Akik testvéreiknek tartják a magyarokat: Szigiletov Vitalij, a hanti népcsoport tagja az ősi tudásról

Kiss Judit 2019. október 13., 09:16

A magyar nyelv legközelebbi rokonának számít a Nyugat-Szibériában beszélt hanti (osztják), amelyet körülbelül 30 ezres népcsoport beszél az Urál-hegység keleti részén, Oroszországban. Szigiletov Vitalij a hanti népcsoport tagja, jelenleg Budapesten él, és gyönyörűen, választékosan beszél magyarul.

Szigiletov Vitalij népviseletének kék színe azt jelképezi, hogy családja folyó mellett él Fotó: Facebook

– Nagyon szépen beszél magyarul. Hogy került kapcsolatba a magyar nyelvvel?

– Nyugat-Szibériában születtem, a Vezsakori nevű kis településen. Úgy ismerkedtem meg a magyarsággal, hogy fővárosunk, Hanti-Manszijszk egyetemén tanultam, ahol magyar tanszék is működik.

Tulajdonképpen azért kezdtem érdeklődni a magyar nyelv iránt, mert nagyon ismerős volt számomra, hiszen hasonlít az anyanyelvemhez.

– Pontosan miben hasonlít, meg tudná határozni?

– Elsősorban a szókincsben, mondok pár szót, aminek nagyon hasonlít a hangzása: vér (vir), szív (siv), meleg (melök), kettő (ketkin). És még rengeteg olyan rokon szó van, ami nagyon hasonlít a magyarhoz, ilyen a trágya, a rongy, de a nyelvtan, a mondatszerkezet is hasonlít.

Mi, hantik határozottan érezzük, hogy a magyar nyelv sokkal közelebb áll hozzánk, mint az orosz, annak az országnak a nyelve, ahol élünk.

Egyébként már három éve Pesten élek. 2016-ban kezdtem tanulni a Balassi Intézetben a külügyminisztérium hungarológiai képzésén magyar nyelvet, kultúrát, történelmet, földrajzot, utána sikeresen letettem a nyelvvizsgát. Aztán lehetőségem nyílt pályázni egy ösztöndíjra, és felvettek a budapesti gazdasági egyetemre, most ott tanulok turizmus és vendéglátás szakon.

– Szóval nem nyelvészetet tanul?

– Sajnos nem, pedig nagyon tetszik a nyelvészet. Egy évig tanultam magyarságtudományt, és nagyon beleszerettem a magyarságba.

– Meg tudná mondani, hogy miért?

– Azt hiszem, elsősorban az emberek jószívűsége, segítőkészsége miatt. És azért, mert nagyon mélyen értenek minket, hantikat, nincs olyan nép, amelyik jobban értene minket. Ez azt hiszem, hogy a két nép lelki, szellemi rokonsága miatt van.

Számomra nagyon érdekes, hogy amit Magyarországon a táltosok képviselnek, az benne van a mi vallásunkban. Mi nem vagyunk keresztények, hanem magyar szóval élve pogányok vagyunk, vagyis az ősi tudást őrizzük.

Az oroszok próbálnak megkeresztelni minket, de mi ragaszkodunk az ősi hitünkhöz. Ha valakinek a hantik közül mondjuk van keresztje, az nem jelenti azt, hogy ő ortodox templomba megy, mert ugye, Oroszország ortodox ország, hanem csak tudjuk, hogy ez kereszt, ez templom. De mi nem járunk oda.

– Miben hisznek? Hogyan tudná meghatározni a hitük, vallásuk alapját?

– Nagyon sok istenség van, például az erdőnek, a víznek, jégnek is van különleges istene, de megszámlálhatatlanul sok istenség van.

A legfontosabb mind közül a női isten, mert a női energia ad életet.

Nagyon bonyolult szertartások vannak ehhez kapcsolódóan. Különben magyarok voltak az első kutatók, akik tudományosan közelítettek ehhez, ilyen például Reguly Antal (1819–1858, néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője – szerk. megj.) vagy Schmidt Éva (1948–2002, néprajzkutató, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa, aki Hanti-Manszijszkban hunyt el – szerk. megj.).

