Bukásra áll a közoktatási rendszer – Okostáblás tanítás helyett teljes átvilágítást, átszervezést javasolnak szakemberek
A tanügyi rendszer egésze évtizedekkel le van maradva ahhoz képest, hogy a gyermekeket körülvevő világ mennyit fejlődött rövid idő alatt, holott lépést kellene tartania a haladással a diákok hatékony megszólítása érdekében – vélik a témában lapunknak nyilatkozó érintettek.
Egyre égetőbb szükség van a romániai közoktatási rendszer valódi, átfogó reformjára, miután a haszontalan látszatmegoldásokból már Dunát lehetne rekeszteni – vélik egyöntetűen a témában lapunknak nyilatkozott illetékesek és érintettek. A tanügyi rendszer hiányosságait naphosszat lehetne sorolni, kezdve a pénz- és szakemberhiánytól az egyre aggasztóbb mértékű lemorzsolódáson keresztül a hibás vizsgarendszerig és a nagyfokú bürokráciáig.
Megszólalóink szerint ugyanakkor az egyik legfőbb probléma, hogy a rendszer egyszerűen nem tartotta a lépést a 21. századi folyamatokkal, így éppen azokat nem tudja megszólítani és megtartani, akik miatt létjogosultsága van: a diákokat.
A lapunknak nyilatkozott érintettek úgy vélik, a helyzet nem reménytelen, mindig lehet és érdemes is tenni a javulásért, ehhez azonban rengeteg, és sok mindenre kiterjedő munkára van szükség.
Túlságosan elvontnak tartja az aktuális tananyag tartalmát Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) székelyföldi alelnöke, aki gyakorlatias, életszerű oktatás bevezetését szorgalmazza. Hangsúlyozta, a 20–30 évvel ezelőtti környezethez képest nagyot változott a világ, a tananyag viszont nem tudott lépést tartani ezzel, így nem csoda, hogy rengeteg pedagógus arra panaszkodik, nem tudja, mivel keltse fel a diákok érdeklődését, hogyan kösse le a figyelmüket.
Nem elég okostáblát használni az órán, vagy internet- és drónhasználatot oktatni, hanem ezen túlmenően kellene általános érvényű ismereteket tanítani a társadalomról, nyitottságról, toleranciáról.
Kiss Imre úgy véli, ha a száraz tananyag átadásának rovására is megy, akkor is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a neveléstudományi és pszichológiai jellegű foglalkozásokra. A jelenlegi heti egy osztályfőnöki óra ilyen téren gyakorlatilag semmire nem elég. Kiss Imre szerint a mai gyerekek sok téren ügyesebbek, mint a korábbi nemzedékek, de vannak olyan területek, amelyekre rá kell erősíteni. A nyugati társadalmakban például egy ideje olyan alapvető kérdésekre fektetnek nagy hangsúlyt, mint a társadalmi érintkezés vagy az étkezési kultúra.
Egy másik akkut problémaként a háromszéki főtanfelügyelő azt említette meg, hogy a túlzott központosítás miatt a tanintézetek vezetőinek nincs beleszólásuk abba, kik és hogyan tanítanak az iskolában. „Nagyon nehéz a rendszerbe bekerült, de a munkáját nem megfelelően végző tanártól »megszabadulni«” – magyarázta.
Kiss Imre leszögezte, a romániai magyar nyelvű oktatás nem különíthető el a romániai tanügyi rendszer egészétől, hiszen a sajátos problémákat is közösen kell megoldania a politikumnak és a szakmának. Arra is kitért, hogy a lemorzsolódás jelenleg megoldhatatlannak tűnik, holott rengeteg pénzt költenek a megelőzésre, szerinte azonban inkább általánosan kellene növelni a finanszírozást, illetve több pedagógusra lenne szükség, akiknek minden eszközt meg kellene adni ahhoz, hogy visszavezessék a rendszerbe az iskolaelhagyó fiatalokat.
Hatékony volna például, ha a tanítók, tanárok többet foglalkozhatnának azokkal a diákokkal, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, emiatt folyamatosan kudarcélményük van, és nagyobb eséllyel hagyják abba tanulmányaikat.
