2011. január 28., 10:212011. január 28., 10:21
A játékosok kártyákat húznak, amelyek révén a sor elejére kerülhetnek – ha például van ismerősük a Lengyel Egyesült Munkáspártban –, vagy hátraveti őket a sor(s), mert már bezárt a bolt – tartósan. Zseniális ötlet, de tovább is lehetne építeni. Például a kollaboránsok és a rendszer működtetőinek bőrébe is bele lehetne bújni. Ehhez ilyen kártyák kellenének: „Mivel a karrierépítésnek ezt az egyetlen útját látod, belépsz a KISZ-be. Ezt követően lefelé rúgva, felfelé nyalva elindulsz a Párt ranglétráján.”
És persze be lehetne venni a rendszerváltást, illetve az azt követő időszakot is. Román változatban: „Harmadvonalbeli párttársaiddal és a titkosszolgálattal együtt megbuktatod az egyre őrültebb diktátort. Mivel a kezetekben van az összeharácsolt vagyon és minden befolyásos pozíció, sikeresen átmentitek hatalmatokat. Most az a feladat, hogy megtartsátok azt.” Magyar változatban is hasonló a játék menete. „Bár te működtettél diktatúrát, választhatsz: jobboldali ellenfeledet úgy járatod le, hogy magadat kiáltod ki egyedüli demokratikus erőnek, a konzervativizmust a maradisággal és az antiszemitizmussal azonosítod, vagy ha egykor cenzor voltál, ma te vádolod leghangosabban ellenfeleidet a sajtószabadság korlátozásával, esetleg szövetséget kötsz az egykori marxista-maoista értelmiségiekkel, akik ma doktriner liberálisok, és meg vannak győződve róla, hogy náluk nincs a világon okosabb, ők hivatottak az országot irányítani, de frusztráltak, mivel a mucsai bunkó népnek nem kellettek a világmegváltó eszméik.
Ezért az egyezség fejében te pénzt osztasz nekik, ők meg minden bel- és külföldi kapcsolatukat megmozgatva akkor is a védelmedre kelnek, ha semmibe veszed a demokráciát, vagy ha összevissza hazudozol és tönkreteszed az országot.” A legnagyobb ütőkártya: „Mindezeket egyszerre használod fel, és reménykedsz, hogy mindig lesz, aki beveszi.” Azt hiszem, ennél tényleg nem kéne jobb módszer a kommunizmus és az azt követő korszak igazi arcának bemutatására.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.