Erős nő és csapnivaló férfiak viszonya – Az Eszenyi Enikő rendezte Luluval nyitja az évadot a kolozsvári magyar színház

Pap Melinda 2019. szeptember 02., 17:53

Nő és férfi viszonyáról, a vágy pusztításáról, tőzsdei krachról, kilátástalanságról szól a Kolozsvári Állami Magyar Színház évadnyitó előadása, a Lulu. Frank Wedekind expresszionista művét Eszenyi Enikő vitte színre.

Bogdán Zsolt színművész, Vörös Róbert dramaturg, Eszenyi Enikő rendező és Tompa Gábor színházigazgató a sajtótájékoztatón. Fotó: Pap Melinda

Eszenyi Enikő Kossuth-díjas színésznőnek, rendezőnek, a budapesti Vígszínház igazgatójának rendezésében kerül színre Kolozsváron Frank Wedekind Lulu című színműve. Az erotikával, drámai erővel és szellemességgel egyaránt átitatott, ritkán játszott, de annál különleges művet pénteken láthatja a Kolozsvári Állami Magyar Színház közönsége a 2019/2020-as évad első bemutatójaként.

A kolozsvári társulat és a Vígszínház között régi az együttműködés, emlékeztetett a hétfői sajtótájékoztatón Tompa Gábor színházigazgató, aki régóta próbálja Kolozsvárra csábítani rendezni a magyarországi művészt, aki nemcsak otthon, hanem külföldön is számos rendezésével hívta fel magára a figyelmet.

Eszenyi Enikő elmondta, ez színházigazgatói teendői miatt csúszott, hiszen

régóta ismeri és nagyra tartja a kolozsvári színészeket. Imre Évára is felfigyelt, és azért esett a választása Wedekind Lulu című darabjára, mert látta, hogy van Lulu, azaz színésznő, aki alkalmas a főszerepre.

Aktuális problémákat feszeget

A Lulu – melynek címszerepét 2001-ben maga is játszotta – különleges színmű, mutatott rá, a világirodalom egyik legjobbja, hiszen kevés író van, aki így mutatná be a nőt, illetve annak férfiakhoz fűződő viszonyát. Ráadásul a német drámaíró a női sorson keresztül

ma is aktuális problémákat feszeget, mint a gazdasági válság, emberkereskedelem, kiszolgáltatottság.

A kolozsvári előadás a szerző művének ősváltozatát dolgozza fel, melyet később maga Wedekind írt át, miután Münchenben kiverte a biztosítékot. Megpróbálta szelídíteni, komfortossá tenni, hogy elvegye a történet élét, de nem igazán sikerült, értékelték a sajtótájékoztatón a szakemberek.

Eszenyi Enikő szerint a színdarabot otthon nem is tudta volna színre vinni, mivel a Vígszínházban épp hiányzik az a középgeneráció, mely eljátszhatná a fontosabb szerepeket. Kolozsváron azonban nem csak alkalmas női főszereplőt, hanem erős férfiszínészeket is talált.

Lineáris cselekmény helyett érdekes hangulatok

A rendező szerint az expresszionista, szecessziós mű rövid dialógusai nehéz helyzet elé állították a színészeket, a szellemesség, erotika és drámai erő hármasának megjelenítése különös technikát kívánt tőlük, amit a gyakori és gyors átöltözések tovább nehezítenek.

A látványában is expresszionista dráma nehézségét épp a stílus adja, hiszen nincs lineáris cselekmény, amit követni lehetne, inkább érdekes hangulatok, fényjátékok jellemzik,

hangzott el. Ezeket a világhírű díszlettervező, a temesvári születésű Helmut Stürmer láttatja a kolozsvári közönséggel. Eszenyi Enikő elmondta: nagy ajándék számára, hogy az 1977-től Németországban élő látványtervezővel dolgozhat, akivel már első perctől megtalálták a közös hangot, Brassai fotóiból indultak ki, de Stürmer a világításban, árnyjátékokban és színpadi effektekben is besegített.

Fotó: Facebook / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Vörös Róbert az előadás dramaturgjaként arról számolt be, hogy a mai kornak megfelelően próbálták úgy meghúzni az anyagot, hogy ne sérüljön és a történet időben megtörténjen. Elmondta, Wedekindnek olyan gazdag életismerete van, hogy a darabra újra és újra rá lehet csodálkozni.

Nemcsak a nőről, a férfiak butaságáról, a vágy pusztító hatásáról is sokat elmond az első világháború végén játszódó dráma.

Amikor a femme fatale épp csak megjelenik, a német szerző „olyan nőalakot teremt, mely egészen különleges és egészen sűrű”. A kolozsvári előadás próbafolyamatában azért is jó jelen lenni, tette hozzá, mivel Eszenyi Enikővel régóta szeretnek együtt gondolkodni. Így a szöveget az ő elképezéséhez tudja közelíteni, hiszen azt vallja: a színház célja, hogy élő legyen, elevenen tükrözze azok gondolatait, akik csinálják.

Hat bemutató és egy európai fesztivál

A Lulut alakító Imre Éva a főszerepről elmondta: nehéz munkafolyamat részese, mely számos kérdést felvet benne, és még csak most kezd puzzle-szerűen összeállni. „Ez a nő nem kihasználni akarja a férfiakat, változatokat keres egy létformára” – jellemezte az egyébként valós alakról mintázott főszereplőt, akinek számos művésszel volt viszonya, de ezek nem csak a szenvedélyről, hanem az intellektuális fejlődésről is szóltak. A leánykereskedőt alakító Bodolai Balázs szerint

Eszenyi Enikővel azért is jó együtt dolgozni, mivel általa a Vígszínház hagyományával, sok színész- és rendezőgeneráció tapasztalatával találkozhat az ember.

Az általa megformált szereplőről kifejtette: egy csapnivaló alak, akit a szenvedély és érdek ütközése, harca jellemez. A festőművészt alakító Viola Gábor szerint a Luluban a megértés a legfontosabb, illetve az energia, ami az előadás során létrejön.

Jobbról balra: Viola Gábor, Bodolai Balázs és Imre Éva színművészek. Fotó: Pap Melinda

Bogdán Zsolt az általa alakított szereplőről elmondta: ez mintegy végzetként, ítéletként jelenik meg, annak bizonyítékaként, hogy „a bűn jutalma a halál”. A Lulu nagyszínpadi bemutatóját pénteken, szeptember 6-án tartják, a következő előadásra 8-án kerül sor 19 órától.

A 2019/2020-as évadban egyébként hat bemutatót tervez a kolozsvári társulat, hangzott el. De neves európai színházakat is láthat a közönség, ugyanis 11 év kihagyás után november 19–30. között Kolozsváron tartják az Európai Színházi Unió 18. fesztiválját, ahol kettő kivételével valamennyi tagszínház bemutatkozik.