2010. december 13., 10:042010. december 13., 10:04
Azt mondják az okosok, ne legyenek az iskolák közelében ilyen létesítmények, mert akkor a diákok nagyszünetben a tízóraijukat déli fűszerekkel ízesítik majd. Ha messze viszik, akkor nemcsak szünetben lépnek le a diákok, hanem az órákról fognak lógni, és akár falura is kimennek, hogy beszerezzék a mindennapi adagjukat. Ott is találnak anyagot szép számmal. Vannak, akik a lótrágya szálasát szippantják el besodorva, de olyanok is akadnak, akik vodka ízesítésű alkoholos itallal kenegetik félóránként a fájós torkukat.
Ha bezárják az álomboltokat, majd találnak más megoldást azok, akik ezzel a szenvedéllyel kénytelenek együtt élni. A sánta mankóért, a süket hallótölcsérért, a vak vezetőért, a drogfüggő pedig anyagért kiált, de segítséget remél. A felszín alatt mindig mélyebb probléma lapul. Megterheltek a tanulók, nem vitás, és a feszültség levezetéséhez már nem elég egy kiadós verekedés, vagy egy jól csattanó diákcsíny. Ma már nem úgy rosszak a gyerekek sem, mint annó, tehát másként kell közeledni hozzájuk.
A tanár csak olyan napszámos a szemükben, mint az utcaseprő vagy a vécésnéni (lassan annyit is fog keresni), és az üres prédikáció már egyáltalán nem hat a lelkükre. Amíg a legtöbben otthon a szüleiket és a nagyobb testvéreiket inni és füstölögni látják, valamint a háziorvos és az osztályfőnök cigarettával a kezében próbálja meg kioktatni őket, alapjaiban dől meg bennük minden példaképről koholt erőltetett elmélet.
Lehet, hogy mérgezők és tudatpusztítók ezek a szerek, de a mirelitételek iskolai árusítását is tiltják a törvények, mégis jócskán van belőlük a menzákon és a bódékban. Az sem hegyi levegő, amit az utcán hazafelé beszívnak a gyerekek, és a csapvíz sem olyan, mint amilyennek hisszük. Félre ne értse senki, nem hiszek a fű legalizálásában, és távol álljon tőlem, hogy a drogkartellek támogatásával gyanúsítgassanak, ám hiába vágjuk le a tűzokádó sárkány egyik fejét, ha kettő nő helyette.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.