Apokalipszis Hitler – új dokumentumfilm készült a diktátorról

A korabeli filmdokumentumokból összeállított anyag mintegy 30 százalékát ezúttal először láthatta a nagyközönség, méghozzá eddig példátlan módon színes változatban, digitális restaurálás alapján. A tévépremier a rendező-történész páros két évvel ezelőtt már nagy sikert arató, a France 2 francia közszolgálati csatornán több estén összesen 17 millió ember által megtekintett Apokalipszis II. világháború című vállalkozását követi, amely hasonló módszerrel és technikával a legutóbbi világégés dokumentumait rendezte történelmi filmmé. Az akkori, többestés, összesen hatórás alkotást a világ számos más országában is műsorra tűzték az adók.

A két, egyenként 54 perces részből álló dokumentumfilmet követő beszélgetés során az alkotók elmondták, az Apokalipszis-sorozat időben csaknem száz év legdrámaibb szakaszaira koncentrál, 1899-től (Hitler születésétől) a hidegháború végéig, 1989-ig terjedő ívet fog át. A következő rész az első világháborút fogja ábrázolni, és 2014-re, a négy évig tartó vérfürdő kitörésének századik évfordulójára készül el, az utolsó pedig a hidegháború korszakát kívánja feldolgozni. A film szerzői elmondták, hogy a digitális technika révén ma már lehetséges a fekete-fehér felvételek eredeti színeinek tudományos pontosságú rekonstruálása, ez növelte a filmdokumentumok valószerűségét, a diktátor felemelkedéséről rajzolt pszichológiai pályakép hitelességét.

Az Apokalipszis Hitler anyagának összegyűjtésén tizenkét kutatóból álló nemzetközi csoport dolgozott, mintegy száz filmarchívumban és gyűjteményben kerestek hozzá mozgóképeket, fotókat, dokumentumokat. A film részletesen elemzi Hitler pályájának állomásait, bemutatja, hogy miként vált fanatikus nacionalista és antiszemita megszállottá az I. világháború lövészárkaiban a későbbi diktátor, hogyan egyengette útját a hatalomba szónoki képessége, szervezőereje mellett megannyi egyéni és történelmi véletlen és politikai tragédia, többek között Németország első világháborús veresége, a gazdasági válság, a német uralkodó osztály vaksága, a kommunisták Sztálin utasítására folytatott, a szociáldemokratákkal való antifasiszta összefogást elutasító politikája. És még így is, alig néhány héttel Hitler kancellárrá való kinevezése előtt pártja olyan választási kudarcot szenvedett, hogy a külvilág azt hitte, fellélegezhet, sőt Léon Blum francia szocialista politikus Hitlernek vége címmel írt cikket. Ismeretes, mi következett valójában. A vetítést követő beszélgetésen elhangzott, ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg a borzalmak, nem szabad felejteni.