Új „divatirányzat” a nadrággyárakban: a növekvő minimálbér és a munkaerőhiány átalakítja a romániai könnyűipart

Lassú átrendeződés kezdődött a készruhagyártásban: a bérmunkában dolgoztató gyárak egyre kevésbé versenyképesek, így vagy kivonulnak az országból, vagy átszervezik a tevékenységüket.

Lassan átalakul a könnyűipar Romániában. Az úgynevezett „loan-rendszer”, vagyis a bérmunka a növekvő minimálbér miatt egyre kevésbé versenyképes. A gyárak egy része így a teljes saját termelésbe „menekült”, hogy jobb árakat tudjon kialkudni, viszont még ilyen körülmények között is előfordul, hogy kénytelenek elbocsátani a dolgozókat, vagy éppen bezárni.

Kovászna megye a „nadrágok völgye” néven vált ismertté, hiszen már a kilencvenes évek óta tucatnyi készruhagyár működik a térségben. Idén viszont bezárt a Rouleau Guichard fehérneműgyártó vállalat sepsiszentgyörgyi munkapontja, a kovásznai TBW (Textile Blue Wash) nadrággyár, ennek ellenére még mindig a készruhagyártó vállalatok a megye legnagyobb alkalmazói.

A lapunk által megszólaltatott szakemberek szerint a lassú átrendeződés elkezdődött, a bérmunkában dolgoztató gyárak egyre kevésbé versenyképesek, így vagy kivonulnak az országból, vagy átszervezik a tevékenységüket.

Egyre nehezebben tartják a szintet azok a vállalatok, melyek a készruhagyártásban bérmunkát vállalnak – szögezte le a Krónika megkeresésére Dobra László, a kézdivásárhelyi Secuiana nadrággyár vezérigazgatója. „Egyetértek azzal, hogy a minimálbért, az életszínvonalat növelni kell, ezzel azonban az ágazat számára egyre inkább becsukódik az olló” – fejtette ki a fél évszázados gyár vezetője. Rámutatott,

az év elején 9,5 százalékos minimálbér-növekedés volt, s mivel a bérmunkában dolgozó gyáraknál a bérköltségek teszik ki a kiadások 85 százalékát, ha 10 százalékkal növekednek a fizetések, akkor legalább 8 százalékkal kellene emeljék az áraikat.

„Ez nem lehetséges, jó, ha egyik évről a másikra egy-két százalékos áremelkedést ki tudunk alkudni az ügyfeleinktől” – mondta az igazgató. Hozzátette, kiszámíthatatlan, melyik vállalkozás meddig bírja, hiszen gyakorlatilag már 2004-ben felmerült, hogy a bérmunka „kivonul” Romániából, közben 2019-ben még mindig működnek.

A gyárak egy része áttért a bérmunkáról a teljes termelésre, ők jobban „ellenállnak”, hiszen sokkal nehezebb a bérmunka kis értékéből árnövekedést kiharcolni, mint egy négyszer annyit érő teljes termék árából. Másrészt vannak olyan cégek, melyek a bérmunka mellett más szolgáltatást is vállalnak, például szövetet, kész terméket raktároznak, válogatnak, bevizsgálnak, ezek a szolgáltatások Romániában sokkal olcsóbbak, mint Németországban, ahol általában az anyavállalatok működnek. Ezek a pluszszolgáltatásokkal összességében jobban egyensúlyban tudják tartani a mérleget – mutatott rá Dobra László.

ott inkább a kötöttáru-gyártás maradt, ahol nem a munkaerőn, hanem inkább a technológián van a hangsúly, és akkor versenyképesek tudtak maradni” – részletezte a vezérigazgató. Hozzáfűzte: ez egy általános folyamat, de vannak kivételek, például egyik német ügyfelüknek még mindig van termeltetője Lengyelországban, ahol sokkal magasabbak a bérek, mint Romániában.

A székelyföldi gyárigazgató amúgy nem jósol hosszú jövőt az ágazatnak, szerinte az a legnagyobb gond, hogy az iparág több mint négyezer embert foglalkoztat Háromszéken, és nincsenek olyan vállalatok, melyek ennyi munkaerőt egyik napról a másikra fel tudnak szívni, ezért abban bízik, hogy a folyamat fokozatosan, lassan megy végbe.

Kovászna megyében ugyanis a nadrággyárak a legnagyobb foglalkoztatók között vannak, a kereskedelmi és iparkamara tanulmánya szerint a tíz legnagyobb foglalkoztató közül hat a textiliparban tevékenykedik, ezek összesen 3850 embernek adnak munkát. Az elemzésből az is kiderül, hogy 2018-ban az egy évvel korábbi adatokhoz képest, csökkent az ágazatban dolgozók száma, ami azt jelenti, hogy az általános munkaerőhiány ezen a területen is érezteti a hatását, egyre nehezebben találnak alkalmazottat.

– hívta fel a figyelmet Édler András, a kamara elnöke. Rámutatott, ellenpélda is van, hiszen az egyik sepsiszentgyörgyi nadrággyár egy év alatt 35 százalékkal növelte az alkalmazottai számát, ám ez a vállalat családias környezetet teremtett, például óvodát hozott létre az alkalmazottak gyerekeinek. A tíz legnagyobb háromszéki foglalkoztató között az első három nadrággyár, ezek közel ezer alkalmazottal dolgoznak, de a tízes lista közepén, végén álló vállalatok is több száz embernek adnak munkát.

„Idén két gyár és kisebb műhelyek is bezártak, volt hogy átszervezés történt, csökkentették az alkalmazottaik számát, például az egyik helyi gyár a Dâmboviţa megyei telephelyét zárta be, ötven ember maradt munka nélkül” – vont mérleget a pici mozgásokról Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatója. Rámutatott,

általában a megrendelések hiányára hivatkoznak, amikor bezárnak vagy elbocsátanak.

Kovászna megyében egy időben szárnyra kaptak a híresztelések, hogy hiába próbálkoznak a textilipari vállalatok az olcsóbb munkaerővel Ukrajnában, ott nem tudják megfelelő minőségben elvégezni a munkát.

„A visszajelzések szerint ez nem igaz, Ukrajnában ugyanolyan jól dolgoznak, csak olcsóbban, mi meg egyre nehezebben tudjuk biztosítani a gyáraknak a szükséges munkaerőt, emelkednek a bérek, és akik mégis vállalják a munkát már magasabb fizetést, több juttatást kérnek” – szögezte le Kelemen Tibor, aki szerint lassan átrendeződik a háromszéki könnyűipar.