„Igaz, hogy alapvetően több pénzbe kerülne országos szinten létrehozni 800 új állást, de hosszú távon a társadalom számára sokkal nagyobb nyereséget jelentene, ha ennek nyomán sikerülne benn tartani a rendszerben évente 8000 fiatalt, akik különben lemorzsolódnának” – fogalmazott a szakember.
Kiss Imre ugyanakkor nem győzte hangsúlyozni, milyen sok hátrány származik a rendszer általános alulfinanszírozottságából. Ezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb hiányosság, hogy a pénzforrások elosztását jellemzően nem hangolják össze az elképzelésekkel, ezen pedig harminc éve nem sikerül túllépni döntéshozói körben. „A szükséges anyagi kerettel az egyes problémák megoldását rá lehetne bízni a megfelelő emberre, így a gyerekekre több időt lehetne fordítani, és motiváltabbá válnának” – összegezte Kiss Imre.
Ennél még borúlátóbban viszonyul a kérdéshez Demeter Ferenc, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (MAKOSZ) elnöke, aki úgy véli, olyan sok szerteágazó probléma jellemzi az oktatási rendszert, hogy már varázslattal sem lehetne rövid időn belül mindenre megoldást találni. Leszögezte, átfogó és hosszas tervezésre van szükség az eredményes és hatékony változtatáshoz.
– fogalmazott a diákszövetség elnöke. Demeter Ferenc szerint a különböző érintett szervezeteknek mindenekelőtt a teljes társadalmat, ezen belül a tanügyet is alaposan át kellene világítaniuk, hogy pontról pontra meg tudják nevezni az egyes problémákat. Ennek nyomán lehet célokat megfogalmazni, majd ehhez rendelni a megoldásokat, és végül a gyakorlatban is megvalósítani ezeket.
A MAKOSZ elnöke kifogásolja, hogy az aktuális rendszer ugyanazokra a célokra épül, mint 150 évvel ezelőtt, de a módszertan sem változott sokat. Példaként az állampolgári nevelés tantárgyat említette, ami hasznos lehetne, ha nem hetedik osztályban tanítanák, hiszen a 13–14 éves gyerekeket még kevéssé érdekli a téma, a néhány évvel idősebbek már sokkal hatékonyabban el tudnák sajátítani az ismereteket. Demeter Ferenc azt is hangsúlyozta, hogy ezeket a tantárgyakat sokszor a pedagógusok sem veszik komolyan, szükségtelennek tartják, helyette inkább román- vagy matematikaórákat tartanak, hogy felkészítsék a diákokat a különböző vizsgákra.
A vizsgarendszert is bírálta a MAKOSZ elnöke: egyetért azzal a sokak által hangoztatott kifogással, miszerint a jelenlegi rendszer sok mindent mér, csak a lényeget, a valós tudást, az érettséget nem. „Csak azért fontos a vizsgán elért jó eredmény, mert befolyásolja, hogy melyik középiskolába, melyik egyetemre kerül a diák” – szögezte le. Kiss Imréhez hasonlóan ugyanakkor az oktatás alulfinanszírozottságát is élesen bírálta. A MAKOSZ-elnök emlékeztetett,
Romániában a bruttó hazai terméknek (GDP) mindössze 3 százalékát fordítják a tanügyre – ezzel az utolsók között vagyunk az Európai Unióban –, holott legalább 6 százalékra volna szükség.
Demeter Ferenc szerint a döntéshozóknak, illetve a minisztériumnak hagynia kellene, hogy a szakmai és a civil szervezetek segítsék a munkáját, ténylegesen részt vegyenek a tananyagok, tantervek, vizsgarendszerek kidolgozásában. „A diákokat és az őket képviselő szervezeteket vegyék komolyan, hiszen ők kellene legyenek a rendszer elsődleges haszonélvezői” – hangsúlyozta. A MAKOSZ elnöke fontosnak tartja a pedagógusképzés újragondolását is. Mint rámutatott, jelenleg ez mindössze egy egyetemi modul elvégzését jelenti, és tanárként egyforma elhelyezkedési esélye lesz annak, aki ezen valahogy átbukdácsol, illetve annak, aki tud és szeret oktatni, élvezhetővé, tanulságossá tudja tenni a tanulást.
