Új reménysugár Zilahon: küzd és építkezik a Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Mérföldkőhöz érkezik pénteken a Zilahi Református Wesselényi Kollégium: ünnepélyes keretek között elhelyezik az oktatási intézmény új épületének alapkövét. Közben folytatódik a küzdelem az ősi alma mater visszaszolgáltatásáért, az egyházkerület vezetői pedig bizakodóak.
Valamivel több, mint két év múlva birtokukba vehetik a diákok és a tanárok a Zilahi Református Wesselényi Kollégium új épületét – az alapkövet ünnepélyes keretek között pénteken helyezik el egyházi és világi hivatalosságok részvételével. Mint Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke és Forró László főjegyző keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján elhangzott, a nagy múltú kollégium belvárosi „otthonáért” még mindig perelnek, és a város által a rendelkezésükre bocsátott, tömbházszerű ingatlan által biztosított körülmények méltatlanok az iskola szellemiségéhez.
Ám magyar állami támogatással sikerült az egyházkerületnek megvásárolnia egy telket Zilah központjában, ezen fog felépülni az új, több mint 5000 négyzetméteres iskolaépület.
Ebben – mint Csűry István hangsúlyozta – modern és igen sokoldalú tanítás zajlik majd, amelyben hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra és a szakoktatásra is. A többszintes ingatlanban laboratóriumokat, műhelyeket is kialakítanak. Forró László érdeklődésünkre közölte, már az engedélyeztetési folyamat végén járnak.
Csűry István a sajtótájékoztatón kitért azokra a vádakra is, amelyek szerint az iskolaépítés úgy is értelmezhető, hogy a református egyház lemondott a patinás városközponti ingatlanról, amelyben amúgy jelenleg a román tannyelvű Silvania Főgimnázium működik, és leszögezte, szó sincs erről. Emlékeztetett, október 18-i döntésével a bukaresti legfelsőbb bíróság visszaküldte alapfokra újratárgyalásra az iskola visszaszolgáltatásának ügyét, semmissé téve így a kolozsvári táblabíróság korábbi ítéletét.
A KRE 2003-ban igényelte vissza a kommunista rezsim által 1948-ban államosított patinás iskolaépületet, de a jogos tulajdonos szerint a bukaresti restitúciós bizottság „vélt vagy valós hiányosságokra hivatkozva” elutasította a visszaszolgáltatást. Az elutasító határozatot az egyházkerület a kolozsvári táblabíróságon támadta meg, első fokon azonban elveszítette a pert. Csűry ismételten közölte:
nem adják fel, végigjárják a romániai igazságszolgáltatás útját, és amennyiben nem szolgáltatnának számukra igazságot, úgy a megfelelő európai fórumokon készülnek folytatni a küzdelmet.
A püspök amúgy derűlátó, úgy látja, ezúttal megszülethet Romániában a kedvező ítélet, a legfelsőbb bíróság ugyanis „implicit kimondta, hogy nem állja meg a helyét a kolozsvári ítélet”.
Csűry és Forró is kiemelte ugyanakkor, hogy az iskolaépület, amelynek most leteszik az alapkövét, amolyan „kiegészítő” épület lesz, amint megépül, abban zajlik majd az oktatós nulladik osztálytól érettségiig, ám amint birtokba vehetik és fel tudják újítani az „ősi” kollégiumot, átköltöznek, az új ingatlan pedig különböző tevékenységek lebonyolítására áll majd rendelkezésre.
A KRE vezetői kiemelték, azért is fontos megvalósítás az új iskolaépület, mivel ha holnap visszakapnák az egykori alma matert, akkor is hosszú időt venne igénybe a költözés, hiszen a romániai törvények szerint a restitúciót követően a Silvania Főgimnázium még tíz évig az ingatlanban maradhatna. Ráadásul az egykor szebb napokat megélt iskolaépület rendkívül leromlott állapotban van, így amint visszakapják, az egyház első teendője az lesz, hogy kívül-belül felújítják.