„Gazdagok vagyunk, mert vannak saját kortárs alkotóink” – átadták az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat

Pap Melinda 2020. január 23., 01:17

„Életművet és életet nem lehet szétválasztani, ez Erdélyben természetes” – foglalta össze Markó Béla az Erdélyért Életműdíj lényegét, amelyet idén Szilágyi István író vehetett át. A magyar kultúra napján tartott kolozsvári gálaünnepségen az erdélyi magyar kortárs kultúrá

Szilágyi István író (jobbra) átveszi az Erdélyért életműdíjat Kelemen Hunor RMDSZ-elnöktől Fotó: MTI/Kiss Gábor

„Gazdagok vagyunk mi, erdélyi magyarok, mert megvannak nekünk a saját, kortárs alkotóink. Akik odafigyelnek ránk, nem hagynak begyepesedni, hanem ott lebegtetik előttünk a mást, a színeket, fényeket, hangokat, szavakat. Kirángatnak az erdélyi provincializmusból” – mondta megnyitóbeszédében Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke az erdélyi magyar kortárs kultúráért díjátadó gálán. Hozzátette, a kultúra kortárs művelői elviszik az erdélyi magyarság hírét a világba, „megmutatják, hogy élő közösség vagyunk”.

„Kortársakat, kortárs alkotókat köszöntünk ma is, mint minden évben. Megköszönjük, nekik, hogy vannak nekünk” – folytatta a korábbi gondolatot köszöntőbeszédében Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője. Úgy vélte, ez amiatt is fontos, mivel „a családi és iskolai közegben eltöltött éveink után ők járulnak hozzá leginkább szellemi világunk épüléséhez”. Rámutatott: a kultúra mindig a közösség tükre, és akkor válik minőségivé és igényessé, ha fogyasztói is ugyanolyan igényesek.

A magyar kultúra napja alkalmából tartott szerda esti ünnepségen az RMDSZ immár nyolcadik alkalommal adta át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat, idén három – előadóművészet, irodalom és képzőművészet – kategóriában.

Fotó: Gönczy Tamás/RMDSZ

Az Erdélyért Életműdíjat ötödik alkalommal adta át a Szövetség, a Communitas Alapítvány és a Kós Károly Akadémia Alapítvány, a rangos elismerést Szilágyi István író vehette át.

Élet (és) mű

„A díj értékét nem az adja, hogy azt kik ítélik oda, hanem az, hogy eddig kik kapták meg” – jellemezte a kitüntetést Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke. A Kós Károly Akadémia Alapítványt vezetője elmondta: Szilágyi István az ötödik, aki átvehette az életműdíjat, előtte Kántor Lajos irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, Csíki Boldizsár zeneszerző és Dávid Gyula irodalomtörténész kapta meg az elismerést.

Hangsúlyozta, mint a díj neve is mutatja, nem csak művet, hanem életet is díjaznak, hisz az a sajátos tartalom, amiről az életmű szól, az erdélyi magyar értelmiségiek életében ugyanúgy fellelhető.

„Életművet és életet nem lehet szétválasztani” – mutatott rá Kós Károlyt hozva fel példaként. Erdélyben természetes, hogy a jelentős szellemi teljesítmény kötelező módon közéleti érdemekkel is párosul.

„Nem mesélek, dicsérni fogok” – kezdte laudációját a Szilágy Istvánt méltató Karácsonyi Zsolt költő, akit Pista bácsi külön megkért arra, hogy ne meséljen sokat. A Helikon folyóirat főszerkesztője kijelentette:

Szilágyi István műveiben a lélek megmaradása a kérdés, az író újra és újra azokat a kérdéseket járja körül, amelyek időkön, emberéleteken túliak.

„Az életmű már most is kerek egész, de korántsem lezárt út. Az újabb mű, az újabb, életre szóló mondatok sora már felsejlik a lápon túli ködök sűrűjéből. Nem csak a díjat alapítók, ám remélem: egész Erdély díjazza most, a bordáink mögött meghúzódó Katlanváros vadabb, vagy alig érzékelhető, mélyebb rezdüléseivel. Isten éltesse Szilágyi Istvánt! Szívből gratulálok, Pista bácsi!” – zárta laudációját Karácsonyi Zsolt.

„Nem kíméli a nézőt”

A Tompa Gábor színházrendezőt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját méltató Kelemen Hunor szövetségi elnök hangsúlyozta, négy évtized munkásságát kell összefoglalnia úgy, hogy ha túl közelről nézi, túl kevés látszik belőle, és elvész a lényeg. „Ha meg túl messzire megyek, hogy legyen kellő rálátásom, ha nagyon eltávolodom, akkor meg annyira hatalmas és részletgazdag a kép, hogy pár percben leírhatatlanná válik” – mondta.

Az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjjal kitüntetett Tompa Gábor Fotó: MTI/Kiss Gábor

Tompa Gábor nem kíméli a nézőt, hívta fel a figyelmet a méltató. „Gondolkodásra kényszeríti, arra készteti, hogy a történet részesévé váljon, ne fordíthassa el a szemét a tükörtől.

A néző nem ússza meg. Nincs olcsó szórakoztatás, nincs előre gyártott magyarázat, szájba rágott értelmezési kulcs. Az utolsó mondat mindig a nézőé, a mágia részesévé teszi, de a szabadságát nem veszi el” – jellemezte Tompa rendezői munkásságát a méltató.

A kolozsvári színházigazgató egyik hatalmas emberi és művészi erénye a türelem, vélte Kelemen. „A belső, saját magával szembeni türelem. Ha valamire nincsen elkészülve, vagy nem adottak a körülmények, nincs megfelelő szereposztás, ha az ő nagyon magas mércéjével mért elképzelésének a hibátlan megvalósítását bármi akadályozza, akkor türelmesen vár. Ha szükséges, akkor éveket, mert az alkotásban nincs kompromisszum” – hangzott a méltatás.

Az elveszett haza

Az irodalom kategóriában díjazott Lövétei Lázár László költőt méltató Markó Béla kijelentette: Lövétei költészete késélen egyensúlyozik a pátosz és irónia közt. Alkalmi verseit „ugyanaz az úr rendelte, aki minket idevezetett”.

„Lövétei versei is komorak lehetnének, mert alapjában véve az elveszett hazáról szólnak, pontosabban az otthonosság és idegenség különös keverékéről,

amely olyan jelentős elődök költészetét is meghatározza, mint a látszólag szintén bukolikára hajló Áprily Lajos. Lövétei talán otthonosabb a tájban, mint Áprily, de ő is az elveszett hazát keresi. (…) Az otthon még nem haza, csak hazapótlék” – fogalmazott Markó.

Lövétei Lázár László költő átveszi a díjat Fotó: Gönczy Tamás/RMDSZ

A képzőművészet kategóriában díjazott Ujvárossy László grafikust méltató Kolozsi Tibor szobrász arra is felhívta a figyelmet, hogy Ujvárossy hozta létre a Romániában máig egyetlen magyar nyelvű képzőművészeti szakot a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE).

„Ujvárossy egy tevékeny művész, „annyira tevékeny, hogy most is dolgozik” – jelentette ki viccesen, arra utalva, hogy a grafikus nem tudta személyesen átvenni a díjat.

A sétatéri Kaszinóban tartott gálán a díjazottak Sánta Csaba erdélyi magyar szobrász kisplasztikáit vehették át. A magyar kultúra napi ünnepi rendezvény zárásaként Bogdán Zsolt kolozsvári színművész Bartis Attila marosvásárhelyi születésű író, fotográfus novelláiból összeállított nagy sikerű előadását láthatta a népes közönség.