Sárgán, vérvörösen somolyog a som: a népi táplálkozásban ősidőktől szerepe volt a húsos somnak
„Somvirág, somvirág, aranysárga a világ…” – énekli Gryllus Dániel természetbe csalogató dalában a tavasz egyik első és gazdagon mézelő hírnökéről. „Istengyümölcsétől tejelnek a kecskék” – szólt egy tavaly ilyenkori varsági meghívás az idényszállásra. Szépséges vidék Somodom,&
Szép látvány virágzáskor a somfa, de még szépségesebb, amikor gyümölcsét érleli • Fotó: Veres Nándor
Szétterítve félárnyékos helyen konyhakészre érik az őszi vadgyümölcs • Fotó: Veres Nándor
Szemenként telik meg a kosár • Fotó: Veres Nándor
Munkaigényesek a somkészítmények, ám a végeredmény feledteti az erőfeszítést • Fotó: Veres Nándor
A puhára érett, mélybordó szemekből készül a nyersen kevert lekvár • Fotó: Veres Nándor
Hagyományos módon hosszas és fizikai erőnlétet kíván a sompép kinyerése • Fotó: Veres Nándor
Minden cseppért kár! • Fotó: Veres Nándor
A főzött somlekvár már idei termék • Fotó: Veres Nándor
A tavaly ősszel nyersen kavart finomság kissé megcukrosodott, de attól még ínycsiklandóbb • Fotó: Veres Nándor
Feldolgozásra készek az érett, csonthéjas magvú sombogyók – kipróbáltuk, megkóstoltuk • Fotó: Veres Nándor
A jól végzett munka után jöhet a somlikőrös koccintás • Fotó: Veres Nándor