A térség főzőinek színe-java kavarta a lekvárt a szilágysági Kémer szilvaünnepén
Többek között a kihalófélben lévő lekvárfőzés „tudományának” újjáélesztése szándékával rendezte meg a Szilágysági Gazdák Egyesülete az immár hagyományosnak számító szilvaünnepet a szilágysági Kémerben.
A Bihar és Szilágy megye határán fekvő, közel 1800 lelkes, többségében magyarok lakta község művelődési házának udvarán már szombaton reggel nagy volt a nyüzsgés, hisz a lekvárfőzéshez mindig nagy ceremóniával kezdenek a szilágyságiak. Ezúttal tizenhárom üstben rotyogott a besztercei szilvából készülő lekvár, a csapatok tagjai pedig váltották egymást a kavargatásban, szilvamagvalásban és a tűzrakásban.
A magvaláshoz több mint kilencven ember látott hozzá, 1800 kilogramm szilva sorakozott a ládákban sorsára várva.
A Szilágysági Gazdák Egyesülete által negyedik alkalommal szervezett, magyar kormánytámogatásban is részesült vetélkedőre idén Kémerről, Egrespatakról, Szilágyperecsenből és a bihari Berettyószéplakról nevezett be a lekvárfőzők színe-java. A szervezők délelőtt jóféle kisüstire és villásreggelire várták a csapatokat és a látogatókat egyaránt a művelődési házba. Egyébként a lekvárfőzés egész napos munka: a mosás és a magvalás után általában 5–8 órát kell az üstben főzni, kavargatni a szilvát, attól függően, hogy ledarálják-e a gyümölcsöt vagy sem. A lekvár tudorai szerint e nemes főzet akkor van készen, amikor nem folyik ki a merítőkanálból, ha megfordítják azt. Cukor hozzáadása fel se merül a hagyományos lekvár készítésekor.
A benevezett pálinkákat – szám szerint nyolcat – ebéd után bírálta el a zsűri. A legjobb tüzes víznek kijáró oklevelet a kémeri Szőcs Attila kapta, a második díj a szintén kémeri Szabó Lászlót illette, a harmadik legjobb szilvóriumnak a perecseni Darabont Attila főzete bizonyult. Szilvásgombóc-főzésre egyetlen vállalkozó akadt, nevezetesen Bándi Enikő Zsuzsanna, ám az ítészeknek annál nagyobb dolguk akadt a lekvárok elbírálásában, ugyanis idén a tizenhárom üstnyi lekvárból nem lehetett eldönteni, melyik sikerült a legfinomabbra, így valamennyi versenyző csapat kapott egy-egy oklevelet.
„A lekvárfőzés kihalófélben levő tudománynak számít a Szilágyságban, azonban azt szeretnénk, ha mégsem veszne ki egészen e hagyomány, ezért szervezzük immár negyedik esztendeje a Kémeri Szilvafesztivált” – jelentette ki Kui Attila Zsolt főszervező, a Szilágysági Gazdák Egyesületének ügyvezetője, aki szerint a kémeri szilvaünnepen mintegy 250 ember fordult meg. Egyébként az elkészült lekvárt a vetélkedő résztvevői hazavihették, a házigazdák mindössze üstönként egy-egy kilót tartottak vissza, melyet jótékony célra ajánlanak majd fel.