Több tanácsadóra, logopédusra lenne szükség – Pénzhiány akadályozza a rendszer működését, közben új törvénytervezet készül

Minden tanintézetben, ahol a nyolcadikos képességvizsgán és az érettségin a diákok több mint 25 százaléka nem megy át, az oktatási minisztériumnak kötelessége növelni az iskolai tanácsadók, közvetítők és támogató tanároknak szánt álláskeretet.

Kötelezné egy törvénytervezet az oktatási minisztériumot, hogy biztosítson erőforrást tanácsadó tanárok, moderátorok alkalmazására azokban a tanintézetekben, ahol a diákok több mint 25 százalékának nem sikerül a záróvizsgája. Az érintettek attól tartanak, ha meg is szavazzák a törvényt, azt nem alkalmazza a minisztérium, hiszen a jelenlegi törvényt sem tartja be, nem biztosít megfelelő számú fejlesztő tanárt, iskolapszichológust, logopédust a rendszerben.

Mint Csép Andrea a képviselőház munka és szociális ügyek szakbizottságának tagja lapunknak elmondta, láttamozó bizottságként támogatták a tervezetet, arról a szenátus hozza meg a végső döntést. Az oktatási törvényt módosító tervezet tulajdonképpen arról szól, hogy

minden tanintézményben, ahol a nyolcadikos képességvizsgán és az érettségin a diákok több mint 25 százaléka nem megy át, az oktatási minisztériumnak kötelessége növelni az iskolai tanácsadók, közvetítők és támogató tanároknak szánt álláskeretet.

Olyan tanárokat kellene biztosítani, akik segítenek a gyerekeknek tanulni, felkészülni a vizsgákra.

„A gyerekeknek meg kellene kapniuk a megfelelő támogatást az iskola részéről, integrálni kell őket, felkészíteni az életre. Az erről rendelkező módszertan hiányos és elavult. A rendszer nem szolgálja ki a gyerekek igényeit, hiszen nagyon gyorsan jutnak információhoz, rengeteg sajátos élethelyzetet kénytelenek megoldani, és ebben mind szakavatott segítségre lenne szükségük” – részletezte a Maros megyei politikus. Hangsúlyozta, például a külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekei is segítségre szorulnak, de abban is segíthetne az iskola, hogy feldolgozzák a szülők válását, vagy miként védekezzenek az internetes zaklatás ellen, másrészt a lemorzsolódást is szakmai segítséggel lehetne csökkenteni. „A megelőzés szempontjából nagyon fontos ez a módosítás, figyeljünk oda időben a gyerekekre, ne engedjük, hogy elkallódjanak, és a minisztériumnak kötelessége lenne ehhez szükséges erőforrást biztosítani” – mondta Csép Andrea.

Rámutatott: ő maga régóta küzd azért is a minisztériummal, mert a rendszerben nincs megfelelő létszámú iskolapszichológus, fejlesztő tanár és logopédus.

A jelenlegi jogszabály szerint egy tanácsadó tanárnak 800, egy logopédusnak 500 gyereket kell felmérnie, ezen kívül a terápiára szoruló gyerekekkel is foglalkozniuk kell.

A képviselő két éve próbálkozik, hogy a módszertant megváltoztassák, jelenleg ott tartanak, hogy a minisztérium végre bekérte az Erőforrás és Nevelés-Tanácsadó Központok erre vonatkozó javaslatait. „Alapvető szolgáltatásokat kellene biztosítani, nem pénzhiányra hivatkozva megkerülni ezeket a problémákat” – összegezte a politikus.

„Jelenleg minden a pénzen múlik, holott az oktatási rendszerben beazonosított problémák megoldására pénzügyi erőforrásokat kellene rendelni” – fogalmazta meg kérdésünkre Kiss Imre. A Kovászna megyei főtanfelügyelő leszögezte, a sajátos nevelési igényű gyerekek mellé már most kellene fejlesztő tanárt alkalmazni, de erre nincsen anyagi keret.

– szögezte le a főtanfelügyelő.

Meglátása szerint különben hatalmas szükség lenne ezekre a szakemberekre, hiszen a segítségükkel sok gyereket benn lehetne tartani az iskolában. Ha figyelnének rájuk, segítenének óra közben, délután a házi feladat megoldásában, akkor elkerülnék a folyamatos kudarc­élményt, ami sok esetben végül oda vezet, hogy kimaradnak, vagy végleg kibuknak a rendszerből. A pedagógusok, az osztályfőnökök igyekeznek, de 25–30 fős osztálylétszámok mellett, lehetetlen minden diákra az igényeinek megfelelően odafigyelni, ez a nyugati országokban, ahol 10–12 fős osztályok vannak könnyen megvalósítható, részletezte Kiss Imre.

„Jelenleg is vannak a törvényben jó szabályozások, melyek sok problémát megoldanának, ha betartanák ezeket” – fogalmazott eközben megkeresésünkre Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelés-tanácsadó Központ vezetője. Kifejtette, jelenleg például

Kovászna megyében a falvakon nem dolgozik egyetlen tanácsadó tanár vagy logopédus sem,

holott épp ott lenne a munkájukra leginkább szükség, hiszen a vidéki iskolákban magasabb a záróvizsgán rosszul teljesítők aránya.

„Minden évben kérem az állásokat, és a minisztérium nemhogy plusz alkalmazást hagyna jóvá, hanem a meglevő keretet is szűkíti” – panaszolta a központ vezetője.

Az oktatási törvény előírja ugyan, hogy minden 800 gyerek után kellene tanácsadó tanár, és 500 után logopédus, de ezt senki nem veszi figyelembe a minisztériumban, és ezért senkit nem vonnak felelősségre. A minisztériumi alkalmazottak csak a költségvetést nézik, semmi egyebet – fogalmazta meg Kiss Imréhez hasonlóan Szőcs Levente is, aki attól tart, hogy ha ezt a módosítást meg is szavazzák, a gyakorlatban úgysem fog megvalósulni. „A törvényhozók kipipálják, aztán a minisztérium nem ír hozzá módszertant, és ezzel meghal az egész. Hiába adnak papíron minden gyermek mellé tíz fejlesztő tanárt, ha senki nem kéri számon, hogy a minisztérium betartja vagy sem a törvényeket” – szögezte le Szőcs Levente.