Társadalmi mentalitásváltás zajlik – Barabás T. János elemző a Dăncilă-kormány megbuktatása utáni helyzetről

Balogh Levente 2019. október 14., 08:04

A kormánypárt gyengülése, valamint a társadalmi mentalitásváltás is hozzájárult ahhoz, hogy megbukott a kormány – fejtette ki lapunk kérdésére Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. 

Képlékeny jövő. Az RMDSZ-re várhatóan az új kormánynak is szüksége lesz Fotó: Presidency.ro

– Minek köszönheti elsősorban a Dăncilă-kormány a bukását? Az igazságügyi rendszer átalakításának, a gazdaságpolitikájának, vagy annak, hogy esetleg bizonyos körök érdekeit sértette?

– A Dăncilă-kormány fokozatosan gyengült Liviu Dragnea pártelnök börtönbe kerülése óta. A kormányzat működése nagymértékben a megyei vezetők, pártközeli üzletemberek támogatásától függ, ők mozgósítanak, gyűjtik a támogatást választásokkor, táplálják a párt és a klientúra apparátusát – cserébe központi anyagi forrásokat várnak. Dăncilă asszony kül- és belpolitikai, valamint párton belüli elszigetelődése kérdésessé tette a vidéki pártoligarchák számára, hogy a vezetők biztosítani tudják a hálózat működését. Ennek az aggodalomnak pl. Marian Oprișan vranceai pártvezető hangot is adott. A mostani szocialista kormány bukását tehát elsősorban a párt belső gyengülése eredményezte. A mélyebb ok a lassú társadalmi mentalitásváltás, előtérbe kerül a városi, magasabban képzett, európai értékrendhez közelítő fiatal generáció, amely nyitottabb a világra, míg a baloldali szavazók inkább vidékiek, alacsonyabban képzettek, idősebbek, és egy hagyományosabb értékrendet, klánszerűen szervezett közösséget képviselnek. A kormány hatalmának erodálását gyorsította az igazságügy-titkosszolgálat összefogás korrupciós ügyek miatti támadása, a fogyasztásalapú gazdaságnövekedés elhibázott gazdaságpolitikája, mindezek kedvezőtlen médiahátteret gerjesztettek, amelyben a szocialisták védekező pozícióba kényszerültek – láthatóvá téve a gyengeségeiket a társadalom számára. Az információs korban, amelyben élünk, bukásra van ítélve az a politikai tábor, amely passzív, és védekezik, hiszen nem befolyásolja a közbeszéd alakulását. Itt jegyezném meg, hogy a nagy magánmédia majdnem mind a titkosszolgálatokhoz kötődik – a PSD pedig csökkentette utóbbiak költségvetését.

– Mi lenne jobb az országnak, az eddigi ellenzék alkotta koalíciós kormány vagy előre hozott választás?

– Romániának az tenne jót természetesen, ha az EU által elvárt és a legtöbb pártprogramban is szerepelő adminisztrációs, valamint igazságügyi reform előrehaladna. Magyarán: decentralizálással nagyobb felelősséget kapnának a régiók, több uniós forrást biztosítva és hatékonyabb adminisztrációt produkálva ezáltal. Az igazságügyi reform visszavethetné a korrupciót, gyors ügyintézést és jogbiztonságot eredményezhetne, bátorítva a külföldi befektetőket. Mindenre épülhetne egy új infrastruktúra és az oktatási reform, amely az új típusú információs gazdaságot szolgálhatná.

Bármilyen kormány alakul Bukarestben, nem fog tudni a 2020 év végi parlamenti választásokig stratégiai változásokat kezdeményezni, inkább csak rövid távú ügyvivői kormány marad.

Idejét elveszi majd a költségvetés kialakítása, a minisztériumok pénzosztásának átszervezése (vagyis a klientúra kielégítése), még az apparátus változtatására sem lesz ideje, nemhogy biztonság- vagy külpolitikai kezdeményezésekre. Előre hozott választásokat egyelőre csak az ellenzéki liberális USR akar nyíltan, a többi párt a hálózatait védi a betolakodók ellen, és kivárna 2020 végéig. Alkotmányos aggályai is vannak az előre hozott választásnak, mert a mostani elnök- és a tavaszi önkormányzati választások miatt aligha biztosítható a megfelelő idő és eszköz a megszervezésére.

– Egyáltalán a jelenlegi, igencsak tarka ellenzék pártjai mennyire kompatibilisek egymással? Reális egy PNL–USR–Pro Románia-koalíció?

