Ártalmak és áldások a környezetben

Romániában ekkor még gyermekcipőben járt a radonkutatás?

  Világszinten már voltak eredmények, de inkább bányákban, lakterekben kevésbé. Mivel hozzánk tartozott a bihari uránbánya, több kutatási témában dolgoztam a bányában és a bánya környékén is, növényekben, vízben, állatokban, talajban kutattam a természetes radioaktív anyagok jelenlétét. Az 1986-ban bekövetkezett csernobili katasztrófa következményeit is mi vizsgáltuk, kémikusokkal és biológusokkal együtt.

Ön nemcsak a belső terekben azonosítható radonsugárzást, hanem a gyógyfürdők és az ásványvizek radonnal kapcsolatos vonatkozásait is kutatta. Mit kell tudniuk az embereknek a radonsugárzásról? Mennyire veszélyes?

  A radon természetes eredetű radioaktív nemes gáz, amellyel együtt élünk és éltünk, amióta az ember létezik. Ma a levegő azonban nem olyan, mint régen volt: tele van vegyi anyagokkal, porral, szennyező anyagokkal, ezek pedig összetevődnek, és úgynevezett szinergikus, együttes hatást fejtenek ki. A statisztikák szerint a tüdőrák kialakulásának második oka Amerikában a radonsugárzás. Ez tulajdonképpen gáz, amit belélegzünk és kilélegzünk. Nagyon kevés kötődik meg belőle a szervezetben, viszont mivel radioaktív, feleződik, leányelemei fémes ionok, ezek rárakódnak a levegőben lévő részecskékre, és mint radioaktív aeroszolt belélegezzük. A részecske nagyságától függően a légzőszervekben rakódnak le, a legkisebbek eljutnak a tüdőig, a nagyobbak a légcsőben ionizálják a sejteket.

A belső terekben mennyire erős a radonsugárzás például Kolozsváron?

  Van egy zóna Kolozsváron, ahol nagyon magas a radon koncentrációja. A lakásokba általában a talajból jut be, de az építőanyag, a víz és a metángáz is tartalmazza ezt a természetes radioaktív gázt. Azokba a lakásokba, ahol nincs pince, a talajból egyenesen a lakás légterébe áramlik be, repedéseken, csövek mellett, betonon keresztül és a zárt térben összesűrűsödik. A radonsugárzás elleni védekezés legegyszerűbb módja a gyakori szellőztetés, nem kell megvárni azt, hogy bedúsuljon. Például egy kolozsvári ház 85 köbméter légterű szobájában, amely alatt nincs pince, 4-5 óra alatt éri el a radonkoncentráció a maximális értéket, és 15 perc szellőztetés után a külső levegő értékére csökken. Nem érezzük a radon jelenlétét, hiszen szagtalan, színtelen gáz, és ezért nem is hiszik el az emberek, hogy jelen van. Lassan, hosszú idő elteltével, fokozatosan jelentkeznek káros hatásának következményei.

Az ásványvizekben és a gyógyfürdőkben nagyobb a radonsugárzás, mint máshol?
 

  Igen. Az ásványvizek mélyről jönnek, a rádiumot és a radont pedig kioldja a víz, és ezáltal különböző koncentrációban természetes radioaktív izotópokat tartalmaz. Tulajdonképpen minden ásványvíznek rá kellene írni a címkéjére, hogy mennyi rádiumot és mennyi radont tartalmaz, és a javaslatot, hogy mennyit ihat az ember naponta belőle, ami a mai tudásunk szerint még ártalmatlan. Ugyanakkor nem is lehet megijeszteni az embereket, hiszen közismert a gyógyhatása is. A Közegészségügyi Intézet felmérései azt mutatták például, hogy Tusnád környékén fordul elő leggyakrabban a gyomorrák. Viszont figyelembe kell venni az étkezési szokásokat is: ott füstölt szalonnát esznek, ezért nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a betegség az ásványvíz fogyasztásának következménye. 

A lakosságnak miért nem hozzák a tudomására, hogy milyen menynyiségben fogyaszthat ásványvizet?

  Ebben gazdasági érdekek játszanak szerepet. Olyan ez, mint az atomreaktor és az atomreaktor-lobbi. Ausztria nem engedi meg a reaktorok építését, mert veszélyes, de a fejletlenebb országok igen. Elképzelhetetlen ma atomreaktorok nélkül az energia felhasználása, hiába kiabálunk, mert amíg fel nem találtuk, hogy mit kezdjünk a napenergiával, a széllel, addig igenis ezt kell használnunk. Az óriási lobbik miatt hallgatják el a csernobili katasztrófa vonatkozásainak egy részét is. Azt hiszem, hogy tulajdonképpen az ásványvizekkel is ez a helyzet. Ha ráírnánk, hogy mennyi rádiumot tartalmaz, akkor rá kéne azt is írni, hogy mennyi fogyasztható belőle, és ez már elgondolkodtató.

Ön a Sapientia-EMTE környezettudomány szakának tanszékvezetője. Az egyetem kezdeményezte a Kolozsvár melletti Bükk megmentését…

  Azért kezdeményeztük, mert a Bükköt felparcellázzák, és építkeznek benne, holott olyan zóna, amely az európai normáknak megfelelően védett terület. 2007-ben jelent meg erről az a kormányhatározat, amelynek értelmében a Bükk nagy része a Natura 2000 környezetvédelmi programhoz tartozik, és függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos, nem szabad oda építkezni. Az oktatáson kívül az is feladatunk, hogy tudásunkkal hozzájáruljunk a környezetünk megóvásához. Civil szervezetekkel összefogva pályázunk, hogy ezeket a területeket megmentsük. 2007-től érvényben van az a törvény, amely szerint minden városi lakosnak 25 négyzetméternyi zöld területe kell hogy legyen. Kolozsvár rosszul áll ezen a téren, kb. 4 négyzetméter jut egy főre, és ha a Bükköt beépítik, akkor ez az érték még csökken.

Ugyanígy veszélybe került például a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék, amelyek védett területek, de köztük fog elhaladni az észak-erdélyi autópálya....

  Igen. És hasonló a helyzet a Kraszna vidékén: ott például a tervek szerint egy védett tó mellett halad majd el az autópálya: olyan állatok, madarak, biológiai környezet van ott, ami máshol nincsen. Ezeket kellene védeni. Léteznek módszerek arra, hogy ne pusztuljon ki az ottani állat- és növényvilág. Mivel az autópálya nagyon fontos gazdaságilag, fejlődés szempontjából, ezért a befektetés és a rizikó tényezőit figyelembe kell venni. Csatornákat kell építeni az autópálya alatt és fölött, amelyeken keresztül az állatok egyik helyről a másikra átjárhatnak. A Sapientia környezettudományi szak tanáraival és diákjaival negyedik éve folytatunk környezeti kutatásokat az autópálya nyomvonalán, és ennek alapján a javaslatainkat le akarjuk tenni a Bechtel cég elé. Nagyon sok földterületen áthalad az autópálya, és az illető falunak, közösségnek felborítja az addigi életét. Erre fel kell készíteni az embereket. Ha az autópályára felmegy a forgalom, akkor azok a községek, amelyeken most halad keresztül, mentesülnek a környezeti ártalmaktól. A mostani forgalom átmegy a kicsi kalotaszegi falvakon, 1990 óta hússzorosára nőtt itt a szennyeződés a forgalom, zaj, por, szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogénoxidok miatt. Ha ezeket kanalizáljuk az autópályára, akkor talán csökken a falvak szennyeződése. Zajfalakat kell építeni az út mentén, külföldön például sok helyen élőfalat vagy üvegfalat húznak fel, általában négy méter magas kerítéseket.

Zajtérképeket is készít a Sapientia környezettudomány tagozata. Ha nyilvánosságra kerül egy zajtérkép, milyen pozitív változások várhatóak?

  Tagjai vagyunk annak a munkacsoportnak, amely elnyerte a Temesvár zajtérképének elkészítésére kiírt versenytárgyalást. Azokat az utcákat, ahol a zaj meghalad egy bizonyos szintet, mentesíteni kell. Az EU-s javaslatok és a hazai törvények értelmében minden városban négy objektumot vesznek figyelembe e tekintetben: az ipart, közlekedést, vasutat és repülőteret. A négy objektum körül jól meghatározott távolságokban, mérések alapján, valamint az utak minősége, a forgalom nagysága és a lakosság száma szerint meg lehet állapítani, hogy melyek a veszélyeztetett területek, és annak függvényében lehet kidolgozni az intézkedéseket a zaj csökkentésére. A zajtérképek segítenek abban, hogy milyen módszert alkalmazzunk az adott zajártalmaktól terhelt területen: a forgalom elterelése, a sebesség csökkentése, fekvőrendőrök alkalmazása, zajtalan villamossínek lefektetése, az ipari zónák lezárása fallal. Románia 2007 novemberében fogadta el a zajtérképekre vonatkozóan az európai javaslatokat, és már azoknak megfelelően dolgozunk.

Mócsy Ildikó
Kolozsváron született 1943-ban. 1968-ban végzett a BBTE Fizika Karán, a kolozsvári Közegészségügyi Kutató Intézet Sugár-egészségügyi Laboratóriumába helyezték, ahol elérte a legmagasabb kutatói fokozatot. 1993-tól környezetfizikát oktatott a BBTE-n, ebben az évben védte meg doktori disszertációját a bukaresti Atomkutató Intézetben. 2000-től részt vett a Sapientia-EMTE környezettudomány szakának megszervezésében, amit ma is vezet. Könyvek, tudományos munkák, konferenciák bizottságaiban való részvételek fémjelzik munkásságát. Az Eötvös Loránd Fizikai Társaság Sugárvédelmi Szakcsoportja érdemrendjével tüntették ki 2007-ben.