Párbeszéd, bizalom, megbékélés? Most nem aktuális

Mindez valóban lényeges lenne, azonban egyelőre úgy tűnik, az erre irányuló szándék román részről csupán egy szűk körben van meg, miközben a hivatalos Románia jóformán minden, a magyar ügyben tett lépése ezekkel ellentétesen hat.

Kezdjük azzal, hogy a hasonló, mindkét fél álláspontjának kifejtését, illetve a lehetséges megoldások körvonalazását célzó rendezvények 99,99 százaléka magyar kezdeményezés nyomán jön létre, a román fél nem igazán gondolkodik ilyesmiben. Ráadásul hiába vesznek részt rajtuk általunk tisztelt, a magyar–román viszony rendezésének fontosságát komolyan vevő, irányunkban empatikus román értelmiségiek, az ott elhangzottak nem, vagy csak nagyon ritkán kerülnek be a román mainstream médiába, a közbeszédbe, így igazából elsikkadnak. És ez csak részben tudható be annak, hogy a román média legfeljebb akkor érdeklődik a magyar témák iránt, ha azok valamilyen aktuális magyar–román konfliktussal kapcsolatosak.

A román fél – legyen szó a politikumról vagy a fősodratú sajtóról – egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, illetve elismerni, hogy a magyar közösségnek jogos követelései vannak például az anyanyelven történő oktatás és a hivatali anyanyelvhasználat terén. Ehelyett a hivatalos Románia részéről olyan gesztusokat tapasztalunk, mint az éppen a megbékélésről szóló kétoldalú fórumok napján napvilágra került hír, miszerint az illetékes bíróság ismét a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium működését veszélyeztető ítéletet hozott, amikor megsemmisítette a létrehozására vonatkozó miniszteri rendeleteket. Mindamellett, hogy fölvethető a magyar illetékesek felelőssége az iskola első létrehozására vonatkozó döntések vitatható törvényességét illetően, az ügyet a román hatóságok részéről kellő jóindulattal már évekkel ezelőtt rendezni lehetett volna, ha többségi részről nem szítják a kedélyeket, és soviniszta román politikusok nem tűzik zászlajukra egy magyar iskola megsemmisítését, nagyszámú magyar diák anyanyelvi oktatásának ellehetetlenítését. De ebbe a kategóriába sorolhatók az olyan, „kisebb” ügyek is, mint amikor a nagyváradi városháza román illetékesei mereven elzárkóznak attól, hogy az adó- és pénzügyek intézésének megkönnyítésére hivatott új, kizárólag román nyelvű portált lefordíttassák magyar nyelvre is. Természetesnek, teljesen normálisnak tekintve azt a helyzetet, hogy ötvenezer magyar polgár nem érdemli meg, hogy az anyanyelvén kommunikáljon vele egy hivatal – miközben az adólejeire természetesen kérlelhetetlenül igényt tart.

Igaz, nem igazán várhatunk mást, amikor az eleve a magyarok fölötti román diadalnak emléket állító, ezzel a két közösség közötti közös hang megtalálását eleve megnehezítő december elsejei román nemzeti ünnepen a bukaresti román politikai elit, az állam legfőbb vezetői a román nemzet nagyságáról szóló, bombasztikus szóvirágokkal tűzdelt szónoklataikban egyetlen félmondat erejéig sem térnek ki arra, hogy az első világháború után a győztes nagyhatalmak kegyéből megszerzett magyar területeken még ma is több jelentős létszámú nem román közösségek élnek – köztük a több mint 1,2 milliós magyar közösség –, és semmit sem üzennek nekik. Különösen tünetértékű, hogy a német származású, de önmagát románnak mondó elnök sem tett egyetlen utalást sem ilyesmire – mint ahogy mandátuma első öt évében egyetlen alkalommal sem –, ehelyett a 101 évvel ezelőtti események megható voltáról és nagyszerűségéről értekezett. Igaz, ez ismét csak minősített esete annak, hogy a hallgatás ezer szónál is beszédesebb tud lenni. Persze nagyon jól tudjuk, hogy az állandó panaszkodás egy idő után unalmas, és az előre mutató az lenne, ha végre valamilyen megoldási javaslat is körvonalazódna a magyar–román viszony normalizálására, amely nem csupán néhány jóindulatú értelmiségi gondolatkísérlete.

A kérdés az, miként érhető el, hogy ne húzódjon ekkora szakadék a valós megbékélést és a kétoldalú viszony rendezését akaró, a magyar jogköveteléseket megértő és azok teljesítésének Románia stabilitásához való hozzájárulását elismerő maroknyi román nemzetiségű polgár és a magyar közösséget potenciális nemzetbiztonsági kockázatként számon tartó hivatalos román állampolitika között. Annyi bizonyos ugyanis, hogy amíg ez a helyzet fennáll, nemigen lehet érdemi és normális párbeszédet kezdeni Bukaresttel.