A „kaput, falat” döngető Ady Endre emlékezete Érmindszenten, Csucsán és Nagyváradon
Kárpát-medence-szerte, többek közt Érmindszenten, Csucsán és Nagyváradon is megemlékeztek a hét végén Ady Endréről, aki a 142 éve született, és száz éve hunyt el.
A száz éve elhunyt, 142 éve született költőóriás életének több hazai helyszínén, így Érmindszenten, Csucsán és Nagyváradon is megemlékeztek a hét végén Ady Endréről, akinek a tiszteletére Kárpát-medence-szerte szerveztek rendezvényeket az elmúlt napokban. Magyarország kolozsvári főkonzulátusa Csucsát, Érmindszentet, Nagyváradot érintő programsorozatot állított össze,
a költő szülőfalujában immár 30. alkalommal emlékeztek meg Ady születésnapjáról,
a főkonzulátus részéről ünnepi beszédet mondott és koszorúzott Csige Sándor.
Nagyváradon szombaton nyílt meg a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Látva lássanak című vándorkiállítása az Ady Endre Emlékmúzeum felújított épületében. Imre Zoltán kultúrantropológus, a Nagyváradi Városi Múzeumok művészeti vezetője, az Ady Endre Emlékmúzeum korábbi igazgatója a Kolozs megyei Csucsán, a Goga-kastélyban tartott előadást a költőről közel 500 középiskolásnak. A rendezvényen főleg szilágysági, kolozsvári, nagyváradi, szatmári, zilahi, valamint a környékbeli falvakból érkező diákok vettek részt, akik végiglátogatták az egykori Boncza-kastélyt.
– mondta Imre Zoltán. Hozzátette, Csinszkáék egykori kastélyában tartotta az előadást, így természetesen Ady Csucsán töltött időszakára is hangsúlyt fektetett. Az Alpár Ignác tervei alapján a csucsai hegyoldalban, a Boncza Miklós kérésére építtetett szép kastélyról, a költő múzsájáról, Csinszka gyermekkoráról is beszélt a kultúrantropológus, akárcsak arról, hogy a költő hogyan kapcsolódott Csucsához.
„Arról is szóltam, hogy első számú költőként hogyan került »A halottak élére« – ez nagyon fontos momentum Ady életében, hiszen ő úgy érezte, minden katona, honvéd halálával többszörösen meghalt. Hogy miért ment el Csucsáról Csinszkával, miért költöztek Budapestre a Veres Pálné utcai lakásba, ami úgyszintén Boncza-hagyaték volt – minderről szót ejtettem a rendezvényen” – fejtette ki Imre Zoltán.
Kitért arra is, hogy előadásából nem maradhatott ki a költő nagyváradi kötődése, és természetesen Léda jelentősége, hiszen az első számú múzsának, a nagybetűs Nőnek is köszönhető volt Ady sikere, az, hogy irodalmi falakat döngetett, új formába öntötte a magyar költészetet. „A Goga és Ady közti barátságot is ismertettem, illetve hogy Csucsán neves művészek látogatták a költőt, köztük Emil Isac költő is, aki jó barátja volt Adynak, az utolsó csucsai fotókat ő készítette róla.
Ezekre az információkra szükségük van, főként az érettségi előtt állóknak” – mondta Imre Zoltán.
A csucsai rendezvényen jelen volt Mile Lajos főkonzul, valamint Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke is. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Látva lássanak című, a költő életét és költészetét bemutató vándorkiállítása a váradi Ady Endre Emlékmúzeum felújított épületében látható 2020. január 5-ig a Körösvidéki Múzeum nyitvatartási programja szerint: kedden, csütörtökön és szombaton 10 és 15 óra között, szerdán, pénteken és vasárnap 10 és 14, illetve 16 és 18 óra között.
Ady Endrét lehet alanyi jogon szeretni vagy nem szeretni, szidni az életmódját, és áradozni a verseiről (és fordítva!), a trónok trónjára ültetni vagy akár eltanácsolni az iskolai programból, de halálának lassan százegy éves évfordulója a bizonyság költészetének halhatatlanságára. Élete utolsó évében, 1918-ban megjelent A halottak élén kötet A megnőtt Élet ciklusának kezdő verse már a címében kimondja: Ifjú szívekben élek. A négyszakaszos vers kezdő és záró strófája félreérthetetlenné teszi hitét és támasztja alá ragyogó érveléssel, hogy költészete jogán már halála előtt örök életű lett: „Ifjú szívekben s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák, / Mert életem millió gyökerű (…) Örök virágzás sorsa már az enyém, / Hiába törnek életemre, / Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, / De virágzás, de Élet és örök.” Ezek a sorok bukkantak fel ismételten, miközben épp az Ady születésnapján, 22-én, pénteken este Bogdán Zsolt kolozsvári színművész újból megtisztelte a váradi verskedvelőket „függök ezen a zord élet-párkányon” című Ady-műsorával. Talán négy éve volt vele először Nagyváradon, de máig feledhetetlen élményt szerzett vele. Adyt sokan szavalták már, de Bogdán Zsolt előadása a költőhöz legméltóbb mércét állította azok elé, akik Adyt akarnak majd szavalni, elmondani, deklamálni, eljátszani. A körülbelül másfél órás összeállításban mesterien kapcsolódtak a legkülönfélébb műfajú szövegek, versek, novella- és publicisztikarészletek, gondolatok irodalmi és magánlevelekből, úgy, hogy az előtt is kirajzolódott a szellemében zseniális, ám fizikumát illetően meggyötört, sokat szenvedő és mindössze negyvenegy évesen elhunyt költő alakja, aki esetleg nem tud róla többet néhány elcsépelt pletykaságnál. És közben Bogdán Zsolt átlényegült Ady Endrévé. Ez a tökéletes azonosulás a kulcsa a több éve bemutatott műsor örök érvényének. Mert például a már idézett költeményt sokan el tudják úgy mondani, hogy a hallgatóság megérti a költői szándékot. Bogdán Zsolt önmagát áldozza fel az Ady-oltáron, a hallgatóság pedig – ha netán nem is tudatosítva – úgy érezheti, hogy a múlt század legelején Váradra került fiatal újságíróval találkozott, aki nagylelkűen megosztotta vele néhány gondolatát. A hajdani nagyurak születésnapjukon pénzt szórtak az uradalmukon élőknek, mi Bogdán Zsolt jóvoltából úgy érezhettük, hogy Ady Endre – mintha csak a jelenlévőknek szánná – a születésnapján szellemi kincseivel ajándékozta meg a közönséget.
Molnár Judit