Létfontosságú a kétnyelvű jogászképzés a kisebbségi jogok érvényesítésében

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen 2010-ben elindult kétnyelvű, román–magyar jogászképzés célja, hogy nagyobb számban lépjenek a klasszikus jogászi pályára a romániai magyarok – jelentette ki az Erdélyi Jogéletnek adott interjúban Veress Emőd, a felsőoktatási intézmény oktatója.

A polgári jogász professzor a Sapientia Jogtudományi Intézete elektronikus folyóiratának elmondta, olyan „nagy méretű” kisebbségnek, mint az erdélyi magyarság, szüksége van saját maga által tervezett tartalmú és nyelvű jogászképzésre, hiszen

a kisebbségi jogérvényesítésnek sajátos igényei vannak olyan kulcsfontosságú területeken, mint a kisebbségi jog, a közigazgatási jog vagy akár a gazdasági jog.

Éppen ezzel magyarázható, hogy a magyar jogászképzés 1959-es felszámolása jól megtervezett lépés volt, ha ugyanis valamely kisebbségnek nincs felkészült jogász elitje, az legyengül, védtelenné válik; jogászok nélkül bármilyen nemzeti kisebbség kiszolgáltatott.

Veress Emőd felidézte, hogy kilenc évvel ezelőtt annak nyomán indult be a kétnyelvű jogászképzés a Sapientián, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem ezt nem volt hajlandó felvállalni. A végleges akkreditációját, a saját államvizsga szervezésének jogát idén megszerző jogi karon jelenleg 11, doktori fokozattal, gyakorlati tapasztalattal, hazai és nemzetközi elismertséggel rendelkező főállású oktató tanít, ezt a csapatot erősíti öt-hat fiatal doktorandusz, ugyanakkor a legnevesebb magyarországi jogászok rendszeresen jelen vannak az egyetem életében.

Veress úgy véli, a román nyelv magas szintű ismerete nélkül nem lehet senki sikeres jogász Romániában. „A kommunikációs készségek fejlesztése mellett a szaknyelv elsajátítására az egyetemen a román nyelvű előadások, szemináriumok és gyakorlatok biztosítanak teret.

– húzta alá a Sapientia oktatója. Hozzátette, bár sokan nem értik, a teljesen román nyelvű oktatás nem élhető alternatíva, tisztán román nyelvű képzés esetén a hallgató nemcsak a magyar szaknyelvet nem sajátítja el, hanem nem is fogja a megfelelő, valódi mélységében megérteni a jogot.