Csíky Csengele, a tavaly tavasszal megalakult Magyar Szülők Szövetségének (MSZSZ) elnöke lapunknak arról számolt be, hogy a civil és szakmai szervezetek részéről hihetetlenül erős törekvéseket tapasztalnak az oktatási rendszer módosítása, reformja érdekében. Rámutatott, egy hónapja hívták meg őket a romániai szülői szövetségeket tömörítő egyesületbe, azóta van betekintésük a háttérmozgásokba, abba, hogy a civil szervezetek mennyi időt és energiát áldoznak arra, hogy változásokat érjenek el. Nagyon sok pozitívumot tapasztaltak nemcsak a szülői, hanem a pedagógusi és a diákszervezetek tekintetében is.
– szögezte le Csíky Csengele.
A Magyar Szülők Szövetségének elnöke úgy fogalmazott, a napokban megnevezték az új oktatási minisztert, de minden bizonnyal neki is mindössze néhány hónap lesz a „szavatossága”, csak arra lesz ideje, hogy megismerkedjen az apparátussal, esetleg átnézze az előkészített anyagokat. „A miniszterek cserélődnek, ám a minisztériumban dolgozók nem. Sokszor szembesülünk azzal, hogy a tárcavezetőnek van elképzelése, szeretne változásokat, de a különböző igazgatóságok, államtitkárságok ezeket megtorpedózzák. Talán ha volna egy szakmai alapon kinevezett tárcavezető, jövőképpel, hosszabb időre szóló felhatalmazással, hogy az apparátust is átszervezze, lehetne változás” – vélekedett Csíky Csengele. Szerinte amíg erre nem kerül sor, a hazai közoktatás olyan lesz, mint egy száz évvel ezelőtt készült, összevissza foltozott út, amelyen minden foltozás újabb döccenőt jelent.
A szülői szövetség elnöke ugyanakkor optimista, szerinte még ilyen körülmények között is lehet a pedagógiai módszerek sokaságát úgy alkalmazni, hogy mindenkinek hasznos és élvezhető legyen a folyamat.
A pedagógusok minden eszközt, a digitális technológiát is használhatják arra, hogy a tananyagot bemutassák, élvezhetővé tegyék, így megvalósulhat az interdiszciplinaritás. „Kis odafigyeléssel, szervezéssel, hatékony jövőképpel sok mindent meg lehet oldani, át lehet hidalni a hiányosságokat” – összegezte.
Marosvásárhelyen idén ősztől, a pályaválasztási folyamat megkönnyítése céljával a különböző szakterületeken dolgozó szülők, vállalkozók mutatják be hivatásukat a kisiskolásoknak. „Hiába ülünk ölbe tett kézzel és kiabálunk hangosan. Harcolni is kell, de dolgozni is, különben hiába várjuk, hogy majd egyszer valamikor a távoli jövőben kigyúl egy csillag. El kell kezdeni dolgozni, mi éppen ezt tesszük. Alapelvünk, hogy a pohár mindig félig tele van. Ha mindig ujjal mutogatunk másra, eltelik az életünk” – hangsúlyozta a szülői szövetség elnöke. Mint mondta, saját gyerekein látja, milyen világban élnek, milyen hihetetlen jövőképük, életerejük van, mennyire nem érdekli őket, hogy mit nem lehet, hanem csak arra figyelnek, mit hogyan lehet megvalósítani.
– fogalmazott.
