Tordai és kolozsvári megemlékezés a vallásszabadság ünnepén

A Magyar Unitárius Egyház vasárnap és hétfőn megemlékezést szervez a vallásszabadság ünnepe alkalmából Tordán, a 1568-as országgyűlés egykori helyszínén, illetve Kolozsváron.

Vasárnap 16 órától istentiszteletet és megemlékezést tartanak a tordai unitárius templomban, majd megkoszorúzzák a vallásszabadság emlékművét, amelyet 2018-ban, a vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulóján avattak fel. Az „Istenhez vezető szimbolikus létrát” ábrázoló mű Liviu Mocan kolozsvári szobrászművész alkotása. A résztvevők megtekintik Kőrösfői-Kriesch Aladárnak az egyházalapító Dávid Ferencet ábrázoló festményét a tordai történelmi múzeumban.

Kolozsváron hétfőn 17 órától istentiszteletet és megemlékezést tartanak a belvárosi unitárius templomban, majd megkoszorúzzák Dávid Ferenc tavaly felavatott egész alakos szobrát, amely Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása.

Az unitárius egyház az ünnepségsorozattal arra emlékezik, hogy 1568. január 6-án kezdődött és január 13-ig tartott Erdélyben a tordai országgyűlés, amely kimondta négy vallás – a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallás – szabadságát és egyenjogúságát, és ezzel a világban elsőként hirdette meg a vallási toleranciát.

A középkori Európa nem ismerte a vallási türelmet, a római katolikus egyház a tanaitól való minden eltérést eretnekségnek bélyegzett. Miután az évtizedes vallásháborúk során nyilvánvalóvá vált, hogy egyik fél sem tudja a másikat meggyőzni vagy térdre kényszeríteni, az együttélést valamilyen módon rendezni kellett. A Német-római Birodalomban 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke kimondta ugyan az evangélikus vallás egyenjogúságát a katolikussal, de a szabad vallásválasztást és -gyakorlást nem engedte meg.

Magyarországon az 1526-os mohácsi vészt követően gyorsan elterjedt a protestantizmus. Az 1542-től önálló Erdélyi Fejedelemségben az 1550-es évekre a lakosság nagy része a lutheri reformációhoz csatlakozott János Zsigmond fejedelemmel együtt, katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány főúri család maradt meg. Az 1557. évi országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította az evangélikus vallást, és a katolikussal azonos jogokat biztosított számára. Amikor a magyar lakosság és a fejedelem a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott, az 1564. évi tordai országgyűlés bevett vallássá nyilvánította a kálvinizmust is.

Az erdélyi reformáció harmadik ága akkor alakult ki, amikor a reformátusok egy része az unitáriusnak nevezett antitrinitárius tanokhoz pártolt, így tett udvari papja, Dávid Ferenc hatására János Zsigmond fejedelem is. Ezek után tartották 1568. január 6–13. között az újabb tordai országgyűlést, amely egyenjogúsította az unitárius vallást is, így alakult ki a négy bevett vallás. Az országgyűlés addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot.