Rostás Szabolcs 2019. szeptember 10., 09:44

Nem lehet mindenkiből atomfizikus

A romániai oktatást évtizedek óta sújtó „örökzöld” nehézségek – közegészségügyi, katasztrófavédelmi engedélyek, angolvécék hiánya, a nagy fokú kiszámíthatatlanság stb. – sorában egyébként érdekes módon elsikkadt egy lényeges elem, tételesen az, hogy a mostani tanév az első, amikor hárommillió alá süllyedt a gyereklétszám a hazai közoktatásban.

Ha figyelembe vesszük, hogy 1990 előtt még közel ötmillió óvodást, valamint elemi, általános és középiskolást regisztráltak Romániában, meglehetősen vészjósló (jövő)képet kapunk az ország demográfiai kilátásairól. Márpedig ennek ellensúlyozására eddig igazából egyetlen kormányzat sem dolgozott ki még csak egy munkaanyagot sem az elmúlt évtizedekben.

No de előrukkolt egy friss rendelettel az ügyvivő oktatási miniszter, alaposan felkavarva a kedélyeket rendszeren belül és kívül egyaránt. Arról a határozatról van szó, amelynek értelmében a jövő évtől csak azok a nyolcadikosok lesznek jogosultak gimnáziumba jelentkezni, akik esetében a képességvizsga eredményének és az 5–8. osztály minősítésének átlaga meghaladja az 5-ös osztályzatot, ellenkező esetben szakiskolába kerülnek.

A döntés kapcsán rengeteg pró és kontra vélemény elhangzott már, a kritikák közül ugyanakkor az tűnik a legmegalapozottabbnak, hogy a rendelet teljesen előkészítetlenül, az érintettekkel való előzetes egyeztetés nélkül született. A második mandátumára hajtva erőteljes kampányba lendült Klaus Johannis államfő dörgedelmes „ellenvetéseit” most hagyjuk, az elnök ugyanis jelenleg akkor sem értene egyet a baloldali kormány intézkedésével, ha az történetesen a német nyelvoktatás kötelezővé tételét írná elő.

De az ominózus tanügyminiszteri rendeletre visszatérve elmondható, hogy – mint arra lapunk témába vágó cikke is rávilágít – rengeteg a kérdőjel ugyan annak gyakorlatba ültetése körül, a kezdeményezés azonban egyáltalán nem ördögtől való. Tetszik vagy sem, a nyolcadik osztályt végzett tanulók számottevő része nem szerzett megfelelő tudást az elemi és az általános iskola évei alatt ahhoz, hogy hasznosan, a sikeres érettségi reményében végezze el a középiskolát.

Azon persze hosszan lehetne vitatkozni, hogy ebben kinek van nagyobb felelőssége: diáknak, szülőnek, iskolának, pedagógusnak. Ettől azonban még tény, hogy az idei képességfelmérőre jelentkezett nyolcadikosok 73 százaléka ért el ötösnél nagyobb osztályzatot, vagyis a diákok több mint negyede elbukott.

Még mielőtt szegregációt és diszkriminációt kiáltanánk, érdemes megkérdezni a középiskolai pedagógusokat, hogy mekkora az esélye az 5-ös alatt teljesítő nebulók felfejlesztésének. Miközben például komoly akadályt jelent a rendelet gyakorlatba ültetése terén, hogy egyelőre országos szinten sincs elegendő számú szakiskola, érdemes volna egyszer s mindenkorra leszámolni azzal az elitista szemléletmóddal, miszerint nem válhat valaki teljes emberré érettségi oklevél nélkül, még akkor sem, ha történetesen csak a kegyelem taknyán képes átbukdácsolni egyik tanévről a másikra.

Márpedig e téren elsősorban a szülőké a felelősség, akikben a gyerekük előmeneteléért való természetes aggodalmon túlmenően nagy adag divatos hóbort munkál, amikor hallani sem akarnak csemetéjük szakiskolába íratásáról. Pedig előbb-utóbb úgyis bele kell törődnünk, hogy nem mindegyikünk gyerekéből válik atomfizikus, tudós vagy csúcsértelmiségi, mindazonáltal ideje lenne arra is rájönni, hogy az egészséges értékrend szerint a kőműves, az asztalos és a vízvezeték-szerelő ugyanolyan megbecsült tagja a társadalomnak, mint az egyetemi professzor.

A magyar oktatás természetesen ez esetben is specifikus megoldásokat követel, a románnyelv-oktatás sajátos tanterv szerinti oktatása – és vizsgáztatása! – például létfontosságú. Viszont hiba volna azzal áltatnunk magunkat, hogy a magyar diákoknak csak az állam nyelvével gyűlik meg a baja: tavaly és idén például a nyolcadikosok szinte ugyanolyan arányban (53–55 százalék) értek el 5-ös fölötti osztályzatot a képességvizsgán románból, mint matematikából...