Székelyföldi példa a romániai sport jövőkép nélküli utánpótlás-nevelésére
Nincs jó helyzetben a romániai sport utánpótlás-nevelése, és ez nemcsak a jövő sikereit teszi kétségessé, hanem már most is tapasztalható egy hatalmas visszaesés. A Gyergyószentmiklósi ISK több éve nem vásárolhatott semmilyen sporteszközöket vagy felszerelést a sportolóinak.
„Hogy mi van velünk? Annyira egyszerű: meg kell nézni, hogy ebben az országban mi működik. Mi is egy központi intézmény része, alappillére vagyunk. Az utóbbi időben olyan év is volt, hogy öt tanügyminiszter váltotta egymást, és mindegyik a saját feje szerint hozta az új törvényeket, módosításokat.
Számos sportágban csak egy-egy tiszteletbeli képviselőnk van jelen versenyzőként olimpián” – fakadt ki egy szuszra Jánosi Béla, a Gyergyószentmiklósi Iskolás Sportklub, közismert nevén a Sportiskola – igazgatója.
A Gyergyószentmiklósi ISK öt szakosztályban dolgozik az utánpótlás nevelésén. Ezek a sífutás (amely az utóbbi években a legtöbb sikert hozta), az alpesi sí, a jégkorong, a kosárlabda és a tenisz. Jánosi Béla amellett, hogy igazgatója az intézménynek, sífutóedző is. Ilyenkor, a havas idényt megelőzően már túl szoktak lenni az aszfalton zajló görsíversenyeken, és általában jó néhány országos bajnoki címmel vezetik fel a versenyévadot. Idén az eredmények nem jöttek.
„A felkészülés szintjén is megszűkült a keret, a gyerekeknek semmit sem tudunk juttatni.
– mondja Jánosi.
Aztán sorolja az okokat és magyarázatokat: 2017-ben felére faragták le az iskolás sportklubok költségvetését, és ez azóta is csökken, évente 15–20 százalékkal.
Az intézményeket fenntartó tanügyminisztérium illetékesei nem tudják felfogni, hogy mit jelent a téli sportágakban a felkészülés és a versenyeztetés.
Ez nem olyan, mint a labdarúgás vagy az atlétika, hogy egy pár cipővel, egy rövidnadrágban és egy trikóban a sportoló letud egy szezont. Itt a felvonótól a jégdíjig minden sokba kerül.
Ha összeszámolják, gyerekenként naponta 200 lej fedezné a költségeket, beleértve a jégdíjat, a sífelvonó használatát, az utazást, az elszállásolást, az étkeztetést. Továbbá a felszerelés karbantartását, mert az is komoly összegbe kerül a téli sportágaknál. Mindezt négy hónapos versenyévaddal számítva.
Ehhez képest most majdnem semmit nem tudnak a gyerekekre fordítani. „Nem tudunk egy versenyeztetési tervet készíteni. Hiába küldik le nekünk a központi naptárat, mert nem tudjuk, hogy el tudunk-e menni. A rövidebb kiszállásokat általában úgy oldjuk meg, hogy az iskola autóbuszával megyünk, hogy csak az üzemanyagra kelljen költeni.
Meg kell nézni, hogy így milyen szintű lesz a versenyzés. Az anyuka által felpakolt szendvicset elfogyasztja, fáradtan, izzadtan jön haza. Ez nem egy minőségi fejlődést jelent számukra.” Az igazgató hozzáteszi: jelenleg a jégkorongozók által használt jégidő kifizetésével három hónappal vannak elmaradva.
A Sportiskola bázisának (székhely, teniszpályák, sportterem) fenntartására még jut pénz, és javításokra is kaptak valamennyit, de a munkálatokat már nem lett volna miből kifizetni.
A munkaközösség, szülők és sportolók a nyáron közmunkával vakoltak, csempét raktak, festettek, javították a csatornát.
Szerencsére összetartó a közösség, mindenki odatette magát a munkához, és akár anyagilag is beszálltak a javításokba.
