Balogh Levente 2019. november 09., 19:04

Dilemmák választás előtt

Az ugyanis a felmérések és a romániai politikai helyzet ismeretében egyértelműnek tűnik, hogy az új kormány üléseit is a saját kampányrendezvényévé silányító Klaus Johannis esetében csupán az kérdéses, mekkora előnnyel végez majd az első helyen vasárnap. Hacsak nem nyer az első körben – ami azért kevéssé valószínű –, a második fordulóban már valamivel érdekesebbnek ígérkezhet a csata.

A pártja katasztrofális kormányzati tevékenysége miatt immár a kormányból is kiakolbólított szociáldemokrata pártelnök, Viorica Dăncilă biztos áldozatnak tűnik, a mindenre is alkalmatlannak tűnő, rossz ázsiójú jelöltre vélhetően legfeljebb a PSD zömmel idősebb, Kárpátokon túli keménymagja szavazna, ami aligha elegendő akárcsak arra is, hogy megszorongassa Johannist. Nem véletlen, hogy Johannis és hívei azért szurkolnak, hogy az államfőnek vele kelljen megmérkőznie.

Dan Barna, az új seprű jól seper jelszavával kampányoló, a korrupció leküzdését és a régi pártok elsöprését zászlajára tűző Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke már más kategóriának tűnik. Pártja is, ő is új a politikában, ezért eddig viszonylag hitelesen alakította az új kezdetet, a régi beidegződésektől és összefonódásoktól mentes közéletet akaró figura szerepét. Így meg tudta szólítani azt a zömmel urbánus, iskolázott és fiatal népességet, amely a hagyományos pártokból teljesen kiábrándulva a legutóbbi parlamenti választáson már el sem ment szavazni.

Talán nem véletlen, hogy éppen ezért a kampányidőszakra időzítve jelentetett meg a Johannisra nézve potenciálisan veszélyesebbnek tűnő Barnáról olyan cikkeket egy magát oknyomozó portálként meghatározó orgánum, amelyekben az uniós finanszírozású pályázatokban érdekelt cége visszaéléseit taglalják. A továbbjutásra szintén esélyesnek tűnő Mircea Diaconu sötét ló, bár részéről tényleg a második fordulós szereplés tűnik a maximálisan elérhető eredménynek.

Számunkra, magyarok számára mindeközben lényeges kérdés, hogy a kisebbségi jogok területén mit várhatunk a jelöltektől. Klaus Johannist már ismerjük: hiába nyert öt éve magyarok tízezreinek a szavazataival, a szintén kisebbségi, szász származású jelöltnek soha egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy kimutassa a háláját – ehelyett arculcsapások egész sorozata érte részéről a magyar közösséget.

Dăncilă katasztrofális kormányzásán túlmenően a PSD közismert opportunizmusát képviseli – ha szüksége van az RMDSZ voksaira, akkor hajlandó engedménynek tűnő lépéseket tenni, de egy pillanatig se felejtsük: ő és kormánya tette lehetővé, sőt bátorította az úzvölgyi magyarellenes pogromkísérletet.

Dan Barna eközben úgy jelentkezett be a magyar voksokért, hogy semmilyen, a magyar közösség nyelvi, oktatási és önrendelkezési követeléseit érintő kisebbségjogi elem nem szerepel a programjában, és nem is ígért semmi ilyesmit. Már csak ezért is döbbenetes, hogy a Momentum elnöke, Fekete-Győr András kiállt mellette, és a rá való szavazást javasolta az erdélyi magyaroknak. Fekete-Győr ezzel átlépett egy határt, és arról tett tanúbizonyságot, hogy nem érti a határon túli magyar közösségek helyzetét. Nem fogja fel, hogy a kisebbségjogi kérdésekben semmit sem ajánló román pártokra való szavazás az első lépés az asszimiláció felé, aminek az elkerülése alapvető nemzetpolitikai minimum kellene hogy legyen. Ha Fekete-Győr és a Momentum nem így gondolja, azzal igencsak szomorú bizonyítványt állít ki magáról.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyaroknak mindenáron szavazniuk kell, és jobb híján az egyetlen magyar jelöltre, Kelemen Hunor RMDSZ-elnökre kell voksolniuk. Bár az RMDSZ ezt próbálja sugallni, valójában nem a magyarság, csupán a szövetség saját erejét, a saját mozgósítóképességét, hitelességét mutatja meg, mennyien szavaznak Kelemen Hunorra vasárnap. Ezért aki úgy érzi, román jelöltre semmiképp sem voksolna, de az RMDSZ jelöltjére sem szívesen ütné a pecsétet, az azzal szavaz – többek között az RMDSZ teljesítményéről is –, hogy nem szavaz.

Az első forduló tehát annyiban érdekes, hogy ki jut be a második fordulóba Johannisszal. Bár magyar szempontból máris kijelenthető, hogy jelen állás szerint teljesen mindegy, melyik két jelölt mérkőzik meg: kisebbségjogi szempontból érdemi javulást egyiktől sem remélhetünk.