Politikai játszmák a választóközönségnek
Amelyek mögött nem egyebek húzódnak, mint vegytiszta (párt)politikai érdekek, választási kalkulációk. Ne feledjük, hogy a következő egy év során három megmérettetést – idén novemberben államelnökit, jövőre pedig helyhatóságit és parlamentit – rendeznek Romániában, az ezekre való felkészülés pedig minden egyebet felülír a politikai szereplők szempontjából.
Jól tudja ezt a mostani kormánykravál kirobbantásában oroszlánrészt vállaló Călin Popescu Tăriceanu is, aki belátta: az EP-választáson elszenvedett kudarc (az ALDE nem szerzett brüsszeli mandátumot), a kormányzati szerepből fakadó erodálás miatt mindenképpen meg kell szabadulnia a PSD jelentette ballaszttól, ha labdába akar rúgni a jövő évi megmérettetéseken. A tekintetben mégsem áll össze a kép, hogy miért mondott le hirtelen a szenátus elnöke a hőn áhított államfőjelöltségről, és sorakoztatta fel alakulatát egy függetlenként induló színész mögé, amikor az elmúlt hónapokban folyamatosan azt adta a szociáldemokraták értésére, mennyire neki kíván vágni a Cotroceni-palotáért rendezendő idei megmérettetéseknek. Meglehet, zsarolás áll a háttérben, valószínűleg azonban sohasem fogjuk megtudni, mint ahogy máig homály fedi, miért lépett vissza egy másik liberális politikus, Crin Antonescu a 2014-es államfőválasztáson való részvételtől, és hagyott fel a politizálással. Mindenesetre Tăriceanu „kiugrását” alaposan hitelteleníti, hogy az elmúlt években teljes mellszélességgel támogatta a jelenleg börtönbüntetését töltő Liviu Dragnea vezette PSD kártékony intézkedéseit, elsősorban az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítását célzó kezdeményezéseket. Nem beszélve a kormány gazdasági-pénzügyi kapkodásáról, amelynek kapcsán csak most, fél lábbal ellenzéki pozícióban hajlandó elismerni az ALDE elnöke, hogy nagy bajok vannak a nemrég kiegészítésen átment költségvetés körül…
A koalíció felbomlása és az ebből fakadó kormányválság első számú előidézője ugyanakkor egyértelműen a saját pecsenyéjét sütögető Victor Ponta. A kormányfői és a PSD elnöki posztjáról 2015-ben lemondani kényszerült politikus nagy lendülettel készíti elő a terepet politikai visszatéréséhez azóta, hogy a bíróság tavaly alapfokon felmentette a korrupcióval összefüggő vádak alól. Ennek érdekében kitartóan munkálkodik az EP-választáson elszenvedett történelmi vereségével, valamint Dragnea hűvösre kerülésével amúgy is meggyengült PSD szétverésén, hogy aztán az egykor általa irányított mamutpárt romjain létrejövő új politikai konstrukció élén visszakerüljön a Dâmbovița-parti politika élvonalába. Fontos viszont, hogy Ponta nem most akar hatalomra kerülni, legfontosabb célja a lehető legnagyobb esélyekkel indulni a 2024-es államfőválasztáson. De jelenleg ugyanígy egyetlen parlamenti pártnak sem érdeke átvenni a kormányrudat, ami a következő időszakban valószínűleg kiderül, amikor a Dăncilă-kabinet sorsának alakulása a parlament elé kerül.
Vitézkedjen a PNL bizalmatlansági indítvánnyal, fenyegetőzzön az USR előre hozott választásokkal, követeljék a kormány távozását bármilyen nagy garral a kisebb ellenzéki pártok, igazából egyiküknek sem áll érdekében a hármas választást megelőzően beülni a hatalomba. Arra játszhatnak rá, hogy hadd maradjanak – és erodálódjanak – átmenetileg kormányon a szociáldemokraták, Dăncilának az államfőválasztáson való borítékolható leszereplését, Klaus Johannis várható újrázását követően pedig majd csak össze lehet állítani egy ugyancsak átmeneti bábkormányt a parlamenti megmérettetésig. A lényeg: a politikai élet szereplői jól kikalkulált stratégiai játszmák és politikai érdekek mentén kidolgozott forgatókönyvek alapján játszanak majd a választóközönségnek.