2011. február 24., 10:292011. február 24., 10:29
És ez igaz, ha tudjuk, milyen szervezetet testál utódjára Markó, illetve sejtjük, milyen kihívásokkal kell megküzdenie a majdani elnöknek. Az RMDSZ a Markó-korszak alatt mindent megtett annak érdekében, hogy a tulipános ernyő alá terelje a romániai magyarokat, és magának vindikálhassa a közösség politikai közképviseletét, ezzel a felhatalmazással felvértezve pedig helyet követeljen magának a mindenkori bukaresti hatalomban. Ezek az erőfeszítések azonban felemás eredménnyel szolgáltak.
Miközben a szövetségnek az eddigi parlamenti választásokon mindannyiszor sikerült begyűjtenie a magyarság lélekszámának megfelelő hat-hét százalékos szavazatarányt, és ezáltal bebiztosítani a törvényhozási jelenlétet, abszolút számokban az elmúlt másfél évtized során megfeleződött az RMDSZ-re leadott voksok száma. Mindezt nem lehet elintézni elvándorlással, demográfiai csökkenéssel, hiszen szerepet játszik az alakulattól való elfordulás is. Másrészt az MPP megjelenése után helyet követel magának a politikai porondon az EMNT-ből kinövő új párt is, amelynek támogatottságát ma még nem ismerjük ugyan, a kiábrándulók számát, az alternatíva iránti igényt ismerve azonban egyáltalán nem lebecsülendő Tőkés László hátországa.
Az RMDSZ leendő elnöke számára tehát „fel van adva” a lecke, a döntés pedig a küldöttek kezében van, hogy a három jelölt közül kit tartanak a legalkalmasabbnak a feladvány megoldására: a nagyobb esélyekkel induló, a szervezetben továbbra is tekintélyt parancsoló Markó által támogatott Kelemen Hunornak, az örök lázadóként elhíresült, a bírálatoktól sosem ódzkodó Eckstein-Kovács Péternek vagy a szinte ismeretlenségből előállt Olosz Gergelynek. Hibáikat és erényeiket, alkalmasságukat a küldötteknek kell mérlegelniük, a kívülállók majd megtehetik a befutó ismeretében. És persze nem azokról a kívülállókról van szó, akiknek a kongresszussal egy időben való nagyváradi jelenlétét az elnökaspiránsok egyike súlyos bakit elkövetve megpróbált ellehetetleníteni...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.