Kerékpáros emlékmű Mikóújfaluban – Fejér Ákosra, a példás pedagógusra, testnevelő tanárra emlékezünk
Mikóújfalu Sepsiszentgyörgy felőli kijáratánál, közel az erdővidéki letérőhöz egy kerékpáros emlékműre lettünk figyelmesek. Megálltunk, megnéztük. Fejér Ákos testnevelő tanárnak és a fél Európát kerékpáron bejáró mikóújfalviaknak állít emléket.
Utánanéztünk, milyen alkalomból készült az emlékmű. A Mikóújfalu kijáratánál álló kopjafák egyikét maga Fejér Ákos testnevelő tanár kezdeményezésére állították 1990-ben az addig elhunyt és a még élő kerékpárosok tiszteletére. Az alapként szolgáló hatalmas kőtömböt az egyik kerékpáros, a bányaigazgató Havel Sándor szállította. Két kopjafa áll a kőtömbben, az egyiket a csernátoni Haszmannok faragták, a másikat pedig Balázs Antal, Fejér Ákos tanártársa. A hatalmas piros bicikli felállítását a Fejér család kezdeményezte.
A beszámolók szerint 2012-ben, a piros kerékpár avatóünnepségén Fejér Ákos özvegye, Ella a következőket mondta: „Párizsnak vasból összeállított jelképe van, az Eiffel-torony. Valahol az Alpokban a Tour de France tiszteletére kerékpáros jelképet avattak,
A múlt század második felében, az 1960-as, 1970-es években vált egész Romániában ismertté Fejér Ákos neve, aki kerékpározó diákjaival egyre messzebb merészkedett: a honi tájak után következett Magyarország, majd Szlovákia, Ausztria, Németország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Oroszország, Lengyelország és Törökország.
A római katolikus vallású, magyar-örmény származású Fejér Ákos Gyimesbükkön született 1928 szeptemberében.
Édesapja, a szépvízi származású Fejér Antal kereskedő volt, nagybátyjai pedig Fejér Manó kanonok, aki kibővítette a sepsiszentgyörgyi templomot, Fejér Gerő gyulafehérvári kanonok és dr. Fejér Dávid, a szegények orvosa. Fejérek ma már nem élnek a Gyimesekben, de az idősebb gyimesiek nagy tisztelettel emlékeznek a családra, számontartják, melyik volt a Fejér-féle ház, a Rákóczi-vár és a Kőcsúp közötti dűlő pedig ma is a Fejéréké nevet viseli.
Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a csíkszeredai gimnáziumban érettségizett 1948-ban. A következő évben behívták katonának, de mivel a családot osztályellenségnek nyilvánították, munkaszolgálatos századba került, Brassó, illetve Zsil-völgyi építőtelepeken dolgozott katonaként három évet és három hónapot. A katonaság után egy ideig származása miatt „megbízhatatlannak” tekintették, különböző helyeken dolgozott kétkezi munkásként, majd 1953-ban Szász József akkori háromszéki tanfelügyelő kinevezte iskolaigazgatónak Lisznyópatakra, ami nagy bátorságnak számított. Még azon a nyáron különbözeti vizsgát tett, és tanítói diplomát kapott. Lisznyópatakon hét évet tanítóskodott, aztán áthelyezték Mikóújfaluba, ahol 14 évet tanított, közben elvégezte Bukarestben a Testnevelési Főiskolát.
1972-től 1988-as nyugdíjazásáig a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc (egykori 7. számú) Általános Iskolában volt testnevelő tanár. Mindhárom helyszínen a nevelés és oktatás mellett az akkori Romániában csodaként emlegetett sportbázisokat épített önerőből, a gyerekekkel pedig számos kerékpártúrán vett részt. Kirándulásaival diákjainak megmutatta elsősorban a szülőföldet, aztán Európát, majd egy kicsit a keleti végeket is, ahová zágoni Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc került száműzetésbe.
Benkő Levente történész szerkesztésében jelent meg 2002-ben a Csak akarni kell című kiadvány, amelyben Fejér Ákos visszaemlékezéseiből egyebek közt a következőket olvashatjuk: „Kerékpártúráinkat 12 éven keresztül szerveztük, 1960-tól 1972-ig. Az ország 41 megyéjéből 37-tel ismerkedtünk meg. 1970-ben a törökországi Rodostóba, az ottani Rákóczi Múzeumba zágoni földet, diót és kopjafát vittünk, majd a Boszporusz tengerszoroson át folytattuk utunkat Kis-Ázsiába. 1972-ben a müncheni olimpiára látogattunk el. Útjainkon nem kísért autó, hogy ha valaki beteg volt vagy nem bírta az utat, felszálljon és pihenjen. A kerékpárok egyszerű, szimpla gépek voltak. Sátrat sem vittünk, így aludtunk szalmában, szénapadláson, homokban, cementen, betoncsőben és néha-néha ágyban is.
A csapatban mindenkinek volt feladata: volt szerelő, beszerző, pénztáros, szakács, egészségügyi, naplóvezető.”
Kovászna megye magyar nyelvű napilapjában, a Megyei Tükörben 1983-ban Áros Károly sportújságíró a következőket írta: „Országos elsők. A napokban érkezett a hír: a Legszebb sportbázis országos versenyét a sepsiszentgyörgyi 7-es számú általános iskola nyerte. (…) Ezen a versenyen az önerőből épített pályák jöttek számításba.
A leaszfaltozott udvaron mértani pontossággal kirajzolt, kifestett röplabda-, tollaslabda-, kosárlabda- és kézilabdapálya található. Mellettük, közöttük négysávos futópálya és egy ugrógödör sorakozik. Az udvar két sarkában egy-egy beton pingpongasztal áll, a kézilabdapálya mögött pedig egy tornakapu. Az udvar két oldalán 420 férőhelyes lelátó húzódik meg, a pályák közül 17 reflektor néz le a játéktérre. Túl zsúfolt? Nem! Csak egyszerűen kihasználta az udvar minden részét (...)”
Egykori tanítványa, dr. Veres Ferenc nyíregyházi főiskolai tanár így emlékezett meg Fejér Ákosról: „Azt tanította nekünk, legyünk fogékonyak minden iránt, amit az élet hoz, és fogadjuk szívesen azt is, ami váratlanul ér. Teremtsünk egységet, és ne legyünk indulataink vagy pillanatnyi hatások rabszolgái, a legtöbb helyzet megoldható higgadtsággal és megfontoltsággal.
Czegő Zoltán költő évekkel ezelőtt a következőket írta Fejér Ákosról: „Milyen módszerekkel is nevel Fejér Ákos? Azért nehéz a válasz, mert annyira egyszerű, mert annyira természetes az egész életvitel, ez az egész viszony tanár és tanuló között, tanulók egymás közti viszonya, ahogy a tündöklő nap beragyogja a kék eget, és ahogy az ezüst holdfény elönti az eget és a földet.”
Fejér Ákos 2002-ben hunyt el Sepsiszentgyörgyön, és Csíkszeredában, a vasútállomás melletti temetőben alussza örök álmát.