Nemzetépítés, hisztéria, kisebbségellenesség

Az ominózus beszédben az ukrán államfő arról beszélt: az ukrán egység 1919-es történelmi lehetősége hamar meghiúsult, Galícia nagy részét a lengyel csapatok, Észak-Bukovinát Románia, Kárpátalját pedig Csehszlovákia foglalta el.

A kijelentés miatt a román külügy magyarázatot kért Ukrajna bukaresti nagykövetétől, elvégre a hivatalos román történetírás szerint az észak-bukovinai Román Nemzeti Tanács 1918 novemberének végén kimondta, hogy a terület egyesülni akar Romániával, vagyis a román álláspont szerint a román hadsereg legitim módon vonult be az idegen területre.

Pedig hát a forgatókönyv ugyanaz volt itt is, mint Erdélyben: a Bukarest által irányított helyi román vezetők úgy mondták ki az egyesülési szándékot Romániával, hogy arról a többi, a térségben élő nemzet képviselőinek véleményét nem igazán kérték ki. Majd ezt követően a már birtokon belül levő Románia ellentmondásos, dicstelen első világháborús szereplése nyomán a győztes nagyhatalmak kegyéből meg is tarthatta az elfoglalt területeket. Az ukrán fél ugyan „fordítási hibára” hivatkozott, miszerint az elnök elfoglalta helyett valójában azt mondta, hogy elvette – mintha ez tulajdonképpen nem ugyanazt jelentené.

Zelenszkij beszéde azt jelzi: hiába próbálja a mérsékelt, a kisebbségek panaszai iránt megértő politikus pózát felvenni, azért nem tudja – vagy nem is akarja – kivonni magát a nacionalista diskurzusból. A mostani felszólalás mintegy ellenpontozza az újévi beszédet, amelyben egy félmondat elejéig magyarul is megszólalt, gesztust gyakorolva a kárpátaljai magyar közösség irányába, és azt vetíti előre, hogy hiú ábránd arra számítani: Kijev külső kényszerítő erők nélkül hajlandó érdemi kompromisszumra az őshonos nemzeti közösségek állami iskolákban zajló anyanyelvi oktatását ellehetetlenítő, fasisztoid oktatási törvény vagy a nyelvtörvény ügyében. Mint ahogy Románia is ugyanúgy reagál, mint amikor magyar részről hangzik el a száz-százkét évvel ezelőtti események magyar értelmezése: agresszívan és hisztérikusan, nehogy a nyilvánosság előtt megkérdőjeleződhessen a hivatalos, dogmatikus román narratíva.

A mostani vita is azt bizonyítja, mennyire meghatározó volt a közép- és kelet-európai országok viszonyrendszerében, és mekkora károkat okozott, hogy a győztes nagyhatalmak az első, majd a második világháború után is önkényesen, a valós viszonyokat figyelmen kívül hagyva húzták meg a régióban a határokat. Miközben a népek önrendelkezésének jelszavát hangoztatták, ezt szelektíven alkalmazták, így aztán míg mi magyarok elveszítettük országunk jelentős részét – a valóban zömmel nem magyar területek mellett tömbmagyar vidékekkel együtt –, addig mások, a régióban befolyást szerezni akaró győztes hatalmak némelyikének köszönhetően túlnyerték magukat, olyan területeket szerezve meg, amelyek – ha valóban érvényesül az etnikai határok elve és a valós önrendelkezés – semmilyen körülmények között nem kerülhettek volna hozzájuk.

Az ukránok ebből a szempontból még nálunk is szorultabb helyzetbe kerültek, hiszen még valódi államiságuk sem volt, így országuk határai is képlékenyek. Ehelyett ismét Moszkva uralma alá kerültek – csak a cár helyett a sokkal borzasztóbb, kommunista szekta kénye-kedvének lettek kiszolgáltatva, amely aztán a harmincas években a központilag előidézett, több millió halálos áldozatot követelő éhínségbe torkollt. A szovjet uralom a második világháború szörnyűségeivel megfejelve az 1990-es évek elejéig tartott, így Ukrajna most próbálja behozni a nemzetépítésben felhalmozott, tetemes hátrányát. Mint ahogy a román nemzetépítés is továbbra is zajlik.

Csakhogy amíg a nemzetépítést csak más, a térségben élő nemzetek ellenében tudják elképzelni, és mindent megtesznek a területükön élő kisebbségek elnyomása érdekében, illetve hátsó szándéktól tartva, területvesztéstől rettegve elutasítják az együttműködést a térség egymásra utalt nemzetei között, addig a konfliktusok folyamatosan újratermelődnek. És lehetőséget biztosítanak a térségben saját pecsenyéjüket sütögetni akaró külső hatalmaknak, hogy a zavarosban halászva, saját érdekükben használják ki és manipulálják a régió országait.