Amíg a hajfesték megteszi jótékony hatását az õsz hajszálakra, lazulunk. Beszélgetünk errõl-arról, ismerõsökrõl, idõjárásról, valós vagy vélt betegségeinkrõl.
2013. augusztus 06., 20:362013. augusztus 06., 20:36
2013. augusztus 06., 20:372013. augusztus 06., 20:37
Simán gördül a szó, míg a fodrásznõm egyszerre megszakítja a mondandóját. Meglepõdöm, hogy máris letelt a várakozási idõ, de nem, csak kérdezni szeretne valamit. Nagyon régen ismerjük egymást, kérdezzen nyugodtan. Foglalkozom politikával? Nem, dehogy – vágom rá azonnal, pártonkívüliségem biztos tudatában. De kár... és most már õ nézi az óráját, hogyan is állunk a festék hatóerejével.
Csak nem lett valamelyik párt aktivistája, gyullad ki bennem a gyanút jelzõ lámpa, és már kérdezem is: miért kár? Mert szerettem volna, ha elmagyarázza, hogy kié is ez a politika. Melyik politika? Hát ez a gazdasági. Amirõl azt mondják, hogy most már jobb. De... És a bankok? A lányomék... Elakad.
Láthatóan nem akar panaszkodni, világéletében pozitívan látta a világot. Megpróbálok segíteni és elkezdem: nagyon jó volna, ha én érteném ezt az egészet, a töredékszázaléknyi „emelkedést\", miközben körülöttem egyre inkább visszatérni látszik a 20 évvel ezelõtti szegénység. Egyre gyakrabban látok kukázókat, akik „mentik a menthetõt\", műanyag palackokat, kiürült fémdobozokat raknak át saját keshedt zsákjaikba, és indulnak a gyűjtõtelep felé, hátha kapnak értük valami kis aprót. És megint egymást érik a koldusok, pedig már azt hittem, hogy nem fogják lejáratni a városközpontot.
De a munkahelyek, hova lettek a munkahelyek? Van még egyáltalán működõ gyár Váradon? Pedig amikor mi fiatalok voltunk... Nem, nem tudok működõ gyárról, nemcsak nálunk, máshol sem nagyon. Csak a bevásárlóközpontok. Jó, hogy vannak, de ennyi? És egyik bank a másik mellett? Valahol mégiscsak lennie kell pénznek. Ez volna a válság? Mindenütt így van? Nem értem. Sajnos én sem.
A közgazdászok valószínűleg tudják, talán értik is. Vagy a politika még csak nem is a közgazdászoké? Õket is csak kampányban kérdezik? De mikor nincs kampány?! Valamire mindig hajtani kell, beszélni, mondani, ígérni, magyarázkodni? Aztán elölrõl kezdeni az egészet? Nem tudom, és nagyon sajnálom, hogy csalódnia kellett bennem. De butaságokat sem akarok mondani, azt megteszik a politikusok, nincs miért hazudnunk magunknak. Hát nincs, zárja le bölcsen a tirádát a fodrásznõm. Letelt az idõ, menjünk, mossuk le a festéket – teszi még hozzá a zárszót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!