Nagyon sok a tehetséges gyermek ma is, akárcsak a korábbi, sikeresebb időszakokban. Csakhogy ezeknek nem tudnak olyan fejlődési lehetőséget biztosítani, amilyet kellene. Szerencsésebbek a tehetősebb szülők gyermekei, akik fizetni tudják a felkészülés és a versenyek költségeit. Azonban a kevésbé népszerű sportágakban, ahol nagyon sok a munka és kevesebb a verseny, mint például a sífutásban, általában azok szerepelnek, akik már otthonról keményebb munkabírást hoznak magukkal.
Ők általában gazdálkodó családok gyermekei, akik megszokták, hogy dolgozni kell. Előfordul, hogy reggel eljönnek otthonról, és este, amikor iskola és edzés után hazakerülnek, még nem ettek semmit.
Az ő odaadásuk megérdemelné az elismerést és támogatást, az ő fejlődésükhöz kellene megadni a lehetőséget, hiszen elsősorban tőlük lennének várhatók az igazán nagy eredmények – szögezi le Jánosi Béla.
Ezt kellene felismerniük a döntéshozóknak – teszi hozzá. Ugyanakkor megjegyzi: gyakori jelenség az országban, hogy az edző, aki látja, hogy tanítványa esélyes a fényes érmekre, saját költségén viszi el a gyermeket a versenyre, remélve, hogy utóbb majd megtérítik ezt számára. Jánosi olyan kollégájáról is tud, aki több mint egy éve várja a pénzét.
Ezek az okok vezettek oda, hogy míg a Gyergyói ISK sífutói pár éve még több mint hetven országos bajnoki dobogós helyezést szereztek, a múlt szezonra ez negyvenre csökkent, és idén a tíznek is örülnének. Hasonló az arány az alpesi sízőknél is.
A jégkorongozók szerencsésebb helyzetben vannak, de ez sem a Sportiskolának köszönhető, hanem a Székelyföldi Jégkorong Akadémia által biztosított támogatásnak.
A Sportiskola működteti a Basilides Tibor Sportcsarnokot is, de nemrégiben felmerült, hogy be kell zárniuk, ugyanis nem volt miből fizetni a fenntartási költségeket. A gyergyószentmiklósi önkormányzat hozzájárulása húzta ki őket ebből a bajból.
Pár éve még tervben volt, hogy a Bucsin-tetőn egy sífutó- és biatlonbázist hoz létre a Gyergyói ISK. Ehhez a pályát ki is alakították, de további fejlesztések a jelenlegi helyzetben szóba sem jöhetnek. Sőt tavaly már a szokásos versenyeket sem rendezték itt meg. Pénzhiány miatt.
Egy sikeres sportoló felnevelése sok évi munkába kerül, de legtöbben el sem jutnak odáig. Ugyanis feltevődik a kérdés: mi lesz az iskola után? Hogy csak az utóbbi éveket említsük, Ferencz Réka és Sára Tímea jutott el a téli olimpiára, és jön a nagy kérdés, hogy mikor lesz újabb követőjük. Korosztálya legjobbjai közé tartozott például Darvas Zsanett és Kémenes Anna, akik azonban abbahagyták a sífutást.
Fájdalmas, de érthető: aki sikereket akar elérni, egy szezonban több hónapon át edzőtáborok és versenyek körforgásában él, iskolába alig jut el, így pedig természetesen nagyon nehéz felkészülni az érettségire.
Érettségi nélkül pedig nehéz érvényesülni, egyetemre jutni pedig lehetetlen. A hivatásszerű sportolás szintén nem egy reálisnak látszó életpálya Romániában. A korábban sikeres sportklubok élettere is leszűkült az országban, azok is anyagi nehézségekkel küzdenek. Aki tehát most fejezi be az iskolát sízőként, annak szinte semmi kilátása nincs a sportban érvényesülni – mutat rá Jánosi.
Így pedig miként lehetne rábeszélni a középiskolás fiatalt, hogy a sportnak áldozza az idejét? – veti fel a kérdést a Gyergyószentmiklósi ISK igazgatója.