Makkay József 2019. október 07., 07:51

Ingyen sör és kisebbségi jogok

A rendezvényről megjelent cikk kapcsán az egyik kommentelő azt írja, hogy ezzel szemben a Székelyföldért indított európai polgári kezdeményezést négy hónap alatt mindössze 22 ezren írták alá. A kommentelő annyiban téved, hogy a Székely Nemzeti Tanács által indított polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése május 7-én, azaz öt hónapja startolt. Az eddig összegyűlt 22 ezer aláírásból azonban 4952 származik Romániából, és közel háromszor annyi, 14 724 Magyarországról. De hol van még az egymillió aláírás az Európai Unió legalább hét országából?

Mondhatnánk, persze, hogy felesleges összekapcsolni a két eseményt, hiszen merőben másról van szó, a jelenség mégis sok mindent elárul a mai romániai közállapotokról. Arról a Romániáról, ahol a régiók már távolról sem különböznek annyira egymástól, mint ahogyan gondolnánk. Legalábbis az ingyen kolbász és ingyen sör szempontjából. Miközben elképedünk, hogy román nemzeti ünnepeken egymást letaposva nyomulnak az emberek a töltött káposztáért vagy a sült kolbászért, más miliőben ugyanezt megtapasztaljuk a Székelyföldön is.

Nem az ajándékba kapott kóstoló a gond itt, hiszen nem vétek az, ha egy tehetős vállalkozó a vásárlóit, a baráti körét, vagy egyszerűen egy település lakosságát akarja egy-egy rendkívüli alkalomból megörvendeztetni. Az a baj, hogy ma már az erdélyi magyarság körében sem képes semmi más tömegeket megmozgatni közösségi célok érdekében, a székelyföldi autonómiáért például. Hol vannak azok az idők – többek között az 1990-es marosvásárhelyi megmozdulások –, amikor több tízezren vonultak utcára, közterekre eltiport jogainkért? Hasonló tüntetésre manapság néhány száz, vagy jó esetben pár ezer ember „hivatalos”, mert az ingerküszöböt közéleti témák már nem érik el.

El kell gondolkodni azon, hogy az SZNT által útjára indított európai polgári kezdeményezést – melynek célja, hogy az Európai Unió kohéziós politikája kezelje különös figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól – miért övezi ekkora érdektelenség. Miközben mindhárom erdélyi magyar párt képviselői megfogadták, hogy aktívan részt vesznek az aláírásgyűjtésben. Amihez még hét hónap áll rendelkezésre, azaz 2020. május 7-ére kell összegyűjteni az egymillió aláírást.

A szükséges egymillió aláírást meghaladó Minority SafePack elnevezésű, szintén erdélyi magyar kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés megvalósítása a formálódó új Európai Bizottságra vár. Az a tény, hogy az Európai Bíróság szeptember 24-én elutasította Románia keresetét a Minority SafePackkal kapcsolatban, azt jelzi, hogy uniós szinten változik az őshonos nemzeti kisebbségek jogait megszegő országokkal szembeni eddigi elfogadó gyakorlat. Az új polgári kezdeményezés tovább viszi az RMDSZ által korábban elindított kisebbségvédelmi elképzelést, és azt a területi autonómia irányába mozdítja el. Egymagában perdöntő lehetne számunkra az a tény, ha az erdélyi magyarságnak sikerülne két ilyen horderejű európai polgári kezdeményezést letennie az Európai Bizottság asztalára. Ez bizonyosság lehet arra, hogy a bukaresti kormányok és államfők minden szava hazugság, amikor azzal érvelnek, hogy példás módon megoldották az erdélyi magyarok jogaival kapcsolatos vitákat.

Politikusainknak a csíkszentsimoni sörgyár sikeres marketingfogásait kellene eltanulniuk. Ami nem feltétlenül ingyen sört és kolbászt jelent, hanem olyan kommunikációs módszereket, amivel sikerülne felrázni az embereket, és elmagyarázni nekik, hogy a jövőjükről van szó.