Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, romániai katolikus örmény apostoli kormányzó segítségével göngyölítjük fel az erdélyi magyarörmények múltját és jelenét.
– Hogyan kerültek az örmények Erdélybe, és itt hogyan fogadták őket?
– A régi Örményország földrengései következtében mintegy 40 000 család vonult ki. Egy részük Moldvába került, ahol Alexandru cel Bun (Jó Sándor) moldvai fejedelem (1400–1432) 1401-ben örmény püspökséget alapított Suceavában. 1672-ben a monofizita örményeket a román ortodox egyházba akarták terelni, ezért az apostoli gregorián örmény moldvai püspök,
Akkor még Erdély is török adófizető keresztény fejedelemség volt, akárcsak Havaselve és Moldva. A Gyergyói-medencében, majd Besztercén telepedtek le. Dr. Verzár (Verzireszky) Oxendiusz (1655 kr. – 1715) Rómában végzett katolikus örmény pap 1684-ben az öreg Minászt és híveit pár év alatt, heves küzdelmek után, a katolikus egyházba vette át. Végül VIII. Sándor pápa (1689–1691) Oxendiuszt kinevezte püspöknek 1690-ben. Vartan Hunanian lembergi örmény katolikus érsek szentelte püspökké Lembergben 1691-ben, és kinevezte erdélyi vikáriusának.
– Milyen szerepet töltöttek be azokban a közösségekben, illetve településeken, ahová kerültek, hisz láthatóan ahol megjelentek, ott az adott falu vagy város felvirágzott.
– Az örmények ügyes kereskedők voltak, I. Apafy Mihály fejedelem kiváltságokat adott nekik. Ez ébresztette fel a szász kereskedőkben a versengést. Besztercéről kiűzték őket, ezért Oxendiusz püspök Bécsbe ment, és a császár-királytól királyi telket vásárolt saját városépítésre.
Magyar nevét onnan kapta, hogy az új város Martinuzzi Fráter György bíboros (1542–1551) Szamos-parti kastélya, Szamosújvár mellé épült. Román nevének (Gherla) eredete: egy román jobbágyfalu, Gherla volt az új örmény város mellett.
– Hogyan tudták fenntartani az őshazához való tartozás érzését, úgy, hogy közben ugyanolyan erős a magyar identitásuk is? Hogyan tudtak megmaradni a gyökereik úgy, hogy távol voltak az őshazától?
– Az örmény öntudat fennmaradását segítette az anyanyelvi iskola és az örmény rítus, amelyet örmény anyanyelven végeztek. Az elmagyarosodás folyamatban volt, de a rítushoz ragaszkodtak. Besegíttettek a bécsi mechitaristák is – örmény katolikus bencés szerzetesek –, akik Erzsébetvárosban még 1880 körülig örmény elemi iskolát tartottak fenn. A várost csak 1921-ben hagyják el: a templomot és kolostort a római katolikus plébánia vette át.
– Milyen ünnepeket tartanak meg, és milyen jellegzetes elemei vannak a liturgiájuknak?
– Örményország apostola Világosító Szent Gergely (Szurp Krikor Luszávorics, 257–325 u.), aki pártus volt, de elment téríteni az örményeket. 301-ben megkeresztelte III. Nagy Tiridát királyt (287–330) népével együtt, aki a kereszténységet államvallássá tette.
Ne feledjük: a 300 évig tartó keresztényüldözést a római birodalomban az első keresztény császár Nagy (Szent) Konstantin (306–337) szüntette meg a 313-ban Licinius társcsászárral kiadott milánói ediktummal, amelyben türelmi rendeletet adott ki a kereszténység javára. Tehát a kereszténység egy lett a „bevett pogány” vallások között, de nem lett államvallás. Így a Római Birodalom sem lett keresztény állam.
Világosító Szent Gergely és utódai még 200 évig görögül miséztek, és a bizánci liturgiát végezték. Ezt fordította le örményre és megalkotta 406-ban az örmény ábécét Szent Meszróp Masztócs szerzetes (361 kr. – 441, halála előtt egy évig pátriárka). Azóta az örmény keresztények rítusa módosításokkal a bizánci rítus örmény nyelven. Természetesen a bizánci ünnepekhez saját örmény szentjeik ünnepe társult idővel.
Jelenleg a budapesti katolikus örmény lelkészségen és nálunk, Erdélyben az örmény szentmisét magyar fordításban tartják, csak egyes részeket énekelnek még örményül a szentmisében (Háromszorszent/Sanctus = Szurp…, Miatyánk/Pater noster = Hajr mer stb.).
– Mi jellemző ma az örmény közösségekre?