De nem úgy tették, mint az oroszok, akik ki- és felhasználni akarják ezt a tudást valamilyen módon. A magyarok azt vizsgálták, hogy hogyan működik a mi hitvilágunk, és hogy vannak-e közös elemek a régi magyar hitvilággal. Reguly azt derítette ki, hogy az ugor nyelvcsaládban a legközelebbi rokonok vagyunk.

Az oroszországi hanti-manysi körzet mocsaras, lapos területen található és ötször akkora, mint Magyarország Fotó: Facebook

– A hantik a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben élnek Oroszországban. Elismerik őket külön nemzetként?

– A világon összesen körülbelül 33 ezren vagyunk, Nyugat-Szibériában, az Urál keleti részén élünk. Van hivatalos hanti nyelvoktatás, amelynek keretében anyanyelven lehet tanulni, de ez most nehezen megy, mert kevesen vagyunk. Úgy 50–80 éve az egész körzetnek 70 százaléka hanti-manysi volt, most jóval kevesebben vagyunk már. Az én esetemet említem: az anyanyelvem hanti, amikor iskolába kezdtem járni, az elején hantiul tanultam, aztán orosz osztályba kellett járni, előbb nulladik évfolyamra, ahol elkezdtek oroszul tanítani.

Mivel a hantik közül nagyon sokan nem tudnak jól oroszul, nem tudnak jól érettségizni, egyetemre jelentkezni.

– Ez némiképp hasonló a romániai magyarság helyzetéhez.

– Igen, ezért rendkívül érdekes számomra az ő helyzetük. Tanultam a hungarológián, hogy kik a székelyek, csángók. Az emberek általában csak azt tudják egy országról, hogy ott milyen többségi nyelven beszélnek, de kevesen tudnak a kisebbségekről. Például számomra nagyon hasznos, ha tudom a magyarság történelmét, tudom, hogy Székelyföldön magyarul beszélnek.

És az is jó, hogy itt, Erdélyben azt tapasztalom, hogy magyarul is beszélnek, mert ezt a tapasztalatomat át akarom adni az otthoniaknak, hogy íme, így is lehet létezni, anyanyelvet beszélni, és lehet küzdeni a jogokért.

Ez nálunk otthon nagyon nehéz azért is, mert rengeteg ember nem tud írni, olvasni.

– Cirill ábécét használnak?

– Az 1930-as években a magyaroknak köszönhetően elkezdtük használni a latin ábécét, de mivel Oroszországban élünk, később áttértünk a cirill ábécére, és gyakran változik picit az írásmódunk.

Rengeteg olyan hang van ugyanis a nyelvünkben, amit nem lehet cirill betűkkel leírni, és a magyar tudósokkal közösen próbálnak változtatni az írásmódon.

Magyarországon három egyetem, a pécsi, a szegedi tudományegyetem és a budapesti ELTE az, ahol olyan professzorok tanítanak, akik tudnak hanti vagy manysi nyelven. Például Csepregi Márta (az ELTE Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatója – szerk. megj.), aki segít nekünk megőrizni a nyelvtudást. Az első nyelvtudományi intézetet a hanti-manysi körzetben Schmidt Éva hozta létre, és mai napig működik.

A hanti-manysik egyébként nehezen jutnak el Európába, legfeljebb Erasmus-programon keresztül juthatnak el ide. A magyaroknak oroszul meg kell tanulniuk, hogyha el akarnak jutni, vagy hosszabb időt akarnak tölteni nálunk, Nyugat-Szibériában, ezért nehézkes a hanti-manysik és a magyarok kapcsolattartása.

Szigiletov Vitalij nagynénjével Nyugat-Szibériában, a hanti-manysi körzetben Fotó: Facebook

– A hantik általában tudják, hogy a magyarok közeli nyelvrokonaik?

– Vannak, akik az ősi tudás szerint tudják, hogy Magyarországon vannak a nyelvrokonaink, de mi nem azt mondjuk, hogy „rokon”, hanem hogy „testvérünk”.

