Csíkban az idén a múlt hétre esett a nyár. Legalább is erről tájékoztatott rövid ottlétünk alatt egy közszolgáltatásszerűséget végző magáncég, telefonhívásokat kapásból megoldó-lerázó diszpécser hölgye.
2013. augusztus 12., 19:312013. augusztus 12., 19:31
Szerinte nem is akármilyen nyárról van szó, hanem olyanról, amit a helyiek még valahogy csak elbírnak, de az általa képviselt vállalkozás jegyautomatái már kevésbé. \"Mit csináljunk, kint kánikula van!\" – állapította meg tapasztalt meteorológust is megszégyenítő határozottsággal, még mielőtt lecsapta volna a telefonkagylót.
Valóban a délutáni órákban is 24–25 fok volt, ami a csíki medencében csak akkor számít megszokottnak, ha előtte egy mínusz jel is megjelenik. De míg a székelyek többségének, akár a szó szoros értelmében is, fejfájást okoz a nagy hőség, a légkondikra meg hideg sörökre kiadott pénzt nem is számolva, a hölgy által képviselt cégnek egyenesen bevételt generál.
Tisztát, adózatlant és nem keveset. Olyant, amilyenért meg se kell dolgozni, sőt, maga az ügyfél is önszántából adja a pénzét. Mi az, hogy adja, dobja! A befizetéshez csupán egy parkolóautomatát kell találnia, majd annyi érmével meg bankóval kell megtömnie a szerkentyűt, amennyivel egy órát vagy akár egy napot is elálldogálhat autójával valamelyik útszélen. Aztán az egy órára befizetett összegért kap egy kis cetlit, mely húszperces, jobb esetben – magyarán a második nekifutásra – félórás parkolásra jogosítja fel.
S ha az ember fiának még mindig van türelme és pazarolnivaló pénze, a harmadik próbálkozásánál, amikor napi jegyet váltana, kegyesen egy teljes egész órás leállási lehetőséget kap ajándékba. És minderre az illetékesek, már említett és jól bejáratott válasza az, hogy kánikula van. De, ha nem tetszik, a kar nélküli automatába bedobott pénzért akár a cég székhelyére is be lehet térni, teszik hozzá, az éterben is érezhetően gúnyos hangon, ott önzetlenül az utolsó vasig visszaperkálnak mindent.
Nehezen lehet elképzelni, hogy a kánikula áldozataiként feltüntetett hazai és külföldi turisták ezentúl minden nyáron, a csíki látványosságokra szánt idejükben, egytől egyig a somlyói kegytemplom helyett a szeredai cég székhelyére zarándokolnának. Inkább örülnek, hogy mindez nem egy vasúti-, cigis-, szendvicses-, üdítős vagy pénzautomatánál történt meg. Mert akkor, a vonatról leszállítva, két állomás között, éhesen, szomjasan, pénz nélkül és elnyelt bankkártyával a mezőn, mérgükben csak a dohány nélküli szivart szívhatnák. Netán a fogukat. Így legfeljebb a következő alkalommal nem parkingolnak egy percet sem ebben a cityben.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!