– Egyházi statisztikánk szerint az 1930-ban végrehajtott román konkordátum alapította meg a Romániai Katolikus Örmények Ordináriátusát Szamosújvár székhellyel, amelynek élén apostoli kormányzó áll (pap, főpásztori joghatósággal). Az első Ft. Sahag Kogian (1895–1963) volt, a Grúziában született, bécsi örmény mechitarista szerzetes.
Ezért idővel Kogian kormányzó úr átköltözött Bukarestbe, majd 1939-ben lemondott, és Rómába ment. Ekkor a Szentszék már erdélyi örményt nevezett ki kormányzónak, aki Bécsben tanult örményül a mechitaristáknál, ott is szentelte az érsek-főapát, de erdélyi magyar anyanyelvűek voltak. Kogian kormányzó utódja Lengyel Zoltán kormányzó (1908–1964) volt.
Az Ordináriátusnak 1930-ban 3000 híve volt hat plébánián: Szamosújvár székesegyház, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Szépvíz, Bukarest és Csernovic. E két utóbbi megszűnt. A négy erdélyi fennáll. A hívek száma 2014-ben: Szamosújvár 186 hívő, Gyergyószentmiklós 174, Erzsébetváros 21, Szépvíz 3.
Az örménység kultúrájának, hagyományainak stb. fenntartására és ápolására több civil szervezet alakult. A változások után az első a budapesti EÖGYKE = Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, amelyet Dr. Issekutz Sarolta jogász, képviselőnő alapított és vezet, folyóiratot is kiadnak. A legtöbb erdélyit magában foglalja a dr. Puskás Attila által alapított EMÖSZ = Erdélyi Magyarörmények Szövetsége, amelynek lapja is van újabban.
A romániai 19 nemzeti kisebbségnek saját szervezete van. Az örményeké az UAR = Uniunea Armenilor din România = Romániai Örmények Szövetsége, amelyben benne vannak a regáti apostoli gregorián (azaz ortodox) örmények is.
Amikor a kommunisták 1949-ben kérték, hogy az egyházak és felekezetek nyújtsák be a jóváhagyási kérést – feltétel: ne függjenek külföldtől –, akkor eltörölték a görögkatolikust, és erővel beolvasztották az ortodoxba (az ellenálló vértanú püspököket most avatta Ferenc Szentatya boldoggá Balázsfalván). A katolikus örmények féltek, hogy őket is beolvasztják a regáti ortodox örmény egyházba. Ezért nem jelentkeztek mint külön kultusz, hanem a konkordátum előtti helyzet szerint szerepeltek: a gyulafehérvári római katolikus egyházmegyének van négy örmény szertartású plébániája.
Mivel a pápa külföldön van, mi a kommunista időben csak megtűrt egyház voltunk, nem elismert. De a megtűrt római katolikus gyulafehérvári püspökség keretében működött a négy örmény plébánia. Rögtön a változások után, 1989 decemberében elismerték a római és görögkatolikus egyházat két külön „kultuszként”, de az örmény nem szerepelt. Kimaradt. Amikor be kellett nyújtani a statisztikát – kultusz csak az lehet, amelynek a hívei száma a népszámlálás 0,1 százalékát adja, tehát 20 000, és szabályzatát a Kultuszminisztérium jóváhagyja. Az Örmény Ordináriátus ennek nem felel meg. Ezért nincs a mai napig az Ordináriátusnak elismerése. Ettől függetlenül működik.
Saját latin papja – akinek van a Szentszéktől két rítusra engedélye, római és örmény, de magyar nyelven – csak a szamosújvári székesegyházi (Msgr. Szakács Endre protoszinkellosz = általános helynök és székesegyházi plébános) és a gyergyószentmiklósi plébániának (Ft. Gál Hunor) van.
Mivel nem volt örmény pap, a Szentszék 1991. június 13-án kinevezett – akkor gyulafehérvári segédpüspökként – örmény apostoli kormányzónak „ad nutum Sanctae Sedis” vagyis ideiglenesen, amíg nem kerül örmény pap. Az „ideiglenesség” 28 éve tart! Msgr. John Bukovsky romániai nuncius iktatott be a szamosújvári örmény katolikus székesegyházban 1992. március 1-jén. Az Ordináriátus 62 éve alatt ez volt a harmadik kormányzó-beiktatás Szamosújváron (Kogian 1931, Lengyel 1940).
Bízunk a Gondviselésben, hogy a Boldogságos Szűzanya és Világosító Szent Gergely atyánk közbenjárására gondoskodni fog a jövőben is a „kisded nyáj” lelki ellátásáról.