A mi öröklött tudásunk, a hanti sámánok tudása szerint a „magyar testvér” valaha régen elment tőlünk, és a távoli jövőben majd csupán egyetlen nép fogja tudni összekapcsolni a Nyugatot és a Keletet, és ez a magyar lesz.

Ezt a fiatalok annyira nem tudják, az öregek igen, a népköltészetünkben is benne van, nagyon szépen kódolva. Ezt a hanti „kódot” csak két nép tudja megfejteni, a manysi, akik 13 ezren vannak, és a magyarok.

Mi, hantik és manysik már tudjuk, hogy nem fogunk fennmaradni, mert nagyon kevesen vagyunk, az oroszosodás, a globalizáció miatt, de egy nép megmarad, a magyar.

Az ősi tudás nagyon fontos nekünk, de nem nyugat-európai módon, nem írással rögzítve, nem az írás-olvasáson keresztül terjesztve.

– Hanem hogyan?

– Például a népviseletünk ilyen és ehhez hasonló kódolt üzeneteket közvetít.

Mivel nálunk mínusz 62 fok is van télen, ilyen hidegben nem sokat kommunikálunk egymással, mert nincsen arra energia. Hanem ha jön valaki hozzánk, akkor a ruha alapján lehet olvasni az üzeneteket.

A ruha mintázatával, színével azt jelezzük például, hogy hova való, hány éves az illető. Mondjuk ha kék színt visel, akkor azzal azt jelzi, hogy a folyónál született, ha zöldet, akkor azt, hogy erdőben. De ez sajnos ma már egyre kevésbé divat, és a fiatalok már nem tudják ezt a kódrendszert.

– A hanti közösség mennyire őrzi a hagyományokat, és a fiatalok mennyire zárkóznak fel a globalizációhoz?

– A fiataljaink egy része az erdőben él, vannak ismerőseim, akik nem néznek tévét, nem használnak telefont, eldugott helyen laknak, ott próbálják fenntartani magukat. A hanti-manysi körzet ötször akkora, mint Magyarország, ennek a hatalmas területnek hetven százaléka mocsaras, lápos, vizes terület, ezért kevés az út, nem lehet közlekedni sok helyen csak helikopterrel.

Az emberek általában nem faluban élnek, hanem elszigetelten, egy-egy család, száz kilométeres körzetükben nincsen senki.

Áram sincsen ezeken a helyeken általában, bár ez most már változik, van, ahol benzinért, pénzért lehet áramot vásárolni. Az elszigetelten élők kapnak állami támogatást, de hiába, mert nincs ahol elkölteniük. Van persze, aki csatlakozik a globalizációhoz, és van, aki egyáltalán nem: akad, aki sem oroszul nem tud, sem írni, sem olvasni, sem számolni.

– Most jár először Erdélyben. Milyennek tűnik a régió?

– Nagyon másnak tűnik az itteni nyelvjárás miatt. A buszon, amikor idejöttem Budapestről, volt egy lány, aki innen származik. Beszélgettünk.

Úgy gondoltam először, hogy nem magyar, magyarul csak megtanult, mivel teljesen másképp beszélt, sokkal érthetőbb volt az akcentusa, mint a magyarországiaknak. És kiderült, hogy erdélyi.

Szerintem az ittenieknek tisztább, nyitottabb az akcentusa, mint a pestieknek, nekem mindenképp szebbnek tűnik.

Legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok

Legközelebbi nyelvrokonainkat, az Ob és mellékfolyói vidékén lakó vogulokat és osztjákokat nevezzük összefoglalóan obi-ugoroknak – olvasható az ELTE finnugor tanszékének honlapján. Saját nyelvükön a manysi (vogul) és a hanti (osztják) névvel illetik nemcsak magukat, de a másik népet is, tehát – bár lényegesen eltérő nyelvük nem teszi lehetővé egymás megértését – egy népnek tartják magukat. E kis lélekszámú népek (vogul kb. 13 ezer fő, osztják kb. 30 ezer fő) egyes csoportjai oly nagy távolságra élnek egymástól a hazánknál többször nagyobb nyugat-szibériai tajgaövezetben, hogy nyelvjárásaik akár külön nyelvnek is tekinthetők.