Soós Zoltán, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje a Krónikának adott interjúban elárulta: az elmúlt több mint három évben végig tudatosan készült egy újabb megmérettetésre. A Maros Megyei Múzeum igazgatója leszögezte: a húsz éve regnáló polgármester leváltása a legfontosabb.
– Mikor és minek a hatására döntötte el, hogy ismét belevág, és megmérkőzik Dorin Floreával, esetleg az általa kijelölt utóddal?
Ugyanakkor annak is köszönhetően, hogy – az emberek elvárását teljesítve – 2016-ban függetlenként indultam, a tanácsoslistán sem lehettem rajta, így olyan politikai vagy választott tisztséget nem viseltem az elmúlt ciklusban, amely feljogosított volna arra, hogy kellő gyakorisággal szólaljak meg. De az elmúlt több mint három esztendőben végig tudatosan készültem arra, hogy amennyiben a helyzet megkívánja, újra az élére álljak annak a munkának, amely a polgármester és korrupt bandájának elzavarását és a város helyreállítását célozza meg.
{K2}
– A múlt heti, meglepetésszerű jelöltállító gyűlés után, de főleg az azt követő „kritikai hullám” láttán nincs olyan érzése, hogy egyből lépéshátrányba került?
– Képmutatás volna azt állítani, hogy hidegen hagy az Ön által említett „kritikai hullám”. Még akkor is, ha tudom, hogy azok esetében, akik hangot adtak rosszallásuknak, a politikai szempontok, egyéni ambíciók markánsabb motivációs tényezők voltak, mint a közösségi gondolat. Az RMDSZ folyamatosan készít felméréseket a marosvásárhelyi helyzetről. Az idén tavasszal készült közvélemény-kutatás eredményeit én is részletekbe menően ismerem.
Román–magyar lakossági mintán, mondhatni minden marosvásárhelyi közéleti szereplőre rákérdezve készült közvélemény-kutatásról beszélek. Ezek az eredmények a legkisebb kételyt is eloszlatták bennem, mi több, megerősítettek küldetéstudatomban is.
{K1}
– A közvélemény-kutatás, amelyre hivatkozik, mit mutat: a 2016-os álláshoz képest népszerűségét tekintve távolodott Floreától vagy közeledett hozzá?
– Négy évvel ezelőtt, a választásokat megelőzően egy olyan „előfutamból” került ki győztesen, amely legitimitást adott, és ezzel együtt széles körű elfogadottságot eredményezett. Nem lett volna szerencsésebb ezúttal is megszervezni egy hasonló „szűrővizsgát”, legalább a látszat kedvéért?
– Engedje meg, hogy azt mondjam: az idő megszépíti az emlékeket. Én másként emlékszem. Négy évvel ezelőtt, amint lejártak az előválasztások, meglehetősen sokan megpróbálták kétségbe vonni a megméretés legitimitását, reprezentativitását. Igazán örülök, ha négy esztendő távlatából ez már nem így látszik. Ami az előválasztások megszervezését illeti, alapvetően nem az én tisztem erre válaszolni. Az akkori előválasztást szinte egy éven keresztül készítették elő a pártok akkori képviselői. Ha ezúttal is így szerettünk volna jelöltet állítani, akkor azt kora tavasszal már meg kellett volna hirdetni.
– Mivel fogja meggyőzni a játékból szándékosan „kifelejtett” Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőit, hogy feltételek nélkül sorakozzanak fel az RMDSZ mögé?
– Nem hiszem, hogy az említett alakulatoknak vannak elvárásaik velem szemben. Úgy gondolom, vitáik sem velem vannak. Ha kérdéseik vannak, állok rendelkezésükre; ha az a kérésük, hogy választási programjukból, politikai célkitűzéseikből vállaljak fel néhányat, akkor amennyiben azok nem ütköznek a személyes értékrendemmel, elveimmel, örömmel teszek ennek eleget.
– Miként állítja maga mögé az RMDSZ helyi szervezetét, azokat a vezetőket, körzeti elnököket, akiket a megyei szervezet „parkolópályára” helyezett?
– Kérem, ne tekintse a megjegyzésemet könnyelmű kijelentésnek, de el kell mondanom: amit Ön felvet, az hangzatos, ám a valóságban a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja. Mondhatni a két kezemen meg tudnám számolni azokat a személyeket, akikre illik az ön leírása. Hozzátéve természetesen azt is, hogy parkolópályára senkit nem helyezett a megyei szervezet, hiszen a munka lehetősége mindenki számára fel van kínálva. Kivétel nélkül.