Csíky Csengelének egyébként meggyőződése, hogy nem egy másik ország, például a sokat dicsért Finnország által kidolgozott rendszert kell lemásolni, hanem inkább az ehhez vezető módszertant kell ellesni. A finnek átfogó felméréseket végeztek, megvizsgálták, hogy régiónként mire van szükség és mire van kapacitás, ebből kiindulva építkeztek. Szerinte ezek mentén kell kialakítani a reformokat, hogy élhető társadalmat tudjunk építeni, hiszen például az alföldön hiába tanítunk fafeldolgozást. „Nyitott szemmel kell járni, hagyni kell dolgozni azt, aki tud és akar, sőt oda kell állni mellé, segíteni, amiben és ahol lehet” – vallja az MSZSZ elnöke.
A folytonosság hiányát kifogásolja Szabó Ödön, az RMDSZ oktatási ügyekért felelős szakpolitikusa is, aki szerint végre már az elejétől a végéig alkalmazni kellene egy stratégiát, amire viszont az elmúlt harminc évben nem volt példa. Felidézte: az elmúlt évtizedekben számtalan elképzelés, módszer, modell végigfutott a tanügyben, de soha nem volt idő arra, hogy bármelyik is egészben éreztesse hatását, mert amint új miniszter került tisztségbe, azonnal visszafaragta vagy teljesen megszüntette elődje projektjeit.
„Végre levegőt kellene venni, kidolgozni egy oktatási reformcsomagot, és engedni azt rendszerszintűen hosszabb ideig alkalmazni, menet közben csak a finomhangolásokat végezni rajta. A sokadik miniszterét fogyasztja a romániai közoktatás, ám az igazgatók, az apparátus állandó. Ők tudják, hogy ez a miniszter is elmegy nemsokára, jön a következő, aki mindent átalakít, ezért a reformokat senki nem hajlandó végrehajtani, vagy csak ímmel-ámmal teszik. Stabilitásra, legalább középtávú stratégiára lenne szükség” – szögezte le a parlamenti képviselő.
A politikus egyébként abban látja az ország egyik legnagyobb problémáját, hogy az esélyteremtés kérdésében egyre jobban nyílik szét az olló, azaz társadalmi szinten egyre nagyobb a különbség a vidéki és városi lakosság, a szegényebb és tehetős réteg között, ez pedig az oktatási rendszer hiányosságainak is betudható.
– szögezte le a szakpolitikus. Hozzátette, ennek elmulasztása olyan társadalmi konfliktusokat generálhat, amiket egy amúgy sem túl „összerakott” állam nehezen tud majd kezelni.
Szabó Ödön szintén fontosnak tartja, hogy egyrészt a rendszer, másrészt a pedagógusok is lépést tartsanak a diákokkal, szerinte ezt a tanárképzésnél is szem előtt kell tartani. Figyelembe kell venni, hogy a tudás egy idő után elévül, a gyerekeknek ugyanakkor ma már rengeteg technikai lehetőségük van arra, hogy információhoz jussanak, és ha a tanár nem tud hozzászólni például egy ismeretterjesztő csatornán látott filmhez, már meginog a bizalom, és a diák elveszíti az érdeklődését.
„Minőségi pedagógus nélkül nem lesz minőségi oktatás. Segíteni kell az oktatókat a felkészülésben úgy, hogy eredményeiket a gyerekek teljesítményével igazolhassák. A gyerekek teljesítményét pedig nem az országos átlaggal vagy egy elit iskolában elért eredményekkel kellene összevetni, hiszen a cél az, hogy a diák saját magához képest folyamatosan és érzékelhetően fejlődjön” – részletezte Szabó Ödön. Hozzátette, szellősebbé kell tenni a tantervet, mivel a fiataloknak ma másfajta ismeretekre van szükségük. Ez nem jelenti a klasszikus tudás elvetését, de a módszertant, a tananyag mennyiségét, elosztását mindenképpen újra kellene gondolni. „Nem az ábécét, a szorzótáblát kell elfelejteni, hanem a megjelenítést kell korszerűsíteni” – hangsúlyozta.
A politikus ugyanakkor az intézményszervezés hatékonyabbá tételét is szorgalmazza, úgy véli, bővíteni kellene az iskolaigazgatók hatáskörét, hogy például helyben dönthessenek a pedagógusok kiválasztásáról vagy elbocsátásáról.