Trianon nem mond semmit a románoknak: szakértők szerint párbeszéd helyett a történelemmel manipulálnak a politikusok
A magyarokat és Magyarországot hergelő politikai lépésnek tartják a lapunk által megkérdezett román történészek, szociológusok, politikai elemzők azt a szociáldemokrata törvénytervezetet, amely amely Trianon napjává nyilvánítaná június 4-ét.
Románia minden évben meg fogja ünnepelni a trianoni szerződést, amennyiben a parlament elfogadja azt a szociáldemokrata törvénytervezetet, amely Trianon napjává nyilvánítaná június 4-ét. A kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell majd arról, hogy az első világháborút lezáró, Magyarország határait kijelölő békeszerződés évfordulóján kitűzzék a köztereken Románia nemzeti lobogóját. A jogszabály felhatalmazza az állami és helyi hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító tudományos, oktatási, kulturális rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.
Adrian Cioroianu történész szerint zsákutca minden június 4-el kapcsolatos javaslat, Magyarországon és Romániában egyaránt.
– nyilatkozta a Krónikának Románia UNESCO-nagykövete, volt külügyminiszter.
Vladimir Ionaș szociológus úgy véli, a románok nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget Trianonnak. „Sajnos, hozzászoktunk ahhoz, hogy minden témát olykor kevésbé hiteles forrásokra épülő részinformációk alapján ítéljünk meg, épp ezért képtelenek vagyunk olyan fontos témák súlyát érzékelni, mint például Trianonét. Ráadásul a mindkét oldalról érkező manipulációk sokat rontanak a helyzeten. Szerintem egy ilyen törvény csak a kezdeményezők érdekeit szolgálja, mert nincs más téma, ami megfelelő mértékű érzelmet kovácsolna fel a választók körében. Csakhogy az ilyen kezdeményezéseket történészekkel, az interetnikus kapcsolatokban jártas szakértőkkel való egyeztetések kellene hogy megelőzzék” – fogalmazott megkeresésünkre az Etnikai Kapcsolatok Kerekasztala nevű civil szervezet elnöke. Kihangsúlyozta:
arra van szükség, hogy mindkét fél megértse, a legjobb következtetések megszületéséhez és a megfelelő együttélés feltételeinek megteremtéséhez kizárólag a párbeszéd és a kölcsönös engedmények útján lehet eljutni.
„A románok többsége számára Trianon nem túl világos, mint történelmi téma. A közvélekedés alapján az egyesülés 1918 december 1-jén történt meg és nem az 1920-as trianoni békeszerződés révén” – mondta el lapunknak Andrei Țăranu politológus. Szerinte a szociáldemokrata politikusok kezdeményezése csak arra jó, hogy hergelje a magyar kisebbséget és rontsa a viszonyt Magyarországgal, hiszen egy megkésett szimbolikus visszavágásként értékelhető. „Valószínű, hogy a PSD-kormány bukása után már a kezdeményezők is lemondanának a törvénytervezetről, mivel most éppen újra a kapcsolatot keresik az RMDSZ-szel a kétfordulós polgármester-választást célzó törvénymódosítás megakadályozása kapcsán. Amikor a Trianon-napra vonatkozó a javaslat megszületett, az RMDSZ még politikai ellenségnek számított, most viszont a kölcsönös támogatás közös érdek” – magyarázta Țăranu.
Radu Carp egyetemi tanár kérdésünkre válaszolva teljesen felesleges törvénytervezetnek nevezte a Trianon-napra vonatkozó kezdeményezést. Mint mondta, Románia nem volt része a trianoni szerzőzésnek.
– fogalmazott az politikatudományt oktató Carp.
„Ez a tervezet egyike azoknak az olcsó politikai lépéseknek, amelyekkel azt a Romániában valóban létező hiányérzetet próbálják csökkenteni, mely szerint eltűnt a patriotizmus és a hazaszeretet” – ezt már Bogdan Duca politológus, teológus válaszolta a Krónikának. Nyomatékosította: a románoknak Trianon nem mond semmit. „Románia a történelmi tartományok lakossági akaratának és a román hadsereg első világháborús harcának tulajdonítja Erdély, a Bánság, Körösvidék, Máramaros és Bukovina megszerzését. Ezért ünnepeljük December 1-ét és nem Trianon napját.
