Balogh Levente 2019. november 15., 07:53

RMDSZ: sikerpropaganda vs. borús kilátások

Hiszen tény: a szövetség jelöltje, Kelemen Hunor az öt évvel ezelőtti első fordulóhoz képest valóban közel 30 ezerrel több szavazatot kapott.

Az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség szempontjából viszont már lényegesen kevésbé rózsás a helyzet. Mert hát nem nehéz úgy jobb eredményt elérni, hogy az embernek nincs közvetlen magyar ellenfele, mint ahogy öt évvel ezelőtt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltjeként Szilágyi Zsolt személyében még volt. Márpedig akkor a két jelöltre leadott szavazatok száma és aránya nagyobb volt, mint amennyit Kelemen most kapott – vagyis sikerült jobban mozgósítani a magyar közösséget, amikor a nem RMDSZ-szimpatizáns magyarok is úgy érezték: van kire szavazniuk. Persze az akkori, kevéssel 4 százalék fölötti eredmény ugyanúgy keveset érne parlamenti választáson, mint a Kelemen által most egyedül behúzott 3,87 százalék. Csakhogy az államfőválasztás rendszerint kevésbé érdekli a magyar polgárokat, mint a parlamenti választás, hiszen az már előre tudható, hogy a végső győztes úgysem magyar jelölt lesz.

A parlamenti választások azonban mások, hiszen azok nyomán ott lehetnek a magyar közösség képviselői és szenátorai is a törvényhozásban, beleszólhatnak az ügyek alakulásába – még kormányra is kerülhetnek. Ezzel magyarázható, hogy míg most Kelemen kevesebb mint 360 ezer szavazatot kapott, az RMDSZ a három évvel ezelőtti parlamenti választáson 440 ezer körüli voksot söpört be. (Na és persze azzal is, hogy Orbán Viktor is mellette kampányolt).

A mostani államfőválasztás egyik legfőbb tapasztalata magyar szempontból tehát az, hogy Kelemen egymagában nem tudott annyi magyar választópolgárt mozgósítani, mint öt éve a két jelölt. Ez pedig a soron következő választások – főleg a parlamenti – kapcsán komoly dilemmát vet fel.

A legutóbbi parlamenti választáson elért, jónak mondható RMDSZ-es eredményhez a román választópolgárok kiábrándultsága is hozzájárult. A részvételi arány még a 40 százalékot sem érte el, sokan maradtak otthon, főleg a jobbközép szavazók közül. Megjelent akkorra a porondon az a párt a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is, amely éppen ezen kiábrándultságot meglovagolva jutott be a parlamentbe, de ez sem mozgósította igazán az embereket – így nyerhették túl magukat a szociáldemokraták. Ráadásul akkor még a külföldi románok is nehezebben voksolhattak, mint ma. Bár nem vagyunk jósok – hiszen, amint az köztudott, mindig a jövőt a legnehezebb előre megjósolni –, fönnáll az esély, hogy a következő parlamenti választások előtt kiélezettebb lesz a helyzet. A tavaszi európai parlamenti választások már jelezték, hogy ma már más a román választók hozzáállása: feltámadtak és választást nyertek a liberálisok, az USR pedig épp csak néhány tizednyivel maradt le a második PSD mögött.

A jobbközép pártok a szociáldemokraták kaotikus kormányzása után most nyeregben vannak, és az USR államfőjelöltjének leszereplése ellenére is látható, hogy a szimpatizánsaik is aktívabbak. A céljuk egyértelmű: a lehető legnagyobb csapást mérni a PSD-re. Az USR emellett azt is meg akarja majd mutatni, hogy az elnökválasztási kudarc csupán múló fiaskó volt. Eközben az ellenzékbe szorult szociáldemokraták is megpróbálnak erőt gyűjteni, hogy szavazótáborukat minél jobban mozgósítva visszavághassanak. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a külföldön élő románok immár sokkal könnyebben – ennek nyomán sokkal nagyobb számban – szavazhatnak, ami nem az RMDSZ-nek kedvez, és hogy a szövetség májusban csak alig lépte át az 5 százalékos parlamenti küszöböt – a rá a Kárpátokon túl leadott szavazatokra sem számíthat örökké –, illetve hogy levegőben lóg az előre hozott választások lehetősége, akkor komoly kétségek merülnek fel a magyar választási szereplés sikere kapcsán.

A kérdés az, hogy mindezek fényében meddig próbálja az RMDSZ a hamis sikerpropaganda szólamaival kábítani a magyar polgárokat és önmagát is. A magyar jelenlét fontos a bukaresti parlamentben. Ahhoz, hogy az minél nagyobb eséllyel megvalósuljon, valamilyen formában végre komoly lépéseket kellene tenni a magyar közösség politikai pártjainak érdemi együttműködése felé, hiszen hiába a legnagyobb az RMDSZ, mégsem egyedül ő képviseli az erdélyi magyar közösséget.

Májusban egyszer már csak kevésen múlott a kudarc. Nem kellene fölöslegesen izgalmassá tenni a következő választásokat is.