– Ügyvivő kormányként együtt tudnának működni, mert konkrét feladatok megoldására szövetkeznek és nem ideológiai összefogásra – ilyen volt Dacian Cioloș kormánya is. A jövő évi választásokra jobb kormányon belül felkészülni, ez is motiválhatja őket. Egyébként sem az ideológiai harc vagy a gazdaságpolitikai stratégiaütköztetés a jellemző a dâmbovițai politikára. Az RMDSZ jelezte, a megfelelő költségvetés kialakítása esetén kormányon kívül támogatja az Orban-kabinetet, amely várhatóan első nekifutásként kerül parlamenti szavazásra. Marad tehát a PNL, USR, PMP, PLUS, nem magyar kisebbségek lehetséges koalíciója, a Pro Románia kormányra kerülése nehezen elképzelhető az elkövetkező baloldali átszerveződések miatt.

Az elnökválasztás elbukása Dăncilă pártelnökségének végét jelenti nagy valószínűséggel, ami kiújítja a hatalmi harcot a baloldalon belül. Mozgalmas politikai idők elé nézünk, és a Nyugat nem nagyon érti ezt a zűrzavart.

Ha megengednek egy viccet, gondoljunk csak arra, hogy amerikai politikusok gyakran összetévesztik Bukarestet Budapesttel, ráadásul várhatóan most két Orbán nevű kormányfő is lesz.

– Mekkora mozgástere lenne egy ilyen új kormánynak gazdasági és külpolitikai téren? Jobban fogadná Washington és Brüsszel? Ha igen, miért?

– Washington és Brüsszel üdvözölni fogja a kormányváltást, mert a nyugati elköteleződés erősödését várja. Ennek ellenére nem fog növekedni az ország külpolitikai mozgástere, mert ehhez legalább középtávú projektekre van szükség. A vezető ellenzéki párt, a nemzeti liberális PNL csupán szlogenekben fogalmazta meg eddig külpolitikáját, inkább a szélsőnacionalista megnyilvánulásaira összpontosított, lásd Rareș Bogdan PNL-alelnök, EP-tag munkásságát. Mi sem jellemzi jobban a PNL-t, mint az, hogy nem gazdasági, kül- és biztonságpolitikai elveivel próbált érvényesülni, hanem szélsőnacionalista oldalon igyekezett előzni. Ugyanakkor a bukaresti politika nem szenved ideológiai görcsöktől, nem lepődnék meg, ha pl. Rareș Bogdan EU-konform retorikát venne föl, hiszen már bejutott a hatalomba, a PNL pedig nekilátna a hagyományos nyugati egyensúlykereséséhez. Az orosz és kínai reláció nem volt az erőssége a PNL-nek az elmúlt évtizedekben, ami azt jelzi, hogy élesedhet a konfliktus Moldáviában, és problémásabb lesz az infrastruktúra- és energiapolitika.

– Milyen fejlemények várhatók a magyar–román viszonyban? Az, hogy az RMDSZ részt vett a kormánybuktatásban, hozhat pozitív változást, vagy a magyarellenesség mindig hívó szó marad? Mekkora egyáltalán az RMDSZ mozgástere? Mi lehet a jövője?

– A következő ügyvivő jellegű kormány kerülni fogja a magyar témákat – mint azt tette Dacian Cioloș is egyévi regnálása alatt, hiszen nincs stratégiája. A kulisszák mögött a szolgálatok előretörése várható, amelyek a magyar intézmények háttérbe szorítását akarják elérni – lásd a SRI éves publikus jelentéseit, amelyekben az etnikai szeparatizmus, és az „orosz–magyar összefogás” rémképe miatt aggódnak. Az RMDSZ-re szüksége lesz az új kormánynak, még ellenzéki állapotában is a törvénykezési folyamatban (a költségvetés, az ügyészségek, büntető törvénykönyv reformja, a 114-es kormányrendelet lenullázása, az amnesztia ügyeiben), valamint választási szövetségek is köthetőek helyi szinten. A már említett társadalmi mentalitásváltás azt jelenti, hogy a fiatal, nyitottabb generáció kevésbé tekint görcsös ellenségeskedéssel a magyarokra, de kevésbé is ismeri őket. Dan Barna USR-pártelnök szerint a magyar kisebbségi jognak azt kell jelentenie, hogy ugyanazok a törvények érvényesek rájuk, mint a románokra – ami ugye nem egy sokszínű európai gondolat a sokszínű Európa rajongójától. A két ország kitűnő gazdasági kapcsolatai, az RMDSZ partnersége miatt arra számítok, hogy szinten maradnak a kétoldalú kapcsolatok, bár magas szintű találkozó nem valószínű, hogy lesz, de szakértői szinten felújulnak a tárgyalások.