– vázolta a román történelmi megközelítést Duca, aki a két szociáldemokrata törvényhozó tervezetét egy olyan politikai lépésnek nevezte, amely csak a magyar és székely nacionalisták reakcióit provokálja ki és megsérti a magyarok érzéseit. Miközben a magyarok, Magyarország, Romániához hasonlóan megbékéltek jelenlegi határaikkal, s ezt a megbékélést nemcsak a kétoldalú szerződések, de az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás is nyomatékosítja – tette hozzá a politológus.
Ioan Aurel Pop történész, a Román Akadémia jelenlegi elnöke egy két évvel ezelőtti interjúban foglalta össze Trianon lényegét. „Az 1920. június 4-i trianoni szerződés, mint ahogy különben az 1919–1920-as párizsi szerződések egész rendszere nem tett egyebet, mint elismerte a románok által meghozott saját döntéseik jogosságát. A párizsi békekonferencia rögzítette Európa új térképét, mely sok tekintetben a mai napig érvényes és a történelemben ez az első olyan döntés, amikor a nagyhatalmak nagyrészt a (lengyel, cseh, szlovák, román, szerb, horvát, szlovén, litván, lett, észt) népek akaratát vették figyelembe, a (német, osztrák-magyar, orosz, oszmán) többnemzetiségű birodalmak feloszlását is szentesítve. Trianon Románia számára nyugati irányban a szinte természetes etnikai határunk elismerését jelentette. Az okirat szentesítette, hogy további százezer négyzetkilométernyi terület kerül a román állam hivatalos ellenőrzése alá. Ne feledjük, hogy a háború előtti Románia csak 137 ezer négyzetkilométeres volt (Olténia, Munténia, Dobrudzsa és a Kárpátok és Prut közötti Moldva, Bukovina és Besszarábia nélkül) és hogy az egyesülés után 296 ezer négyzetkilométeres lett. A trianoni szerződés némileg rendet tett Közép-Kelet-Európa térségében, megadva a szlovákoknak Szlovákiát, a horvátoknak Horvátországot és a románoknak Erdélyt, a többségi népek önrendelkezési jogával összhangban” – ismertette álláspontját Ioan Aurel Pop.
Lucian Boia történész Az 1918-as nagy egyesülés című könyvében azt írja, az első világháború utáni békekonferenciákon az etnikai hovatartozáson túl földrajzi és geostratégiai szempontokat is figyelembe vettek. Megemlíti azokat a „a kisebb-nagyobb visszaéléseket” is, amikor az elvekkel, szabályokkal mit sem törődve, pusztán a győztesek és vesztesek közötti erőviszonyok döntötték el a kérdést. Boia szerint Ausztria így veszítette el Dél-Tirolt, Németország pedig Danzig városát, azaz a mai, lengyel Gdanskot. „A németek és az osztrákok csakhamar megállapíthatták, hogy a népek önrendelkezési jogát velük szemben nem alkalmazták” – idézi Boiát a Mandiner portál recenziója. A magyarok történelmi jogaikra hivatkoztak, hogy a románok később érkeztek Erdélybe, s a tartomány a Magyar Királyság szerves része volt, de – Boia szerint – ez a vita senkit nem érdekelt.
– állítja a könyv szerzője.
Boia december elseje, az 1918-as román egyesülés ünnepe kapcsán azt írja, „legalább annyit meg kellene értenünk, hogy ez nem egy olyan dátum, amiért a magyarok különösképpen odalehetnének!” A történész szerint a románoknak el kell fogadniuk, hogy Erdélynek két történelme van, és ezek olykor ellentmondanak egymásnak, de ki is egészíthetik egymást. „Az, hogy a románok 1918-ban magukhoz csatolták Erdélyt, nem hatalmazza fel őket arra, hogy elkobozzák a magyarok történelmi tudatát” – fogalmaz könyvében Lucian Boia.