Bizonyosan lesznek olyanok, akik távol maradnak a munkától, egy vagy két olyan személy is, aki esetleg farhámba ül, de a helyi szervezet elsöprő többsége, a tagság 99 százaléka azt szeretné, hogy Floreát váltsuk le. Sok mindent el lehet mondani erről a szervezetről, sok mindent fel lehet róni neki, de meggyőződésem, hogy mindannyian az ügyet tartják fontosnak.
– Körzeti elnökként ön is tagja volt a vásárhelyi szervezet vezetőségének, amellyel sok mindenben nem értett egyet, ezért a nyár elején lemondott. Gondolja, hogy Vass Levente csapata mindezt képes lesz az asztal alá söpörni?
– A körzeti elnöki tisztség nem vezetői pozíció. Értem és megértem, hogy annak akarják láttatni, de a valóság teljesen más. Pontosan azért próbálják vezetői tisztségnek láttatni, hogy ezzel kikezdjék a szervezeten belüli elfogadottságomat.
Ha a körülmények azt mutatják, hogy ezt például független jelöltként tudom elérni, úgy ennek tükrében nem lényeges, hogy Vass Leventéék mit söpörnek az asztal, vagy rosszabb esetben a szőnyeg alá.
– Jelen állás szerint sokan úgy látják, hogy Önt kimondottan az RMDSZ balliberális szárnya támogatja. Nem tart attól, hogyha ezzel megbélyegzik, hátránya származhat a túlnyomórészt más értékeket valló társadalomban?
Amennyiben az RMDSZ balliberális szárnya – ha egyáltalán létezik ilyen – magamfajta embereket támogatna, akkor nem félek az Ön által feltételezett veszélyektől.
– Ha házon belül, illetve az ellenzéki magyar pártok sorában, netán mindenkit sikerülne meggyőznie arról, hogy Ön, az RMDSZ jelöltjeként az egyetlen esélyes magyar jelölt, mihez kezd a függetlenként bejelentkezett Hermann Mark Christiannal?
– Arról, hogy az egyetlen esélyes vagyok, nem nekem kell meggyőznöm a csapattársaimat. Kellően széles körben ismerik a már említett közvélemény-kutatás eredményeit. Tizedesvesszőnyi pontossággal ismerik azok a személyek is, akik most hangosan és látványosan ülnek farhámban.
– Még mindig nem teljesen világos számomra, miként győzi meg Hermannt, hogy az ügy mellé álljon.
– Kérdéséből azt szűröm le, hogy az Ön véleménye szerint Hermann Mark Christian most nem az ügy mellett áll. Pedig nincs két külön ügy. Egyetlen ügy, egyetlen cél van: leváltani Floreát! Ez az első lépés ahhoz, hogy megállítsuk a város hanyatlását. Ezt Hermann ugyanolyan jól tudja, mint mindannyian. Tisztelem a harciasságát, az energikusságát, a kitartását. Szükség van erre. Csapatmunkában. Az esélyesebb jelölt mellett.
– Számol-e azzal, hogyha valamiféle csoda folytán Bölöni László igent mond a felkérésre, Önt akár az utolsó percekben is a „cserepadra” hívhatják?
– Azzal, hogy cserepadra hívnak, nem kalkulálok.
Számomra is az ügy a fontos. Floreát le kell váltani, a város lecsúszását meg kell állítani.
– Az elmúlt három évben az RMDSZ oldaláról Ön volt Dorin Florea legelszántabb kritikusa. Gondolja, hogy a románok szavazatának megszerzéséhez elég lesz bírálni a jelenlegi polgármestert?
– Az elmúlt négy évben is számottevően növekedett azoknak a marosvásárhelyi román embereknek a száma, akik látják, hogy baj van. Ugyanakkor nem gondolom azt, hogy számukra elég, ha szidjuk a jelenlegi városvezetőt.
– Ha elnyerné a polgármesteri tisztséget, melyek lennének az első intézkedései?
– Az összes politikai szereplővel leülnék tárgyalni arról, hogy miben, milyen célok mentén tudunk a város érdekében szövetkezni. Szakmai, csúnya szóval élve akár technokrata szempontok szerint. Le kellene szögezni, mit tudunk felszámolni, mit tudunk feljavítani, mit tudunk felépíteni. Legyen egy közmegegyezés: ez és ez jó a városnak, ettől és ettől meg kell szabadulni ahhoz, hogy fejlődjünk. Nemcsak a választási győzelemhez kell csapat, hanem az utána következő időszakhoz is. Az igazi munka ugyanis akkor fog elkezdődni.