt felháborító, másrészt nevetséges. Ha mindenki alkalmazkodna hozzá, akkor amolyan zenei – és egyáltalán kulturális – safe space-ek jönnének létre, amelyekben garantáltan nem lépnek fel olyan előadók, akik a nyugalom megzavarására alkalmas politikai nézeteket vallanak, bármilyen jó a zenéjük egyébként. Igaz, ezen hozzáállásnak van még egy súlyosabb megnyilvánulási formája is: miszerint ha egy művész nem az ő politikai nézeteiket osztja, akkor nem is igazi művész, hanem tehetségtelen kontár, hiszen jó író/költő/zenész/szobrász csakis liberális vagy baloldali lehet.

Persze nem mindig könnyű egy művész politikai megnyilvánulásaitól elvonatkoztatni, amikor az alkotásaival kapcsolatba kerülünk. Ez elsősorban azért van, mert a művészekről kialakult egy olyan kép, miszerint ha amúgy saját jogon, művészi tehetségük folytán népszerűek lettek, és így sok emberhez jutnak el, akkor járatosabbak a köz­ügyekben, és véleményük mindig, minden körülmények között objektív, pártatlan és mérvadó.

Holott ők is emberből vannak, és ugyanúgy elfogultsággal, előítéletek szemüvegén keresztül szemlélik a világot. Ez persze veszélyeket is magában hordoz, mivel igen sok embert képesek megszólítani, és előítéletes, egyoldalú világmagyarázatukkal befolyásolni.

Jómagam éppen ezért próbálok úgy viszonyulni a művészekhez, hogy amennyiben tetszik a zenéjük, a regényeik vagy a verseik, igyekszem leválasztani azokat az esetleges közéleti, politikai megnyilvánulásaiktól. Ugyanúgy, mint ahogy a vízvezeték-szerelőmet vagy az asztalosomat sem a politikai szimpátiai alapján választom ki, hanem annak alapján, milyen minőségű munkát végez. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem szisszen fel, ha egy általa kedvelt író vagy zenész a valóságtól elrugaszkodott, politikailag szemellenzős dolgokat mond, de egy általa írt jó regény ettől még jó regény.

A konzervatív zenei safe space-ek követelésével pont abba a hibába esünk, mint az übertoleráns progresszív liberálisok, akik annyira toleránsak, hogy mindenkinek hajlandóak elfogadni a véleményét – amíg az pontosan megegyezik az övékkel.

Ennek nyomán zárásként csak egy tanácsot tudnánk adni: mindenki csak olyan fesztiválra, azon belül pedig csak olyan koncertre menjen, amilyen a kényes, úri vagy elvtársi ízlésének megfelel.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 31., szerda

Tusnádi üzenetek

Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.

Balogh Levente 2019. július 30., kedd

Együtt. De hogyan?

A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, amelynek értelmében tervet dolgoznak ki az operatív együttműködésről a következő két évben.

Rostás Szabolcs 2019. július 29., hétfő

A polgáraira veszélyes állam

A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A hatóság munkatársainak hozzáállása kapcsán tulajdonképpen nem is érheti szó a ház elejét, jó szándékkal, megfelelő gyorsasággal viszonyultak a problémához.

Balogh Levente 2019. július 26., péntek

PSD: stratégia vagy lovak közé dobott gyeplő?

Ez egy szép ellenséges viszony kezdete – fordíthatnánk visszájára Kertész Mihály híres filmje, a Casablanca szállóigévé vált záró mondatát annak nyomán, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy döntött: saját jelöltet indít az államfőválasztáson.

Makkay József 2019. július 25., csütörtök

Harminc év Tusványos, harminc év rendszerváltás

Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.

Rostás Szabolcs 2019. július 24., szerda

Lemmingek és politikai kamikazék

Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos hajlamáról szóló vélekedés minden alapot nélkülöző humbug csupán, azt mondhatnánk, a kormányzó román szociáldemokraták ugyanúgy a vesztükbe rohannak, mint a norvégiai lemmingek.

Borboly Csaba 2019. július 24., szerda

Borboly Csaba: a Békás-szorost Hargita Megye Tanácsa szerezte vissza (egyelőre alapfokon), nem Mezei János

Talán sokan már el is feledkeztek róla, olyan régóta húzódik a Hargita és Neamț megye közti határvita. Hargita Megye Tanácsánál nem felejtettük el, és már tíz éve is emlékeztettük rá a gyergyószentmiklósi városvezetést, hogy teendője van az ügyben.

Kiss Judit 2019. július 23., kedd

Egy fecske és egy mentőautó

Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.

Bálint Eszter 2019. július 22., hétfő

A zöld ötven árnyalata

Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.

Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Vélemény
Pataky István: Tusnádi üzenetek

Nem tudom, jó-e, vagy sem, hogy a román sajtó nem kapta fel a fejét a tusnádfürdői szabadegyetem idei történéseire.

Balogh Levente: Együtt. De hogyan?

A 30. jubileumi Tusványos egyik legfontosabb hozadéka a magyar pártok és szervezetek közötti megállapodás, ...

Rostás Szabolcs: A polgáraira veszélyes állam

A közelmúltban úgy adódott, hogy egy banális, de kellemetlen ügyben rendőrséghez kellett fordulnunk. A ...